Elsőként a mindkét – szerkesztőségi és közönség – szavazáson a legjobbnak választott művészeket kérdeztem.

Tálas Áron, a tehetséges multiinstrumentalista, aki dobon, gitáron, bőgőn, fúvós hangszereken is játszik, de a legtöbben a zongorajátékáról ismerik, a legutóbbi Év jazz-zenésze szavazáson több kategóriában is előkelő helyen végzett. A közönségszavazáson a legjobb billentyűsnek választották, de a top 3-ba került a lemezével, a Borbély Műhely zenekarral és a jazz-zongoristák között is. Áron az aktív zenei karrierje mellett pedagógus is. Legfrissebb lemeze nyáron jelent meg New Questions, Old Answers címen.
Az Én és a hangszerem sorozatban a zongoráról és a billentyűs hangszerekről kérdezem Áront, ami nem is olyan egyszerű, hiszen a zongoristák a nagyobb koncerthelyszínekre nem viszik a hangszerüket, hanem az ott található zongorán játszanak, ám a kisebb és nem állandó koncerthelyszínek általában nem tudnak zongorát biztosítani, így meg kell oldaniuk ezt a helyzetet is.

- Melyiket szereted jobban, ha versenyzongorát adnak vagy ha neked kell vinned a hangszered, amihez már hozzá vagy szokva?

Nyilván a versenyzongorát. Még egy hamiskás, és/vagy rossz állapotú (azért van egy határ itt is) pianínón is szívesebben játszok, mint bármilyen elektromos hangszeren, ha zongorázásról van szó.

- Hány darab és milyen márkájú hangszered van? Otthon min gyakorolsz?

Otthon sok hangszerem van, egy (valószínűleg) Ukrajna márkájú pianínó, aminek meglepően szép hangja van, ezen gyakorlok leginkább. Egyébként a Beats From My Heart lemezen is ez a hangszer szól, csak úgy, ahogy a 78’-as Mark 1-es Fender Rhodes-om és a Moog Little Phatty II-es analóg szintetizátorom, ezzel főleg basszusozok. A Rhodes-ot súlyánál fogva nagyon ritkán viszem el otthonról.

Áron pianínója, ő volt az első jazz-zenész, aki a 2020-as karantén alatt zongorázott az online közönségnek (2020. április 10.) 

Vannak különböző méretű MIDI billentyűzeteim, egy Roland D-50-es szintetizátorom, különböző kisméretű szintik.

A kedvencem ezek közül a Yamaha Reface CP, mely egy mini elektromos zongora-szimulátor, 3 oktávos, kisbillentyűs, jó hangja van, és megy elemmel. Egy szintén kisméretű iRig-et használok iPad-del (Moog App) basszusozásra, és két IKEA polcból összeszerelt állványommal és egy szintén akkumlátoros erősítővel együtt meg is van a setup a legújabb formációmhoz, a Sitmob-hoz, mely egy duó Klausz Ádám dobossal, és alapvetően utcazenélünk, illetve ott is meg tudunk szólalni.

A fő hangszerem, amiket koncertekre viszek, egy Nord Stage 2, egy 88 billentyűs, kalapácsmechanikás workstationt, melyben jó a zongorahangszín, kiváló a Rhodes, a Hammond, és egy szintetizátor is van benne, emellett rengeteg beépített effekt. Ez nagyjából bármilyen igényt le tud fedni. Az igazság viszont az, hogy leginkább zongorázok, esetleg rhodes - szóval nem igazán használom ki, cserébe jó nehéz, úgyhogy nemrég vettem egy Yamaha P-45-öt, amiben jóformán csak zongorahangszín van, de az egész jól szól, a billentése is rendben van, és sokkal könnyebb cipelni. Egy ideje, ha hangszerboltban elektromos zongorát próbálok ki, először mindig a súlyát nézem. A fontosabb koncerteken úgyis van zongora, jobb esetben.

- Mióta játszol rajtuk?

A legrégebbi billentyűm a Rhodes és a Moog szintim, ezeket 15 éve vettem. A Nord Stage is velem van már több, mint 10 éve. Emlékszem, mikor azt meg akartam venni: spórolni akartam, így a bolt helyett az eBayről rendeltem meg, amivel nem is lett volna baj, ha nem esek áldozatául egy internetes csalásnak, így nem csak hangszerem nem lett, hanem a spórolt pénzem is ugrott, 2500 dollár. Pár hónappal később megkaptam a Junior Prima díjat, és megvettem boltból a hangszert. A tanulság nem az, hogy ne rendeljünk internetről, inkább csak az, hogy 150%-osan legyünk körültekintőek. A kisebb és egyéb hangszerek az évek során fokozatosan gyűltek, de ezek nem olyan értékes hangszerek.

- Miért választottad ezeket a hangszereidet? Mikor cserélsz le egy hangszert másikra?

A Nord az nagyjából egy standard hangszer, azért szeretem, mert könnyű kezelni. A Rhodes és Moog magáért beszél, legendás hangjuk van. A kisebb szintiket leginkább a hordozhatóságuk miatt. Nagyon ritkán cserélek le hangszert, valószínűleg csak akkor tenném, ha már javíthatatlan lenne valamelyik.

- Az évek folyamán volt változás, hogy épp milyen hangszert szerettél jobban és kevésbé?

A szintikkel az a helyzet, hogy mindig jön valami, az ember a világ összes pénzét el tudná költeni - az effektpedálokról ne is beszéljünk - de az igazság az, hogy a meglévő hangszereimet sem fedeztem fel még igazán. A másik dolog, hogy főleg zongorázok, szóval az új hangzásokat leginkább az ujjaimban kell keresni.

- Az elektromos kütyük mennyire vannak jelen az életedben? Mennyire tartod fontosnak, hogy újítsd meg a parkot, kövesd a változást? 

Erre nagyjából válaszolok az előző kérdésnél, és kiegészíteném, hogy ma már nagyon sok hangzást lehet szoftveresen létrehozni, szóval ez megint kb. végtelen lehetőség...egy új hangzást régi eszközökből is ki lehet hozni. Alapvetően nem is maga a hangszer/pedál/cucc a lényeg szerintem, hanem hogy az ember hallja-e belül azt a hangot, amit ki akar hozni belőlük. Ez egy rendkívül időigényes dolog, ha jól akarja csinálni az ember.

Fotó: Sztraka Ferenc, Irk Réka