Az Izrael északi részén, egy kibuc székhelyén, Kabriban 1970-ben született Avishai Cohen igazi multikulturális, spanyol, görög, lengyel gyökerű családban nőtt fel. Kilenc éves korában kezdett zongorázni, és zenei tanulmányait tizennégy évesen Amerikában is folytatta, mikor a család St. Louis-ba költözött. Tanára gyanútlanul mutatott neki egy Jaco Pastorius lemezt, nem sejtve, hogy ez milyen fordulatot hoz majd tanítványa életébe. A tizenéves Avishai Cohent teljesen megbabonázta Pastorius játéka, és a zongorát félre téve, teljes gőzzel basszusgitározni kezdett. Visszatérve Izraelbe, Avishai felvételt nyert a jeruzsálemi Zene- és Művészeti Akadémia bőgő szakára. Tanulmányait a kétéves kötelező sorkatonai szolgálat alatt is folytatni tudta, és mikor 22 évesen leszerelt, nagy lépésre szánta el magát, New Yorkba költözött. A New School egyetemen tanult tovább, ahol évfolyamtársa Brad Mehldau volt. Hogy ezt finanszírozni tudja, eleinte építkezéseknél szerzett munkát, közben utcákon, parkokban és metróállomásokon basszusgitározott. A kezdeti nehézségek után aztán tisztult az ég, Danilo Perez felfigyelt rá, és meghívta triójába. A koncertek és felvételek tovább segítették boldogulását, és a panamai zongorista formációjával játszott latin zene is hatott későbbi pályafutására. Az igazi nagy fordulat azonban 1997-ben következett. Chick Corea telefonhívása mindent megváltoztatott. Történt ugyanis, hogy Avishai különösebb remény nélkül átadott egy demószalagot Corea egyik barátjának. Chick meghallgatta a felvételt kocsijában, és megragadta a fiatal bőgős friss, újat hozó játéka, úgyhogy néhány héttel később fel is hívta Cohent. Ezután a telefonbeszélgetés után Cohen a „Chick Corea's New Trio” és az „Origin” tagjaként több mint hat éven keresztül játszott a világ egyik legnagyobb zongoristájával, akit mindvégig tanárának, kollégájának és barátjának tekinthetett. Neve világszerte ismertté vált, rövidesen saját neve alatt is felvételek készültek, melyek további sikereket hoztak. Amellett, hogy a világ legjobb bőgősei közé sorolták, egyre inkább zeneszerzőként is elismerték. 2002-ben menedzserével „Razdaz Recordz” néven létrehozta saját lemezkiadóját, így még nagyobb szabadságot kapott elképzelései megvalósítására, és mentorként tehetséges fiatal, pályakezdő zenészeket is felkarolhatott. Ennél a kiadónál jelent meg a sikeres albumok között is a legsikeresebbnek tartott „Gently Disturbed” Shai Maestro és Mark Guiliana közreműködésével 2008-ban, valamint a legutóbbi, a Göteborgi Szimfonikusokkal felvett „Two Roses” előtt készült, ugyancsak mérföldkőnek tartott „Arvoles” is. A 2019-ben kiadott lemez címe, az ősi, a diaszpóra szefárd népe által beszélt ladino nyelven "fákat" jelent. A borítójára Cohen édesanyja, Ora festette kép került, azé az asszonyé, aki a klasszikus és a hagyományos szefárd zenét egyaránt megszerettette vele. Az „Arvoles”mindként gyökérből táplálkozik, hogy aztán új, poliritmikus hangzásával valami csodálatos egységet képezzen, amely egyértelműen azonosítható Avishai Cohen egyedi zenei DNS-ével és szívverésével. Nem véletlenül gondoltuk sokan a koncert előtt, hogy a Budapestre sokadszorra visszalátogató bőgőművész elsősorban az „Arvoles” anyagára építi repertoárját. Már csak azért is, mert ezen a lemezen a fővárosunkat szintén jól ismerő, a BJC-ben Szandai Mátyással és Dés Andrással fellépett, majd a trióhoz csatlakozott Fenyvesi Mártonnal lemezt is készített őstehetség, Elchin Shirinov zongorázott. A jelző egyáltalán nem túlzott, az Azerbajdzsánban, Bakuban született Shirinov ugyanis soha nem járt zeneiskolába. Azért nem teljesen autodidakta módon jutott a MÜPA koncerten is megcsodált szintre, többek között Aaron Goldberg, Kevin Hays is mestere volt. Szakértői jóslatunkra visszatérve, kétségtelenül nem figyeltünk eléggé Cohen az „Avatar” utáni, a Covid alatt karanténban töltött, online adott „live stream” koncertjeire, melyeken számos új, vagy éppen régóta lappangó, de lemezre nem került kompozíciót hallhattunk. Ezeken a koncerteken tűnt fel a turné dobosa, Roni Kaspi, akiről a legmélyebbre merülő jazzbúvárok is finoman szólva keveset tudtak budapesti érkezéséig. A 2000-ben Izraelben született hölgy jelenleg a Berklee hallgatója, a Down Beat kritikusai által tavaly az év jazz-zenészének választott Terri Lyne Carrington irányítása alatt végzi tanulmányait. A karantén idején visszaköltözött Izraelbe, és a Facebookon kényszerűségből hamar népszerűvé vált online koncerteken dobolt a virtuális formációkban, játékával új inspirációkat is adva Cohen számára. A virtuális kapcsolat a karantén megszűntével azonnal reális, erős zenei kapcsolattá fejlődött, és Cohen örömmel mutatta be Ronit, a megújult trió új dobosát a közönségnek. A turné repertoárba végül egyetlen kompozíció sem került az Avatarról, de nem a mundér becsületét védem, mikor leírom, a jóslat azért részben bevált. Az elhangzott új és újragondolt darabok az Avataron bevált, kiérlelt koncepciót vitték tovább, természetesen rohanó világunkban az eltelt két óra, az aktuális világérzéshez igazodva.
