Találóan állapította meg fotósunk, Csíkos Gábor, hogy nemcsak az 50-60-70-es években születtek a sorozat megnevezését reprezentáló legendás albumok, hanem később is, hiszen a most bemutatott lemezt 1979-ben rögzítették, tehát akár már 80-asnak is minősíthetnénk. (Egyébként sem szükséges dátumokhoz kötni a legjobb művészeti produktumokat.)
Nos, a szóban forgó album Hancock szokatlan megnevezésű V.S.O.P. együttesének 79-es japán turnéján készült, és a dupla vinyl album két korongján két –  egymást követő – napon ugyanabban a sorrendben lejátszott programjuk hallható. A különbség mindössze annyi volt, hogy a második lemezen még két jó öreg sztenderd is elhangzott: a „Stella by Starlight” és az „On Green Dolphin Street”.
A V.S.O.P. magyarázata az volt, hogy az 1976-os (egyébként New Yorkban megrendezett) Newport Jazz Fesztiválon az akkorra már jazzsztárnak minősülő Herbie Hancock (szerényen) Miles Davis legjobb kvintettjének all-sztár stábját kebelezte be, azaz ő maga zongorázott, Ron Carter bőgőzött, Tony Williams dobolt és persze Wayne Shorter tenorozott! Trombitásként „be kellett érnie” Freddie Hubbarddal (majd a 80-as évek első felében Wynton Marsalis-szal.) A rövidítés pedig azt jelentette, hogy Very Special One-time-only Performance, azaz Nagyon különleges egyszeri alkalomra szóló előadás, ami aztán a formáció neve lett és több alkalomra is „megfelelt”, sőt lemezre is került. Érdekessége a produkciónak, hogy a divatos trendekre élénken reagáló Hancock itt meglehetősen a modern jazz legjobb hagyományát követő hard-bop stílust műveli, és igazán csak leheletnyi funky vagy rock „beütéssel”. Ez vonatkozik az előadott darabokra is, amelyek mindegyikét a zenekar tagjai jegyzik. (Kettőt Hancock, kettőt Ron Carter, ugyancsak kettőt Tony Williams és egyet Hubbard.)

A lemezt (egy kivétellel) most is a MAO művészei idézték fel: azaz: Subicz Gábor trombitált, Bacsó Kristóf tenorozott, Cseke Gábor zongorázott, ifj. Tóth István bőgőzött és Csízi László dobolt.

A koncertet a fergeteges „Eye of the Hurricane” c. Hancock opusz indította. Nem vagyok meteorológus, de rémlik, hogy a hurrikán szeme a „legrázósabb”, azaz, ahol a mindent elsöprő energiabomba érvényesül. Hát tessék elhinni, hogy ilyen volt az indítás... Óriási trombita és tenor szóló után Gábor brillírozott a zongorán. A „Könnycsepp” c. Ron Carter ballada fülbemászó témáját a két fúvós mutatta be, majd remek zongoraszóló és a vendég bőgős különleges szólója tette emlékezetessé! Ismét egy tempós Hancock-szerzemény következett: a Domo-ban is hatalmas tenorszóló mutatta, hogy a multiinstrumentalista Kristóf szinte „ütősebb” lett tenoron, mint altszaxofonon, amit pályája elején favorizált. Az első félidőt Tony Williams „Para Oriente” c. kompozíciója zárta.

A szünet utáni szett is Tony Williams szerzeménnyel indult. Egy lassú 3/4-es „Pee Wee” c. nagyon szép téma következett, amelyben csak egy briliáns zongoraszóló és Kristóf gyönyörű tenorjátéka érvényesült. Nem hiába Hancock komponálta a „One of Another Kind” c. darabot, amely zongora, majd lassan trióvá növekedő itroval indult, de Cseke Gabi legimpozánsabb szólója is ebben hangzott el. A két fúvós is terjedelmes és remekül felépített szólóval szerepelt és a vendégbőgős is elkápráztatott bennünket. (Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy ifj. Tóth István mind bőgősként, mind gitárosként kitűnő jazzman, lásd beszámolómat a Bacsó Kristóf Quartet Paul Desmond emlékkoncertjéről a BJC-ben.)

A koncertet a lemez utolsó száma, Ron Carter „Fragile” c. kompozíciója zárta, amelyben a két fúvós még free elemeket is „bevetett”, de a ritmusszekció minden zenésze óriási szólókkal tette emlékezetessé a szereplését. Itt kell kiemelni Csízi Lacinak az egész koncert folyamán mutatott hihetetlenül kreatív, ötletes, ritmus- és tempóváltásokban tobzódó játékát, amit minden hónapban megcsodálok, mivel pár méterre tőle van tözshelyem a koncerteken.

A vastaps hatására ráadásként a Bacsó-Cseke tenor-zongora duó a mindenki által ismert „Stella by Starlight” c. sztenderdet adta elő, ami a zenei kreativitás iskolapéldája volt. Csodásan inspirálták egymás játékát, adtak ötleteket egymás rögtönzéseihez!  

Méltó befejezésnek minősült ez a jazzest, és már most jó arra gondolni, hogy januárban folytatódik a sorozat. Az első félévben tehát további öt legendás lemezt ismerhetünk meg, sorrendben Anita O'Day, Roy Hargrove, Wes Montgomery, Joe Henderson és Paul Desmond egy-egy jazztörténeti mérföldkőnek számító albumát. Én ott leszek és be is számolok róluk, de ha rám hallgatnak, akkor személyesen élvezik ezeket a sokat ígérő bemutatókat!

A koncert programja:

I. félidő 

1.)  Eye of the Hurricane  (Herbie Hancock)
2.)  Tear Drop  (Ron Carter)
3.)  Domo  (Herbie Hancock)
4.)  Para Oriente  (Tony Williams)

II. félidő

1.)  Pee Wee  (Tony Williams)
2.)  One of Another Kind  (Freddie Hubbard)
3.)  Fragile  (Ron Carter)
ráadás: Stella by Starlight  (Victor Young – Ned Washington)

Közreműködtek:

Subicz Gábor   trombita
Bacsó Kristóf   tenorszaxofon
Cseke Gábor   zongora
ifj. Tóth István   nagybőgő
Csízi László  dobok

Opus Jazz Club, 2024. december 10.  
Fotó: Csíkos Gábor (köszönjük a remek fotókat!)