A koncertbeszámoló egy remek koncertről készült volna, de közbeszólt ismét a bezárás réme.
Vasárnap, a fesztivál zárónapján is kitartóan sütött a nap a délutáni kezdéskor, ki napszemüveggel, ki a sapka simléderével védte szemét a színpadra irányuló sugaraktól. A napsütéses időnek persze mindenki örült, a tér benépesült, és Enyedi Sugárka Latin Jazz Tett zenéje egyből forró hangulatot hozott.
A Harmónia Jazzműhely és a legendás londoni 606 Club közötti, jelenleg az NKA által támogatott, majdnem két évtizedre visszanyúló „zenész cserekereskedelem” október 3-án, csütörtök este ismét fényes bizonyítékát szolgáltatta, hogy egy nagy koncertnek nem előfeltétele a nagy név. Mind az Egyesült Királyság, mind pedig Magyarország szinte kimeríthetetlen jazz-zenész tartalékokkal rendelkezik. Londonban senki nem hallott azelőtt Horváth Balázsról, de sokan még a szaxofonos Matt Andersonról sem, aki Észak-Angliából települt át a fővárosba.
Szombaton valószínű minden eddigi kora délutáni nézőszám rekord már a korainak vélt 16 órás kezdéskor megdőlt. Ehhez persze az előző naphoz hasonlóan kifejezetten kellemes, napsütéses idő mellett az elsőként fellépett, megalakulásától töretlen népszerűségnek örvendő Balázs Elemér Group is jócskán hozzájárult. Előzőleg többen aggódtunk, hogy létrejön-e a várt koncert, mivel jazzberkekben gyorsan terjedt a hír, Elemér kórházba került. Szerencsére a kritikus napokról már ő maga számolhatott be dobjánál ülve a közönségnek, miután a fesztivál szervezőbizottságából a zenészek mellett a sajtó munkatársainak is végig nagy segítséget nyújtó Záhonyi Enikő színpadra szólította a zenekart.
Ahogyan erről korábban hírt adtunk a közelmúltban a Rockmúzeumban megnyílt Szabó Gábor kiállításhoz kapcsolódóan vasárnap (szeptember 29-én) többórás rendkívül érdekes műsorsorozat várta a nagyhírű hazánkfiára emlékező közönséget.
Szeptember elején rendezték meg Érden idén már a tizedik jazzfesztivált, ami a rossz időjárás ellenére nagy sikerrel zárult. Persze voltak pozitív és negatív részei is a szervezésnek, melyek közül a cikk végére marad némelyiknek a részletesebb taglalása.
A kulturális és közéleti eseményeknek egyaránt otthont adó Háló 2008-ban indított, és azóta is minden hónap második keddjén rendezett jazzkoncertek száma több mint másfél évtized alatt elérte a 150-et! A havi egy alkalmat és a nyári szüneteket figyelembe véve, ez bizony kalapot lengető teljesítmény. A vezetőség részéről a programot indító Schön György, és a művészeti vezetőnek felkért Deseő Csaba kitartó munkájának köszönhetően a koncertek hűen tükrözték a hazai jazz sokszínűségét. A jubileumot a hagyományokkal szakítva pénteken ünnepelték, de ahogy a Közösségi Központ fennállásának 25. évfordulójára esett 50., majd pár évvel később a 100. rendezvényüket, most is a hagyományokhoz hűen, jazzéletünk jeles előadóiból álló zenekarral. Tony Lakatos szaxofonozott, Szakcsi Jr billentyűs hangszeren játszott, Pecek Lakatos Krisztián bőgőzött, és Éles Máté dobolt.
Józsefváros Önkormányzata 2021 őszén hagyományteremtő szándékkal hívta életre a kerület semmihez nem hasonlító sajátos hangulatát megidéző, zenei világához mélyen kötődő háromnapos jazzfesztivált. Idén immár negyedik alkalommal várták péntektől vasárnapig ingyenes koncertekkel a zenét művelőket és a zenét befogadókat a Rákóczi térre. A csarnok főbejárata mellett, és a csarnok épületében épített színpadon szeptember 20. és 22. között mindennap 16 órától 22 óráig óránként váltották egymást a zenekarok. A változatos műsorkínálatban a jelen és a jövő jazz-zenészei három nap alatt közel húsz koncerten a jazz szinte valamennyi ágából adtak ízelítőt a fesztivál közönségének.
