A következő - hangszerösszeállítását tekintve - ritka felállású együttest hallhattunk ezen az estén: Dés András - ütősök, Martin Eberle - trombita, Philipp Nykrin – zongora, Kenji Herbert - gitár. 

A műsor a formáció közelmúltban a BMC Records gondozásában kiadott, Unimportant Things c. albumára épült, amely a CD mellett bakeliten is elérhető. 

A kora esti koncertnek sajátos hangulatot adott, hogy az alkonyati fények és a színpadi világítás együttes hatására a színpad hátsó részét borító átlátszó drapérián kivetült a mögötte lévő táj sziluettje. Ez a spontán vizuális hatás tökéletesen keretezte a kvartett hosszú, szabad improvizációkból álló műsorát, amely gyorsan magával ragadta a közönséget és el sem engedte egészen a koncert végéig.  Szöveges felvezetés nélkül, Dés András izgalmas szólójával indult a műsor.

Szerencsére a kora délutáni kézműves foglalkozásnak már nyoma sem volt, a szomszéd portán a flex is megpihent, így másfajta "effektek" nem zavarták az előadást. A megszokott ütős hangzásokon messze túlmutató, színes hangzásokban gazdag, ugyanakkor levegős, áttetsző játéka egyből hatása alá vont mindenkit, a veterán jazzrajongóktól a láthatóan véletlenül pont idetévedt, igen változatos hallgatóságig bezárólag, egészen kis gyerekeket is beleértve. Dés Andrást egy szál magában, nagyon-nagyon hosszan is el lehetne hallgatni... Az alig több, mint egyórás koncert során, ezt követően hosszú, egybefüggő zenei folyamokat hallottunk, sok kollektív improvizációval. A témák megszakítás nélkül folytak át a következő témába, lehetővé téve zenésznek, hallgatónak egyaránt, hogy ne zökkenjen ki minden egyes szám végén azokból a gondolatokból, érzésekből, hangulatokból, asszociációkból, amik a zene során megszülettek. Ez nem egy könnyű műfaj, ahhoz, hogy mindez a hallgató számára is élvezetes legyen nem árt egy igen jó egyéni kvalitásokkal rendelkező és összeszokott együttes.

A basszus hangszer nélkül felálló zenekarban az általában mélyebb fekvésekben, főleg kíséretet játszó gitár és a zongora hangszerelési szempontból hiánytalanul megoldotta a feladatot. Dés András mindvégig színesen, izgalmasan játszott, Philipp Nykrin zongorájával együtt kiválóan adták meg a zenei folyamat gerincét. Martin Eberle trombitajátéka szép színekkel gazdagította a hangzást. Megszokhattuk, hogy ha van színpadon egy elektromos gitár, akkor az előbb-utóbb úgy "rendesen is" megszólal és a rendelkezésre álló effektusokkal és hangerővel bizony képes igen-igen erős hatást elérni. Én folyamatosan vártam a gitárnak ezeket a kicsit élesebb, dinamikusabb szólisztikus megszólalásait, de csak nem következtek be - Kenji egyfajta "fojtott" gitárjátéka mindvégig abszolút a közös hangzásnak volt alárendelve, de visszafogottságában is képes volt jól eső feszültséget kelteni. Nagyon kíváncsi lennék mindazonáltal, hogyan szól ez a zenei anyag az eredeti felállásban, Fenyvesi Márton gitárjátékával. 

A koncert végén sokan voltunk úgy, hogy szívesen folytatnánk a zenei utazást a Dés András Quartettel, amire remélhetőleg lesz még lehetőség a közeli jövőben. 

Művészetek Völgye, Harcsa Veronika Udvar, 2024. július 24.

Fotó: Csíkos Gábor (köszönjük a segítséget és a remek fotókat!)