Augusztus 1-én a nagykanizsai Cukker Művek Kávéház teraszán adott koncertet a gypsy jazzt játszó Jean Reload Trió. A szép nyári este, a hangulatos helyszín, a finom sütemények, a pezsgők, a finom borok, a zene és a csillagok együtt állása is kedvezett egy felejthetetlen estéhez. Így is történt, nem látva a közelgő viharfelhőket. Utólag kicsit hasonló feeling – mégsem olyan durva és embertelen – mint a Titanic süllyedése. A zenekar még játszik, miközben a „Titanic” léket kapott. Nem szokványos beszámoló készült ezúttal, egy koncert margójára.
A Művészetek Völgyének első két napja már hozott különleges koncerteket, de a vasárnap még tartogatott meglepéseket.
Telt ház fogadta a Harcsa Veronika Udvarban fellépő Dés András Quartetet.
Az idei Művészetek Völgyében olyan sok jazz-zene szólt, amennyi még sosem, de egyéb programokból sem volt hiány, teljes kikapcsolódást és feltöltődést jelent a tíz nap a Völgyben. Ami még rendkívüli volt, az időjárás, de kivételesen pozitív szempontból.
Lassanként tradícióvá válik, hogy a MAO minden alkalommal két koncertet ad a Harcsa Veronika Udvarban, mégpedig két különböző műsorral.
Zenei szempontból mozgalmasan zárul az idei július Nagykanizsán. Jazz , rock, blues és fúziós műfajok jellemezték az elmúlt napokat. Elmondhatjuk, hogy ezeken a rendezvényeken főszerepet játszott az a nemzetközi formáció, ami luxemburgi-holland-magyar zenészekből jött létre 2004-ben. A garázszenekarból verbuválódott Benoit Martiny Band alakulásuk óta nagy karriert futott be Euróbában és Ázsiában egyaránt. Idei turnéjukon Luxemburgban, Németországban, Hollandiában, Koszovóban és Magyarországon léptek és lépnek fel klubokban, fesztiválokon.
Az idei Pori Jazz Fesztivál fő programja július 18-20. között zajlott a Finnország nyugati partján fekvő városban.
Sok van, mi összenőtt. Jók, rosszak, de összetartoznak, mint Hacsek és Sajó, vagy szakági példával élve Miles Davis és a cizellált szemantikai attitűdök. Bizonyos szempontból hasonló dolog a zene és a tánc kapcsolata is, azzal a különbséggel, hogy zenét önmagában is lehet élvezni, de zene nélkül a tánc már nem annyira kellemes tevékenység.
A sok vidéki fesztivál, a nagykanizsai jazzéletről nem is beszélve, nyáron elvonja a figyelmet a fővárosi jazzkluboktól, ezért nyaralás után azonnal belevetettem magam a helyi jazzklubok kínálatába, hogy megnézzem, hogyan alakul a fővárosi jazzkínálat.
Július 7-én a Nagykanizsához tartozó egyik városrészben, Kiskanizsán adott koncertet a Vintage Dolls énekegyüttes. A hagyományosnak mondható búcsúi rendezvények sorában kellemes nyári programot ígért ez a koncert. A Móricz Zsigmond Művelődési Ház – mint helyszín – a vidéki jazzélet egyik fontos bázisa, hiszen az itt működő jazzklubban a hazai élvonal mellett számos világsztár is fellépett az elmúlt évtizedek alatt.
Még gyermekkoromban kezembe akadt néhány könyv, amelyek régi, méltán nagy zeneszerzők életéről szóltak. Bizonyos szempontból hasznos volt, hogy egy részüket elolvastam, talán akkor szereztem a toleranciámat és az immunitásomat néhány dologgal kapcsolatban. Ezek a bűn rossz könyvek többnyire azt sugallták, hogy az illető zeneszerzők mind Jeanne d’ Arc-ba oltott sótlan aszkéták voltak, mindenféle olyan emberi tulajdonságoktól mentesen, amelyektől az ezekben az írásokban ábrázolt papírmasé figurák hirtelen igazán hús-vér emberré váltak volna, természetesen a művektől függetlenül, mert azok úgy jók, ahogy vannak.
We Exist! címmel zajlik a jazzvokál örökifjú nagyasszonyának, Dee Dee Bridgewaternek legújabb „projektje”, egyben koncertkörútja. A sok évtizedes pálya alatt számos arcát mutatta a nagy jazzdíva, ezúttal a hölgyeknek a jazz világában betöltött fontos szerepére kívánta felhívni a figyelmet „csupa nő” kvartettjével.
Tommy rajongótábora már megszokhatta a művész hazatelepülése óta eltelt csaknem két évtizedben, hogy a nyári uborkaszezon dacára minden évben születésnapi koncerttel ünnepli meg a nevezetes napot. Nem volt ez másképpen az idén sem, de az ünnepi esemény egyben Tommy búcsúja is volt a színpadtól és a kedves közönségtől.
A jazz és a társművészetek kapcsolatáról számos publikáció látott napvilágot. Jellemző módon Nagykanizsa is fontos helyszíne ezeknek a „nagy találkozásoknak”, ahol a jazz hazai megjelenése óta összekapcsolódnak a művészeti ágak és a jazz. A néma és hangosfilmek mellett a fotó, a plakát, a képzőművészet és a pantomim is nyomot hagyott a város kulturális életében. E nemes hagyományok folytatásaként júniusban több olyan rendezvényt is tartottak ebben a térségben, ahol a jazz kitüntető szerepet kapott.
2002 óta szervezik a Múzeumok Éjszakája rendezvényt, előbb csak Budapesten, majd országszerte. A Szent Iván éjjeléhez legközelebb eső szombaton a múzeumok éjszakáig nyitva állnak a látogatók előtt, és csupán egy karszalag megvásárlásával a részt vevő múzeumok bármelyike megtekinthető. Természetesen egyéb kulturális programot is illesztenek a múzeumok ehhez a rendezvényhez, amivel még több látogatót, még hosszabb időre becsalogathatnak a múzeumokba.
Budaörsön a G-Major Jazzterasz egy árnyas utca udvarhelyiségében leledzik. Szabad ég alatt, részben egy diófa alatt zenélnek és élvezik a zenét, akik eljönnek. Nem voltunk sokan, mert nemigen reklámozták az eseményt és a helyszín sem annyira megközelíthető a fővárosiak számára. Egyébként sincs sok férőhely. Én is csak úgy kerültem oda, hogy főszerkesztőnőnk, Irk Réka elcipelt magával.
H | K | Sze | Cs | P | Szo | V |
---|---|---|---|---|---|---|
26
Dátum :
2024. aug. 26.
|