Az első részben a szeptember 7-ei és 8-ai fesztiválnapról, valamint az idén először megvalósult, egy közeli településen először létrejött koncertről írtam. Két fantasztikus napról fogok most mesélni, aminek szombati napján ismét egy régi álom valósult meg, mégpedig a képzőművészet és a zene kapcsolatának bemutatása. A jazzkedvelő érdi képzőművésznek, Homolya Gábornak és az Érdi Galéria frissen alakult vezetőinek köszönhető, hogy ez megvalósulhatott. A koncertek előtt tárlatvezetést szerveztek a fesztivál közönségének a Múzeumkertből nyíló Érdi Galériába a koncertek elé, és mi sem bizonyítja azt jobban, hogy erre már rég szükség lett volna, mint hogy a fesztivál közönsége korán megérkezett előbb és rengetegen érdeklődtek Homolya Gábor és Hollai Krisztina képzőművészek alkotásai iránt.
A szombati nyitózenekar ismeretlen volt nemcsak az érdi, hanem a budapesti közönség számára is, pedig van miért rájuk odafigyelni. Az érdi kötődés miatt került be a programba az Ég alatti 5 zenekar, melynek vezetője, Udvardi Márton trombitás, aki tini korát Érden töltötte. A helyszínen derült ki, hogy a szaxofonos Ördög Krisztiánnak a kislánya is Érdre jár iskolába. Mindkét fúvós nagyszerű zenész. A zenekarban a zongoránál, vagyis a billentyűs hangszernél Baló Sámuel ült, aki Ausztriában végezte el az egyetemet, a ritmusszekciót pedig Miskolczi Márk bőgőn, valamint a jazzkedvelők számára már jól ismert Baló István dobon alkották. Tavasszal jelent meg lemezük, Élő zenei tájakon címmel, melynek anyagát, valamint azóta megírt újabb számokat játszottak el Érden. A klasszikus trombita-szaxofon, időnként szárnykürt-tárogató felállás mindig ütős szokott lenni, de azért kicsit a frászt hozta a közönségre a kezdés, ami egy jó kis free improvizáció volt, azonban pár perc után kiderült, hogy a harmóniák csak úgy repkednek és nagy sikert arattak. A saját kompozíciókat játszó quintetben a két fúvós hangszeres mellett Baló Sámuelnek is nagyszerű szólói voltak. Baló István pedig olyan biztos hátteret nyújtott a fiataloknak, amit csak több évtized zenélés után tud valaki megtenni. Óriási vastapsot kaptak, ráadás nélkül nem engedték őket haza, Baló István gondoskodott róla, hogy a közönség megjegyezze ütős improvizációját. Egyik segítő fotósunk mondta koncert után, aki ismeri a hazai jazz szcénát, hogy elképesztő, mennyi jó zenész van hazánkban, őket még soha nem hallotta, pedig igen magas szinten muzsikálnak. Kívánom, hogy mindenki ismerje meg ritmusban és harmóniában gazdag, és igazi jazzt játszó, viszont még nem a jazz fősodrásában lévő, kicsit nehezen megjegyezhető nevű, Ég alatti 5 zenekart.
A két együttes közötti átállás alatt ismét játékra került sor értékes ajándékokért, mint a BMC Records híres lemezeiért vagy a Földrajzi Múzeum bérleteiért.
A szombati második koncertre már előre tudtuk, hogy vonzani fogják mind a jazz, mind a rock rajongóit, mert a Jimi Hendrix dalait feldolgozó és jazzre átdolgozó, Halper László gitáros Halper-Hendrix Experiment nevű zenekara lépett fel. Időközben Kollmann Gábor is megérkezett, ami kicsit akciódúsan sikerült, de az egyik kapun sikerült bejutnia, mivel ő a Budapest Jazz Orchestrával egy órával az érdi koncert előtt, a kollégám, Somogyvári Péter beszámolója szerint, a Madách téren volt még. Idén új hangtechnikusunk volt, aki egyrészt nagyszerű hangot varázsolt mindhárom nap, másrészt simán elindította mindenféle konferálás nélkül a zenekart, miközben a közönség és a szervezők is azt hitték, hogy hangbeállás zajlik. Ennek még később volt egy következménye, mert az sem derült ki, hogy az egyik vendégművész mikor fog színpadra lépni. A konferálás az első szám után megtörtént, és nemsokára első vendégüket hívták a színpadra, az Ausztriában élő amerikai blues énekest, Ric Toldont, aki ismerte Hendrixet személyesen, és aki még fokozta a már eleve jó hangulatot. A zenekar további tagjai basszusgitáron Kosztyú Zsolt, dobon Hajas László voltak, valamint a fúvós szekcióban Kollmann Gábor szaxofonon és Bér Zsolt trombitán. Utóbbi két fúvós volt annak a Kollmann Gábor Quintet zenekarnak a tagja, amelyik a Művészetek Völgyében táncra perdítette a közönség. Úgy látszik, ők vonzzák a táncoló talpakat, mert Érden is ugyanez történt, kicsik és nagyok táncolták végig a majdnem kétórás koncertet, pedig nem swing zene hangzott el. Hendrix jól ismert számai csendültek fel egymás után, a Purple Haze, a Crosstown Traffic, a Manic Depression.