Honlapunkon nem ritkák a Háló Jazzklub havi rendszerességű koncertjeiről szóló beszámolók. A 2008-ban indult rendezvénysorozat nem akármilyen jubileumot ünnepelt szeptember 20-án: 150-ik alkalommal jöttek össze a kellemes környezetben kiváló muzsikára kíváncsi törzstagok és újabb vendégek, hogy világhírű hazánkfia Tony Lakatos és barátai társaságában ünnepeljék meg ezt a nevezetes napot.
A tomboló nyár helyére az indián nyár helyett valami egészen más érkezett. Semmiképpen nem fesztiválbarát idő. A 10. alkalommal megrendezett 4 napos (AVL-)Érdi Jazz Fesztivál az első nap után beköltözött a Szepes Gyula Művelődési Központ őrző-védő falai közé. Egész pontosan délután 3-ra az Érdi Galéria előtt landoltam, hogy boltívekkel teli termében megnézzem a Pont az a dal c. filmet, az indián nyarat legalább nevével megidéző, annak hiányát így némileg enyhítő Dakota Johnson főszereplésével, aki stílszerűen művészeti asszisztensként, menedzserként, producerként próbálja valóra váltani saját és ügyfele(i) álmait.
A szeptember eleje még a nyáron is „üzemelő” jazzklubok esetében is évadnyitókat hoz, hiszen vannak olyan műsorsorozatok, amelyek nyári szünetet tartanak. Ilyen a már 2018 óta a MAO által működtetett „Legendás albumok” sorozat is, amelyben a műfaj történetének legfontosabb lemezeit mutatják be – élőben. Most éppen egy korszakalkotó Bill Evans lemez került sorra az őszi évad indítása alkalmából…
Három olyan eseménnyel nyitotta őszi jazzévadát a Müpa, amelyek mindegyike a legszélesebb közönség számára is a műfaj könnyen befogadható értékeit képviselte. Jómagamat a kínálatból a „szombat esti láz” érintett, amelyben egy katalán trombitás-énekes hölgy lépett fel öt kiváló magyar jazzmuzsikus társaságában.
A Budapest Jazz Club fennállása óta egyik legrégebbi műsorszállítója a Harmónia Jazzműhely a nyári szabadságból visszatérve hagyományaihoz hűen, szeptember első péntekén nyitotta őszi szezonját. Ugyancsak a hagyományokhoz tartozott, hogy az első „Harmóniás” jazzpénteken Szakcsi Lakatos Béla formációja játszott. A Nemzet Művésze halála után immár második éve remélhetőleg évtizedekre új hagyományt teremtő legendás muzsikust, az idén 80 éves születésnapját ünneplő Kőszegi Imrét, és ezúttal gitáros vendéggel kiegészült újra élesztett Rhythm & Brass zenekarát konferálhatta be a hagyományoknak megfelelően kockás inget viselő műhelyalapító, Pallai Péter.
Egy év kihagyás után, idén ismét fiatal jazz tehetségeket keresett a Magyar Jazz Szövetség. Miután a régi nevet az ötletgazda nem engedte használni, így én sem írom le, hogy ki találta ki ezt a jó versenyt, ami annyi tehetséget juttat a figyelem központjába. Ezúttal is egy közönségdíjas és egy szakmai díjas nyerte a versenyt, amit pénzjutalommal és fellépési lehetőséggel honoráltak.
Minden évben, júliusban tartja a felsőörsi Snétberger Zenei Tehetség Központ a bemutató napját. Ekkor már a fiatalok több hete együtt dolgoznak tanáraikkal, így a nyári szünetük egy részét a tehetség központban töltik, de mégsem bánják ezt. Sőt kiváltságosnak érzik magukat, akik bejutnak ebbe a képzési intézménybe, hiszen sokkal nagyobb figyelem irányul rájuk, mint egy harminc fős osztályban, arról nem is beszélve, hogy a hazai szakma krémje tanítja őket.
Czakó Virág tehetségére már a Bartók Konzi utóbbi időkben teltházas vizsgáin felfigyelhetett a közönség. A jó hír is terjedhet gyorsan, alig húszévesen fellépési lehetőséget kapott a Budapest Jazz Clubban és az Opusban, rendszeresen koncertezett az iF-ben, meghívták többek között a Debreceni Bor és Jazz Fesztiválra, tavaly februárban pedig a Harmónia jazzműhely Jazz - Csillagvizsgáló sorozatában is megcsodálhattuk. Idén nyáron a Hágai Királyi Konzervatórium hallgatójaként, a szünidőben látogatott haza Hollandiából, és egy villám turné utolsó állomásaként, bő kéthete a Budapest Jazz Clubban búcsúzott egy időre tőlünk.