A sokszor használt közhely ezúttal találó. A Kossuth-díjas festőművész életének kilenc évtizede a jazz vonatkozásában is igazán történelmi időszak volt. Regényes életrajz az övé. És mivel ez a történet szoros kapcsolatban volt szeretett műfajunkkal, nem véletlenül köszöntjük 90. születésnapján a Magyar Jazz Szövetség Pernye András-életműdíjával 2010-ben, azaz már az alapítást követően másodikként kitüntetett „jazz piktort”.

A jazzkoncertek állandó vendégeként ismert „Hivatásos jazzrajongó” még mindig ugyanolyan fiatalos hévvel tud lelkesedni egy-egy esemény után, mintha először hallott volna jazz-zenét. Pedig ennek már legalább 70 éves múltja van. 

Új sorozatot indítunk el 2023-ban. A klubokba, fesztiválokra járó jazzt kedvelő közönség a zenészekről csak-csak tud informálódni a világhálón keresztül, de azokról a hangszerekről semmit nem tudunk általában, amin játszanak a muzsikusok. Most itt az alkalom, hogy a jazz-zenészek – minket csak ők érdekelnek – mesélhessenek egy kicsit arról a tárgyról, amivel talán egész életükben több időt töltöttek, mint embertársaikkal. Miért fontos számukra, mit kell tudni róla, mi a kiválasztás alapja. Kérésemre közérthetően, valóban nem a zenész a zenésznek, hanem a zenész a közönségének mondja el a legfontosabbakat a hangszeréről.

A múlt év végén támogatókat kerestünk Szakcsi Lakatos Béla utolsó élő, közönség előtti kocertfelvételének megjelentetéséhez. Örömmel jelentjük, hogy Binder Károly és Horváth Tamás közreműködésével, elkészült a masteranyag.

Június első hete a diplomázóké volt. Idén négy estét is kaptak a végzős hallgatók, hogy egyórás koncert keretében bemutatkozhassanak a BJC színpadán. A diplomázókkal együtt felléptek még nem végzett hallgatók, egykori diákok, sőt, olyan is akadt, aki soha nem tanult a Jazz Tanszéken.

Ebben az évben is megrendezik a Múzeumok Éjszakáját, amikor egy karszalag megvásárlásával bármennyi múzeumba ingyenes a belépés. Idén június 21-ére esik ez a szombati nap, amikor a hazai múzeumok kitárják kapuikat éjszaka, sőt programkavalkáddal várják a résztvevőket. A programokat frissítjük folyamatosan.

A jazzer szubkultúrában örökzöld (standard) beszédtéma a koncertezési lehetőség a magyarországi klubokban, fesztiválokon, rendezvényeken, bárhol. Akárhogyan is csűrjük-csavarjuk a beszélgetés fonalát, egy dologban látszólag egyetértés mutatkozik: az utóbbi időben nívós, figyelemre méltó színvonalú fesztiválokat rendeznek mifelénk.

Az idei Müpa Jazz Showcase közönségdíjasával, a Négyessy Barnabás Quartet vezetőjével, Négyessy Barnabással készült videó-interjú, sok-sok zenével.

Oldalunk eddig is igyekezett bemutatni a jazz-zenével fertőzött új helyek kínálatát, így, ha az FB algoritmusának köszönhetően késve is kaptam fülest, örömmel jelenthetem, Budapest jazztérképére újabb zászlócskát tűzhetünk. A Retek utcában ugyanis tavaly augusztusban megnyílt Füles programkínálatában már az első napokban bekerült a jazz, majd novemberre az addig változó napokon tartott koncertek fix, csütörtöki napra kerültek, és azóta is hetente ezen a napon várják a jazz fanatikusait, de azokat is, akik még csak most kezdenek el ismerkedni ezzel a sokszínű zenével.

Bár az elmúlt két évben a korábbi kritikáink miatt meghívást nem kaptunk, idén már hírt sem a Junior Prima díj átadójáról, ennek ellenére örömmel láttuk, hogy felszólalásunk elérte célját, a Zeneakadémia Jazz Tanszékén tanuló fiatalok, akik évek óta kimaradtak a díjazásból, végre elismerésben részesültek.

Május 14-én Dresch Mihály életműve keresztmetszetét felvázoló monumentális, a zene, a jazz ünnepévé vált koncerttel ért véget a IV. Jazzfest Budapest. A 80-as évek óta a magyar zenei élet megkerülhetetlen alakjának számító Kossuth- és Liszt-díjas, emellett számos elismerésben részesült fúvós három jelenleg is aktív zenekara, a Dresch Quartet, a Dresch Alternativ Quartet és a Dresch Vonós Quartet a színpadon egymást váltva teltház előtt játszhatta az örökzöldnek számító régi, és bemutathatta új szerzeményeit ezen a különleges estén az Eiffel Műhelyházban.

Új sorozatot indítottunk el 2023-ban. A klubokba, fesztiválokra járó jazzt kedvelő közönség a zenészekről csak-csak tud informálódni a világhálón keresztül, de azokról a hangszerekről semmit nem tudunk általában, amin játszanak a muzsikusok. Most itt az alkalom, hogy a jazz-zenészek – minket csak ők érdekelnek – mesélhessenek egy kicsit arról a tárgyról, amivel talán egész életükben több időt töltöttek, mint embertársaikkal. Miért fontos számukra, mit kell tudni róla, mi a kiválasztás alapja. Kérésemre közérthetően, valóban nem a zenész a zenésznek, hanem a zenész a közönségének mondja el a legfontosabbakat a hangszeréről.

A Harmónia Jazzműhely péntek esti műsoráról már többször megírtam, hogy anélkül is bátran felkereshetjük, hogy tájékozódnánk a kínálatról. A magam részéről havonta legalább kétszer (de olykor háromszor) is ez a választásom, és állítom, hogy még sohasem csalódtam. Az elmúlt pénteken még két felnőtt unokám is velem együtt élvezte Kanizsa Gina és a Cseke Gábor Trió fergeteges koncertjét.

A Nemzeti Kulturális Alap hathatós támogatásával 16 éve szakadatlanul folyik a zenei csereskereskedelem a Budapest Jazz Clubban székelő Harmónia Jazzműhely és London legendás jazzklubja, a 606 között. Évente négy brit zenész jön a magyar fővárosba, hogy a hazai kiválóságokkal játszhasson, és évente négy magyar megy ki örömzenélni brit húzónevekkel. A „húzónév” fontos, mert mindkét ország hemzseg a világszintű tehetségektől, akik mindnyájan attól a születési hibától szenvednek, hogy édesanyjuk elfelejtette őket az Atlanti-óceán túlpartján világra hozni. 
A gyakorlatban ez azzal jár, hogy akár a BJC-be érkező brit sztárt, akár a Londonban landoló magyar jazzlegendát nagyon kevesen ismerik. Ezért általában helyi nagy húzónevekkel párosítják a külföldi sztárvendéget.

Pozsár Eszter munkássága a hazai jazz külön fejezete. Nem elég, hogy a magyar jazzvilágban alig használt fuvola legnagyobb mestere, multiinstrumentalista, aki legalább még további négy fúvóshangszeren is kiváló, emellett komponista és hangszerelő is. De még folytathatjuk a sort azzal, hogy nincs két egyforma „projektje”, művészetében a jazz, a népzene és a klasszikusok is visszaköszönnek. Így minden lemeze teljesen eltérő mind zeneileg, mind a megvalósításában közreműködő muzsikusokat illetően. Nos, legújabb albuma címében is utal erre a – jó értelemben vett – zenei eklektikára.