A második vendég közben az Érdi Galériában, Hollai Krisztina és Homolya Gábor művei között pihente ki a délutáni ebéd fáradalmait, és amikor Halper László a színpadra szólította, nem volt sehol, de miután a koncertjük megbeszélés nélkül kezdődött el, így mi szervezők sem tudtuk, miben állapodtak meg. Természetesen a nagy művészek nem érkeznek pontosan és a közönséget kicsit megváratják, ahogy a zongoraművész, Oláh Kálmán is tette, így mire a kerten át felért a színpadhoz, már vastaps fogadta. Ahogy Halper László mondta, történelmi pillanatnak lehettünk tanúi, Oláh Kálmán még nem játszott soha a zenekarral, sem Halper Lászlóval, de szerintem Hendrix műveket sem zongorázott még eddigi életében. Micsoda Foxy Lady improvizáció hangzott el tőle! Ric Toldon csoda énekes, elhozta Érdre az amerikai érzést. Óriási sikere volt az imprókkal átszőtt Hendrix műveknek és az egész zenekarnak.
Vasárnap fejeződött be a jazzfesztivál Érden. Ezen a napon is két zenekar lépett fel, sőt még tánctanításra is sor került. Először a már hagyománynak tekinthető Kiemelkedően tehetséges egyetemisták koncertjét hallgathatta meg a közönség. Az évek alatt fellépett a jelenleg már Angliában tanuló és dolgozó Balogh Tamás, a sok-sok zenekarban éneklő Nagy Lili, Varga Tivadar, Oláh Kálmán Jr., Nagy-Babos Rebeka, Rozbora Ádám, Cseh Péter, Varga Dávid, Farkas Zsolt, Orbay Lilla, Horváth Balázs, Fábry Adonisz, Egri János Jr., Golarits Márton, Fazekas Tamás, akik mindannyian meghívást kaptak évről évre a Müpa Jazz Showcase-re, ahol vagy fődíjban vagy különdíjakban részesültek. Idén pedig Majercsik Lili és Jákli Zsófi Quartetje képviselte az egyetemistákat a fesztiválon. Majercsik Lilin kívül mindenki a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója, az énekes pedig a Károli Gáspár Egyetemre jár. Jákli Zsófi a két női hangszeres jazz-zenész egyike, aki az egyetem padjait koptatja. A zongorista Horváth Szabolcs pár éve lakik Érden családjával, miután kiderült, hogy őstehetség, és így könnyebb az eljutás a világhírű zenei intézménybe. A negyedik tag Fazekas Tamás volt, aki a Snétberger Központ diákja és már második éve a kiválasztott zenekarok dobosa. Nagyszerű műsort állítottak össze klasszikus jazz standardekből. Lili hangja gyönyörű szép és erős, akinek nagyon jó a time-ja, jól scattel, és szerencsére óriási teret adott társainak az improvizációkra. Elhangzott többek közt Esperanza Spladingtól az I Know You Know, Cole Portertől a Love for Sale, a Joy Spring Clifford Browntól, Chick Coreától az 500 Miles High és végül Benny Goodman, James Mundy, de főleg Charlie Christian által jegyzett Air Mail Special, - amit nem sűrűn hallunk már világhírű zenészektől sem, annyira nehéz a zenéje és az énekeseknek scattelni rá. Ella Fitzgeraldnak volt egy remekbeszabott, híres feldolgozása. Ezért volt figyelemreméltó a Majercsik Lili - Jákly Zsófi előadásában az Air Mail Special, mert fantasztikusan adták elő, jól megdolgoztatva a zenekar minden tagját. Remekül összeérett a zenekar a sok próbának köszönhetően, így a jövő év folyamán a Harmónia Jazzműhely egyik pénteki koncertjén hallhatják őket az év elején a budapesti jazzkedvelők is.
A vasárnap utolsó koncertjére pici csúszással került sor, mert a játék után az Érden és Dél-Budán oktató világbajnoki címet nyert, Németh Sándor tartott egy kis bevezetést a latin tánc, pontosabban a salsa világába, hogy a jelenlévők is tudjanak táncolni a fesztivál zárókoncertjére készülő Elsa Vallé és zenekarának zenéjére. Elsa kivételével talán csak a kongás Szabó Csaba tudott salsázni, a többiek nem, így a zenekari tagokat is megtáncoltatták a jelenlévők. A hangulat már ekkor óriási volt, de Elsa színpadra lépésével még fokozódott. Elsa zenekarában a zenészek cserélődését már nem tudtam követni, mire vasárnaphoz értünk, viszont az biztos, hogy a végére egy együtt lélegző zenekar állt össze. Tzumo játszott billentyűshangszeren, Hárs Viktor bőgőzött, Fábry Adonisz dobolt, és az előbb említett Szabó Csaba játszott ütőhangszereken. Időnként Elsa is lement táncolni a közönséghez, akkor a zenekar kubaivá alakult. Engem leginkább Fábry Adonisz lepett meg, hogy mennyire át tudta venni a kubai ritmust. Elsa elhozta a kubai életérzést, a vidámságot, jókedvet, az életörömöt, a többiek pedig a jazzt. A fellépők olyan bulit varázsoltak a színpadra és a nézőtérre, hogy csak néhányan maradtak ülve. Idén Elsa Valle & Rumba Caliente volt a hab a tortán.
A jazznek nagyon sok ágát megismerhette a közönség Érden. Etno jazzel vagy jazz-folkkal kezdődött a fesztivál, majd kortárs jazz, jazz-rock, latin jazz került terítékre a mainstream jazz mellett, köszönet mindezért a támogatóknak, Érd városának, Az AVL Hungary-nek, az NKA-nak, az OTP Banknak, és a helyi vállalkozásoknak, az Elektro-optikának.
AVL-Érdi Jazz Fesztivál - Magyar Földrajzi Múzeum kertje, 2023. szeptember 9-10.
Fotó: Sztraka Ferenc, Lázár Miklós, Újvári Mihály