A szezonnyitók sorában a Harmónia Jazzműhely hagyományosan péntek esti műsorsorozata szeptember 6-án a Juhász Gábor vendégjátékával kiegészített Kőszegi Rhythm & Brass formáció frenetikus koncertjével indult a BJC-ben. (Erről Somogyvári Péter kollégám beszámolóját olvashatják honlapunkon.) Másnap a Fesztivál színházban Andrea Motis katalán trombitás-énekes és a Csapó Krisztián Quintet játéka képviselte a Müpa őszi jazzévadának indulását, amelyről én írtam a Jazz.hu-ra. Kedden, szeptember 10-én a főváros másik fontos jazzklubjának, az Opusnak, a bevezetőben említett – már több éve „futó” – sikersorozata képviselte az őszi szezon indulását. (Ironikus, de egyben örömteli, hogy a Háló jazzklub évadnyitó koncertje is szeptember 10-én volt, és két helyszínen egyszerre még én sem tudok jelen lenni.)

A „Legendás albumok” sorozatban tehát a Bill Evans Trio „Waltz for Debby” c. ikonikus albumának bemutatóját élvezhettük ezen a kellemes őszi estén. Mivel többnyire a modern jazz „klasszikusnak” nevezhető kvartett, kvintett, szextett, sőt olykor nagyobb apparátusai idézik a jazztörténeti fontosságú lemezeket, ritka kivételek a fúvósok nélküli koncertek. (Ilyen volt pl. a Wes Montgomery-re emlékező est tavaly márciusban Komjáti Áron gitárjátékával, akit csak a zongoratrió kísért.)

Ezúttal tehát még tovább csökkent a fellépők száma, azaz egy kiváló zongoratriónak, (egyben a MAO nagyzenekar ritmusszekciójának) briliáns előadását élvezhettük. Ők hárman azok, akik minden formációban játszanak: Cseke Gábor (zongora), Barcza-Horváth József (bőgő) és Csízi László (dobok).

A koncert úgy épült fel, hogy az első félidőben a meghirdetett – 1961. június 25-én a Village Vanguardban rögzített – LP hét száma került sorra, míg a második szettben hat Bill Evans szerzeményt játszott el a trió a nagy zongorista különböző albumairól. A híres New York-i klub sok történelmi koncert színhelye volt, amelyek közül szerencsére számos lemezre is került. Ilyen volt az Evans triónak több estén rögzített, majd több lemezen kiadott szóban forgó koncertje, melyből egy sorlemez volt a „Waltz for Debby” hét száma. A legjobb zongoristák között nyilvántartott Bill Evans 1959-től működő triójában egy húszas éveinek elején járó, kiemelkedően innovatív muzsikus: Scott LaFaro bőgőzött és Paul Motian (ejtsd: motien) örmény-amerikai dobos játszott. LaFaro tíz nap múlva halott volt: fának ütközött kocsijával hazafelé tartva, mikor is édesanyját látogatta meg egy New York közeli kisvárosban. Mindössze 25 éves volt… A hír hallatára az érzékeny idegzetű Evans annyira összeomlott, hogy csak hónapok elteltével tudott arra gondolni, hogy hogyan is tovább… Ő ugyanis meglehetősen igényes volt zenészpartnereit illetően, ily módon rövid pályája ellenére (mindössze 51 évet élt) számos bőgőst és dobost „fogyasztott”. (Még leginkább Eddie Gomez személyében találta meg az „igazit”, dobosai esetében még gyakoribb volt a váltás.) Mindenesetre a jazz kevés igazi „géniuszainak” egyike, nekem kedvenc zongoristám, mint ahogyan az őt ezúttal megszemélyesítő Cseke Gábor is az a hazai mezőnyből.

