Sajnos, itt is el kell mondani, hogy az idős muzsikus messze nem kapta meg azt a megbecsülést 2006-ban történt hazatelepülése óta, amit megérdemelt volna. Így aztán voltaképpen semmi sem utalt arra, hogy milyen nagyívű pálya lezárása történt ezen a szép nyári estén. Nem volt semmilyen ünneplés, az ilyenkor szokásos méltatás vagy díjátadás, a közönség jórésze legfeljebb Tommy szavaiból értesült arról, hogy milyen nevezetes koncertnek is lehet szem- és fültanúja. Az viszont nagyon örömteli volt, hogy a nézősereg, a zenére „vevő” közönség alighanem kárpótolta valamelyest a nagy múltú művészt a „hivatalos” ünneplés elmaradásáért.
Tommy – szokásához híven – most is maga konferált. Szellemesen, kedvesen beszélt a közönséghez, igyekezett némi információt nyújtani a soron következő zenedarabra vonatkozóan. Az egész koncerttel kapcsolatban elmondhatjuk, hogy kitűnő illusztrációként szolgált arra vonatkozóan, hogy a jazzben nem a „mi” hanem a „hogyan” a fontos. Ugyanis csupa ismert sztenderd került sorra, de Tommy különleges hangszerelései mindegyiknek egyedi ízt adtak. (Ezért voltak minden előadó előtt hosszú kottalapok.)
Az indítás mindjárt egy Amerikába került hazánkfia, a nagykanizsai születésű, de a jazz szülőföldjén felnőtt Rosenberg Zsigmond (Sigmund Romberg) szerzeménye a Tommy által „Hajnal”-ra keresztelt „Softly as in a Morning Sunrise” volt hangszeres trió előadásában, amelyben Tommy vibrafonozott és olykor dobolt, Csuhaj-Barna Tibor bőgőzött és Jeszenszky György dobolt. Még két szám került sorra a trió interpretációjában: Tommy kedvenc komponistájának Thelonious Monknak Rhythm-A-Ning c. kompozíciója és a Caravan, amelyről mindenkinek Ellington jut az eszébe, bár eredetileg a zenekar neves harsonása, Juan Tizol jegyezte. Mindhárom számban remek szólókat hallhattunk a hangszeresektől: Tommy swingelő játéka, Tibor vonós és pengető bőgőzése és Jeszi szenzitív dobolása alapozta meg a jó hangulatot. Tommy szólóban adta elő a Body and Soul-t, nem is tudom, hogy mikor hallottam őt szólóban, minden kíséret nélkül, többnyire duó volt a minimális felállása.
Ezt követően feleségét, Miát szólította az ünnepelt, aki négy számot adott elő. A szintén hazánkfia, Kozma József Hulló levelek c. dalát Mia Tommy vibrafon játékával adta elő, majd Gershwin Summertime-ja következett. A megzenésített Petőfi versről Mia angol nyelvű konferálásában elmondta, hogy Tommy ismertette meg Petőfi költészetével. Miután Tommy megzenésítette a költeményt, mint korábban is, most is magyarul adta elő azt. Louis Primának a swing korszakban komponált Sing, Sing, Sing c. száma fejezte be Mia programját, majd még az On Green Dolphin Street és a Straight, No Chaser zárta a koncertet.
A Sing-ben egy rövid szóló erejéig Mia is beszállt a négykezes vibrafonjátékba, a Rhyth-ben és a Dolphin-ban pedig érdekes „dobpárbajt” vívott Tommy és Jeszi. A pódiumon ugyanis a Jeszi által használt Gretsch szerelés mellett még egy Yamaha dobszerkó is volt a színpad baloldalán.
Nos, így zajlott le a búcsúkoncert, amely egyben Tommy 86. születésnapját is hivatott volt megünnepelni. Mind a magam, mind a Jazz.hu munkatársai, mind pedig az egész magyar jazzvilág nevében is kívánok zeneszerzésben gazdag éveket és magánéletében sok boldogságot és jó egészséget Tommynak!
A koncert programja:
- Softly as in a Morning Sunrise (Sigmund Romberg-Oscar Hammerstein II.)
- Rhythm-A-Ning (Thelonious Monk)
- Caravan (Juan Tizol-Duke Ellington)
- Body and Soul (Johnny Green-Edward Heyman) szóló vibrafon Tommy Vig
- Autumn Leaves (Joseph Kosma-Johnny Mercer) Mia Kim ének
- Summertime (George Gershwin-DuBose Heyward)) Mia Kim ének
- Füstbe ment terv (Tommy Vig- Petőfi Sándor) Mia Kim ének
- Sing, Sing, Sing (Louis Prima) Mia Kim ének
- On Green Dolphin Street (Bronislaw Kaper-Ned Washington)
- Straight, No Chaser (Thelonious Monk)
Közreműködtek:
Tommy Vig, vibrafon, dobok
Csuhaj-Barna Tibor nagybőgő
Jeszenszky György dobok
Mia Kim ének, vibrafon
Magyar Zene Háza, 2024. június 29.
Fotó: Sztraka Ferenc