A vénasszonyok nyara hozta kellemes időben a csarnok főbejárata melletti színpad elé kihelyezett stokik jóval a koradélutáni kezdés előtt gazdára találtak, pontban négy órakor a szervező csapat nevében ezúttal Sin Boglárka köszöntötte a továbbra is egyre gyarapodó létszámú közönséget. A legfiatalabb generáció egyik legsikeresebb zongoristája, számos hazai versenyen elért sikerei mellett, 2022-ben az Egyesült Államokban megrendezett 21-35 év közötti korosztálynak kiírt, rangos Bob Ravenscroft zongoraverseny döntőjébe jutott, Junior Prima-díjas Horváth Balázs új zenekarát már a színpadra lépésükkor nagy taps fogadta.
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Oláh Kálmán és Oláh Krisztián növendékeként diplomát szerzett zongorista akár a Junior All Stars jelzővel illethető kvartettjébe egykori alma matere jelenlegi hallgatóit hívta. A gimnazistaként Hajdu Klára tanítványai között feltűnt, azóta patinás klubjainkban sikereket aratott Hárs Róza énekelt, a Lakatos Ablakos Dezső emlékére rendezett V. Országos zenei versenyen 2. helyezést elért, tehetségét több fiatal formációban egyre nagyobb közönség, többek között a Jazzfeszt Budapest közönsége előtt bizonyító Suke Sándor bőgőzött, és a Váci Pikéthy Konzervatórium után a fővárosi jazzélet mélyvizében is magabiztosan úszó Szigeti Mátyás dobolt.
Jó érzékkel összeállított és szerkesztett műsorukban 50 percben sikerült mindazt eljátszaniuk, amiről ez a háromnapos fesztivál szólt, amit a fesztivál létrehozói célul tűztek ki. A Józsefvárosban gyökerező kávéházi cigányzene, a magyar népzene és a jazz finom, egyedi ötvözetét mutatták be feldolgozásaikban. Ifjú Járóka Sándor szerzeménye, a „Holdfényes az este”, majd a repertoárba került népdalok, az „Akkor szép az erdő”, a „Ha meghalok”, az „Elindultam szép hazámból”, és a közben játszott Sting dal, valamint Balázs feleségének írt kompozíciója, a „My Life and You”, mind a jazz gazdagságát, sokszínűségét tárták fel. Merthogy végig jazzt hallottunk, ahhoz kétség sem fért. A palettát végül egy standard, Jimmy Van Heusen 1943-ban írt musical betétdala, az „It Could Happen to You" is színesítette, amely után a „Zöld az erdő” gyönyörű dallamaival búcsúztak a közönségtől. Hárs Róza kristálytiszta hangja, sugárzó tehetsége, és a zenekar szellemes, virtuóz játéka a gitárosként beszállni szándékozó fiatalembert is magával ragadta. Ki tudja, talán Balázs elgondolkodik majd a bővítésen, de az a jövő zenéje lesz.
Az ünneplésre sem maradt sok ideje, ugyanis a szigorúan betartott menetrend szerint ötkor már a csarnok főhajójában volt jelenése. A Grazi Művészeti Egyetem jazz tanszakán tanuló trombitásunk, Tűzkő Salamon kvintettjében rajta kívül Kollmann Gábor tanítványa, a Bartók Konzi után tanulmányait Bécsben folytató Papp Márton altszaxofonozott, Barakonyi Brúnó bőgőzött, ő Szentgallay Györgynél basszusgitárral kezdett, majd a Váci Bartók-Pikéthy Zeneművészeti Szakgimnázium és Zeneiskola jazzbőgő szakán Oláh Zoltán volt mestere, és a korosztályából a „nagyok” által is leginkább keresett, duci srácból nyurga fiatalemberré vált Éles Máté dobolt.
Ritkán játszott, kissé elfeledett standarddal kezdtek, amelyre talán még a júliusban elhunyt, Grazban tanított James Rotondi hívta fel Salamon figyelmét. Sam Jones szerzeménye, a „Del Sasser” a Cannonball Adderley Quintet 1960-as „Dirty Blues” albumán debütált, mikor a bőgős maga is a zenekarban játszott. Ezen az albumon jelent meg azonban az egyből slágerré vált „Work Song” is, és hihetetlen népszerűsége háttérbe szorította a többi míves szerzeményt. A „Si tu vois ma mère” Sidney Bechet 1952-ben írt dala sem tartozik a manapság agyonjátszott standardok közé. A New Orleans-i klarinétos-szopránszaxofonos élete utolsó évtizedét Párizsban töltötte, a francia sanzon hatása erősen érződik a kompozíción, amit a zenekar fel is vállalt. Salamon elmondta, nem riadnak vissza a dallamos, akár táncolható daraboktól, saját szerzeményeik mellett repertoárjukba a jazz szinte valamennyi ágából válogatnak.
Papp Márton Charlie Parker, a legendás Bird emlékékének címével is tisztelgett „If I Had Those Wings” című szerzeményével, majd Coltrane Salamon egész zenei pályájára meghatározó hatású kompozíciója, a „Wise One” következett, a Mester 1964-ben kiadott, az „A Love Supreme” mellett legjobbnak tartott, a kortárs jazz legnagyobb zenészeinek irányt mutató „Crescent” albumáról. A remekműhöz méltó feldolgozás után nehéz volt megszólalni, játszani gondolom még nehezebb, de Tűzkő Salamon ötletes szerzeménye nem törte meg a hangulatot, és a „Fly or Swim” is jól illeszkedett a műsorba. A pontos kezdés után pontos befejezés, hiszen a téren már Snétberger Alapítvány növendékeiből és tanáraiból álló zenekar állt rajtra készen, Sonny Rollins-tól a „Strode Rode” még belefért az időbe. Búcsúzóul mindenkinek jutott egy bravúros szóló, és a közönség is elégedetten tapsolhatott.
Hárs Róza, és a közönség soraiba beülő többi muzsikus is elégedetten figyelte társait, aztán jó részük a bejáratnál fiára váró Tűzkő Csabával elindult a Semmelweis utca felé. Bármennyire csábító volt a program hátralévő része, a Háló 150. koncertjén fellépő Tony Lakatos mindent felülírt, ráadásul a jubileumi alkalomra összejött zenekarban Szakcsi Jr játszott billentyűs hangszeren, Pecek Lakatos Krisztián bőgőzött, és Éles Máté dobolt. Távozásomat a szervezők is megértve fogadták.
A Tűzkő Salamon Quintet, valamint a nyitónap hátralévő fellépőinek koncertjeiből Horváth Gábor, közismertebb nevén Dörge barátunk videóiból kaphatunk ízelítőt.
Tűzkő Salamon Quintet
https://www.youtube.com/watch?v=Y2AbWK3hAYQ&list=PLYnnBTIH69tx1zdwFzL7TRSbM2jzByDjK
https://www.youtube.com/watch?v=kFEx-MZfQDs&list=PLYnnBTIH69tx1zdwFzL7TRSbM2jzByDjK&index=7
Daniel Bulatkin Quartet feat Oláh Kálmán Jr.
https://www.youtube.com/watch?v=dg1iybs-tTo
Filc
https://www.youtube.com/watch?v=G9PJ4VVk6O8
Sokkal Másabb
https://www.youtube.com/watch?v=zu74bn2GRic
Rákóczi tér, 2024. szeptember 20.
Fotó: Somogyvári Péter