Az emlékkoncert előtt pár órával sajtótájékoztatót tartottak, amire sajnos nem kaptunk meghívót sem szóban, sem írásban. Szakcsi Jr.-tól megkaptuk a kivonatát, amiben megírta, hogy megalapították a Szakcsi Jazz Egyesületet, melynek elnöki tisztségét ő tölti be, a vezetőség további tagjai: László Attila, Szőke Nikoletta, Balázs Elemér, Oláh Kálmán és Zsoldos Béla. Az egyesületüknek eddig 24 tagja van, akik aktív jazz-zenészek különböző generációkból. Lehetőség van tagnak jelentkezni, azokat várják, akik folyamatosan zenélnek, megszállottan szeretik a jazz-zenét, valamint nem zenészek közül azokat is felveszik, akik segíteni tudják az egyesület munkáját. Az egyesület Szakcsi zenei és emberi szellemiségét szeretné életben tartani és átadni a jövő generációjának. Jelenleg a finanszírozási mód és a szakmai stáb megszervezése a legfőbb feladatuk. Szeretnék elérni, hogy a Máté Péter-díj helyett a jazz-zenészek Szakcsi Lakatos Béláról elnevezett állami kitüntetést kaphassanak. A november 10-ei újabb megemlékezésre is készülnek, amit a Müpában tartanak.

Az emlékesten telt ház fogadta a fellépőket Budapest ikonikus jazz helyszínén, a Budapest Jazz Clubban, ami nem csoda, mert a Jazz.hu-n megjelent programajánlót is többszázan kedvelték, és még annál is sokkal többen olvasták. A névsor impozáns volt, Szakcsi Lakatos Bélához köthető fiatal és idősebb zenészek voltak a meghívottak.

Idősebbik fia, ifjabb Szakcsi Lakatos Béla vállalta magára a szervezést, ami ahogy írtam a felvezetőben, kitűnően sikerült. Kétszer egy órában hét formáció lépett a színpadra. A betegség miatt távol maradó Orbán Györgyöt ketten helyettesítették, Egri János és Barcza Horváth József, a repülője késése miatt igazoltan hiányzó Pecek Lakatos András székén pedig Szakcsi volt zenész partnerei, Kőszegi Imre és Balázs Elemér foglaltak helyet.

A konferálást is az idősebbik fiú, Béla vállalta magára, aki szűkszavúan, mindig csak az adott fellépőkre koncentrálva beszélt. Nem voltak nagy monológok, zenével emlékeztek a kollégák a korszakalkotó művészre.

Minden formáció egy-egy dalt játszott, elhangzott az I’ll Remember April, Miles Davistől a Four, de László Attilától a Correspondence is, amiket teletűzdeltek veretes szólókkal, szárnyaló improvizációkkal, mindenkire sor került, hogy tiszteletét fejezze ki mestere előtt.

A fellépők között fiatal feltörekvő muzsikusok is ott voltak, akik családi szállal kötődtek a zongoravirtuózhoz és akik egész kis koruktól az egyik legnagyobb zongoraművész zenéjén nőttek fel: Oláh Krisztián, Egri János Jr., Oláh Kálmán Jr.

Az első alkalmi formációban Kőszegi Imre dobolt, Oláh Krisztián zongorázott, Ávéd János szaxofonozott és Egri János bőgőzött. Először Ávéd János elképesztő improvizációját, majd Oláh Krisztián válaszát hallgathattuk meg, amit a ritmusszekció formált teljes egésszé. Kőszegi Imre 80 felé közeledve még mindig ugyanolyan érzékkel, finomsággal, kreativitással adja a hátteret minden formációnak, ahogy azt megszokhattuk évtizedeken át.

A második formációban a most alakult Szakcsi Jazz Egyesület három tagja is fellépett, Szőke Nikoletta énekelt, László Attila gitározott, Balázs Elemér dobolt, valamint Oláh Tzumo Árpád zongorázott és Barcza Horváth József bőgőzött. Tzumot lehet kiemelni, akinek az imprója elementáris erővel hatott, míg Szőke Nikoletta gyönyörű hangja eljutott a szívek csücskébe is.

A harmadik formációban Egri János Jr. zongorázott, édesapja, Egri János bőgőzött, szaxofonon játszott Soso Lakatos Sándor, Kőszegi Imre dobolt. Egri János Jr. zongorajátékán még mindig meglepődőm, mert míg a kíséretnél abszolút megadja a tiszteletet, ahogy Soso csodás imprójánál is, de amikor rá kerül a sor és elemében van, ahogy a hétfői koncerten, lehengerlő improvizációval hívja fel magára a figyelmet.

A szünet után Balázs József ült a zongorához, Juhász Gábor gitározott, Zana Zoltán szaxofonozott, Barcza Horváth József bőgőzött és Balázs Elemér dobolt. Balázs József harmóniában gazdag, szenvedélyes szólói lázba hozták Juhász Gábort és Zana Zoltánt is, de a ritmusszekció sem maradt adós az energia-átvitelben. Óriási tapsot kapott a zenekar.

 Végre megtudhattuk, kinek a kottatartója takarta végig a dobosokat. :-)

Az est ötödik fellépője Oláh Kálmán ’szaxofonosított’ együttese volt, ugyanis a jelenlévő szaxofonosokat megkérte, hogy csatlakozzanak a zenekarához. Azt is elmondta, hogy délután találta ki, mi legyen az a szám, amit játszanak Szakcsira emlékezve. Mindketten készítettek lemezt Gábor S. Pál dalainak 'jazzesített' változatából. A „Himnusz a nyárhoz” című dalt adták elő, ami egyrészt megjelent a Trio Midnight és Szakcsi Lakatos Béla közös, a To Meet Again című lemezén 2016-ban, amin Szakcsi szólózongorán játszott, másrészt 1990-ben Szakcsi és Ablakos Lakatos Dezső közös, a Hosszú, Forró Nyár című albumán.
A formáció tagjai voltak: Oláh Kálmán zongorázott, Horváth Barcza József bőgőzött, Balázs Elemér dobolt, valamint szaxofonon játszottak: Soso Lakatos Sándor, Oláh Kálmán Jr., Bacsó Kristóf, Ávéd János. A közönség megelőlegezte nekik a sikert, nagy tapssal fogadták őket, és ilyen felállással nem maradhatott el a diadal.

Az utolsó két fellépő zenekar Szakcsi Lakatos Béla két fiának a formációja volt. Először Lakatos Róbert lépett a zongorához, őt követte Fekete-Kovács Kornél trombitán, Oláh Kálmán Jr. szaxofonon, Egri János bőgőn és Balázs Elemér dobon. Mindannyian a virtuóz oldalukat mutatták meg, végtelennek tűnő improvizációs ötleteket hallhatott a közönség, mindenki lehengerlő szólót adott elő, még a fiatal Oláh Kálmán is merészen csatlakozott a többiekhez.

Az estet Szakcsi Jr. és Szőke Nikoletta duója zárta. Szakcsi Lakatos Béla gyönyörű, megható balladáját, „Amikor melletted vagyok” című dalt adták elő, amihez Bradányi Iván írta a szöveget. Az est egyetlen balladája jó zárása volt ennek a szép eseménynek, amikor a közönség és a jazz-zenészek egyaránt Szakcsi örökségének lehetettek a tanúi.

Budapest Jazz Club, 2023. október 2.
Fotó: Irk Réka