Egy közel-keleti hangzású, de a nyugati klasszikus zenével erősen megérintett kompozícióval kezdődött a koncert. A 2006-os „Continuo” című lemezén található „Ani Maamin”előre is vetítette mit fogunk hallani a továbbiakban. Cohen kiemelkedő képessége, hogy hangszerével egyszerre ütős és dallamos legyen, már ebben a számban megmutatkozott. A folytatásban szinte mindegyik darab a következőbe áramlott, energiával töltve meg a MÜPA Hangversenytermét. A „The Window „, a „Below”, az „Intertwined”, Cohen kompozíciói frenetikus robbanásokat kombináltak bonyolult ritmusokkal és átgondolt szólóvonalakkal. A trió legnagyobb pillanatai akkor következtek be, amikor bonyolult ritmusokat kombináltak, kidolgoztak és szembeállítottak egymással. A koncert közepén játszott „Shifting Sands” című Dave Holland szerzeményt Shirinov zongoraszólója tette emlékezetessé, a „Joy” Roni Kaspinak adott lehetőséget egy parádés dobszólóra. A lassabban hömpölygő „Dvash”, és az élénkebb „Video Game” után, egy szefárd népdal feldolgozás, a „Hitragut” meghitt perceket hozott, csodálhattuk a trió középpontjában játszó Cohen zseniális zenekarvezető képességeit, ahogy fordulatos zenei tájon kalauzolta végig társait, közben figyelmesen teret adva kibontakozásuknak. Végül a „Cha Cha Rom”, és benne Kaspi „tour de force” dobszólója álló tapsot hozott, így természetesen következett a ráadás. Először Cohen egyedül jött ki a színpadra, és a zongorához ülve egy izraeli költő megzenésített versét énekelte el. A tapsok közepette kijött Shirinov és Kaspi is, mindenki az eredeti helyét foglalta el, Cohen pedig megkérdezte a közönséget, instrumentális, vagy továbbra is énekes szám legyen a következő. A szavazás hallható többséggel egyből eldőlt, énekes számmal folytatódott a ráadás, amely ezután sem ért véget. Nem maradt ki a 2005-ös „At Home” lemezről a közönség kedvencé vált „Remembering”, mely első taktusainál kitört a tapsvihar, és végül a hat évvel később megjelent „Seven Seas” címadója sem.
„Annyira hiányzott a színpad, a közönség, és általában a turnék. Nagyon izgatott vagyok, hogy végre felléphetek ebben a kivételes időszakban, a rajongóim előtt biztonságos környezetben és körülmények között. Ez egy érzelmi visszatérés lesz számomra egy nehéz időszak után, hiszem, a zene gyógyít.” – nyilatkozta Avishai Cohen a turné előtt. Egy régebbi interjúban azt is elmondta, a popot éppúgy szereti, mint Bachot és Charlie Parkert. Valahogy a közönség nagy része is így van ezzel, és talán ezzel magyarázható, hogy jazz-zenészek esetében szokatlanul nagy rajongói tábor követi világszerte. A közönség most is izgatottan várta, a turné minden állomásán teltház fogadta, a MÜPA 1656 fős Bartók Béla Hangversenytermében sem akadt üres szék. Meggyőződhettünk róla, Cohen kreatív ereje csúcsán van, zenészként és zeneszerzőként új utakat tör, stabilan a modern jazzben állva fokozatosan megnyitja világát a kortárs klasszikus, és a hagyományos szefárd zene hangjai és dallamai előtt. Zenéjéhez megtalálta partnereit, mind a már jól ismert Elchin Shirinov, mind a turnén megismert Roni Kaspi személyében. A trióban megvalósult a zenészek közötti egyenlőség, mindhárman eggyé váltak. „Életünkben a zene a megváltás egyik formája lehet. Legalábbis számomra mindig is ezt jelentette. Ha van valami hatás, amit szeretek érezni magamban játék közben, akkor ez az. Ez a zene lényege, az elérendő cél…”- olvasható Avishai Cohen honlapján. Akik hallották őt játszani tudják, elérte célját.
Müpa, 2021. december 8.
Fotó: Youtube