Gábortól megfelelőbb személyt Bill Evans „magyar hangjának” elképzelni sem tudnék! És halljanak csodát (ill. olvassanak): véleményem szerint ez vonatkozott a ritmustandem tagjaira is! Így tehát Bill Evans művészetének bemutatása a legjobb kezekbe került kedden este. Akik ott voltak igazolhatják…

El kell mondanom, hogy nagyra értékeltem a meglehetősen artisztikus játéknak a közönség általi fogadtatását. Ugyanis sokan csak a Peterson vagy még inkább – mondjuk Ramsey Lewis  – virtuóz játékát szeretik. De ezúttal is a már többször idézett sztorit mondanám el, hogy amikor Leonard Feather, a DownBeat magazin Blindfold Testjeinek kitalálója Monknak egy Peterson lemezt tett fel, „a jazz Bartókja” azt kérdezte, hogy merre van a toalett. Az Opus közönsége pisszenés nélkül, maximális átérzéssel csodálta meg a jazz magasiskoláját képviselő zenét.  Ehhez hozzájárult Gábor lényegre törő konferálása is. Ahogyan Evansnál, így eme „szellemidézés” során is nagy szerepet kapott a bőgő. Lenyűgöző volt Gábor és Józsi játékának magasrendű összhangja, amely osztatlan sikert aratott. Csízi Laci pedig ismételten bebizonyította, hogy – miközben a modern játéktechnika minden fortélyát jól ismeri – képes hihetetlenül szenzitív játékra egy ilyen melankolikus, lírai muzsikát szolgálva. Az ő esetében is a Monkról elmondottak érvényesek, azaz mifelénk még mindig a lehengerlő dob-mutatványoktól jönnek tűzbe sokan a közönség részéről. (Paul Motian finom dobjátékát volt szerencsém már 1972-ben megcsodálni, amikor Keith Jarrett triójában mutatta meg, hogy a modern dobjáték nem a mennydörgés szinonimája.)

Nos, a most említett értékek mind együtt voltak a színpadon és a nézőtéren ezen az emlékezetes estén. Nem is lenne értelme megpróbálni egyenként elemezni az elhangzott számokat, legfeljebb még azt érdemes elmondani, hogy ha lehet fokozni a kiválót, akkor a második szett még az elsőt is űberelte, hiszen ezeket a tételeket már Gábor maga választotta a Bill Evans-i életmű kb. 70 darabjából! A bemutatott LP hét számából ugyanis mindössze egy – a címadó – volt Evans kompozíciója. Természetesen ez mit sem von le a produkció értékéből, mert annál érdekesebb mind a lemezen, mind a „rekonstrukción” meghallgatni az olyan közismert sztenderdek előadását Evans és/vagy Cseke Gábor előadásban, mint a My Foolish Heart, a Porgy vagy a My Romance.

Végezetül köszönjük a MAO sorozat újabb tételét és megragadjuk az alkalmat, hogy

gratuláljunk a BMC-nek ill. az Opus Jazz Clubnak, amely
– megérdemelten –

nyerte el a Europe Jazz Network rangos „Award for Adventurous Programing” díját művészeti koncepciójáért és sokrétű koncertprogramjáért!

A koncert műsora:

I. félidő

• My Foolish Heart (Victor Young – Ned Washington)
• Waltz for Debby (Bill Evans)
• Detour Ahead (Lou Carter – Herb Ellis – Johnny Frigo)
• My Romance (Richard Rodgers – Lorenz Hart)
• Some Other Time (Leonard Bernstein – Betty Comden – Adolph Green)
• Milestones (Miles Davis)
• I Loves You, Porgy (George Gershwin – DuBose Heyward – Ira Gershwin)

II. félidő

• Peri’s Scope
• Interplay
• Time Remembered
• The Opener
• Very Early
• Five

A második félidőben Bill Evans szerzeményei hangzottak el.

Közreműködtek:

Cseke Gábor   zongora
Barcza-Horváth József   nagybőgő
Csízi László   dobok

Opus Jazz Club, 2024. szeptember 10.

 Fotó: Csíkos Gábor (köszönjük a remek fotókat!)