Jómagam szinte minden ilyen szellemidézésnél jelen voltam, amit az is motivál, hogy szinte minden górcső alá vont lemezt ismertem (többségük gyűjteményemben található LP vagy CD formájában), annakidején vágyakozva olvastam róluk a Down Beat magazinban, és nem utolsósorban, zenei mindenevő létemmel harmonizálva a MAO választásai többnyire a műfaj aranykorának gyöngyszemei, azaz a múlt század második felének általam oly’ nagyra értékelt produktumai.

Ezúttal is ilyen lemez került sorra, amelynek még további érdekessége az volt, hogy egy – már az 50-es években szép karriert befutott – West Coast muzsikusnak, a harsonás Frank Rosolinonak csaknem 20 évvel későbbi európai felvételét idézték. Ezen a turnén egy – a West Coast stílus – másik kimagasló képviselője, a trombitás Conte Candoli volt a fúvóspartnere és szólistája az érdekes formációnak, amely az akkoriban jazzberkekben Európa egyik legjobb jazzklubjának tartott müncheni Domicile-ben lépett fel. A helyszín a 70-es évek közepén fontos szerepet játszott a német jazzéletben, pl. ebben az időben itt játszott a Thad Jones-Mel Lewis nagyzenekar is. Nos, mivel akkoriban (és azóta is) előfordul, hogy nem egy komplett amerikai formáció indul európai vagy akár világkörüli koncertkörútra, hanem csak egy-két szólista. Ebben az esetben is egy európai ritmusszekció kísérte a két amerikai sztár játékát, őszintén szólva hírüket sem hallottam: Rob Pronk zongorázott, Ila Eckinger bőgőzött és Todd Canedy dobolt. Az „élő” felvétel 1975. május 10-én került hangszalagra.

Már a bevezetőben elmondta Fekete-Kovács Kornél, hogy a viszonylag nem túlságosan híres Frank Rosolino és Conte Candoli tevékenysége is jól ismert volt a hazai jazzelit és oktatói gárda soraiban. Az ő figyelmét Candolira Tomsits Rudolf hívta fel, Frank Rosolino játékát pedig – mint azt Korb Attila elmondta – Friedrich Károly ajánlotta figyelmébe. A sorozat hagyományának megfelelően a számok a lemezen található sorrendben következtek, majd ugyancsak szokás szerint még Rosolino szerzemények, ill. repertoárján tartott számok is elhangzottak. Itt kell megjegyezni, hogy – jóllehet Rosolino kitűnő komponista is volt, a szóbanforgó lemez minden száma „márkás” jazz sztenderd volt, de egyiket sem ő jegyezte. 

A lemezt kvintett formáció adta elő. A MAO kisegyüttese is elsősorban ezt idézte, de ezúttal két harsonás vett részt az interpretálásban: a MAO veterán harsonaművésze, Korb Attila és az ifjú generáció egyik legjobb harsonása, Papp Mátyás.  Volt olyan szám, amelyikben egyikük, volt amelyikben másikuk és olyan is, amelyben mindketten játszottak. Mi több a koncertet tovább színesítette, hogy mindhárom „rezesnek” volt egy-egy „jutalomjátéka” is, azaz egy számot egyedül adhatott elő a ritmusszekció kíséretével. Elsőként a vendég, Papp Matyi adta elő az I. félidő 3. számát, a „Don’t Take Your Love from Me”-t, majd az I. félidő 5. számában  trombitaszólójával Kornél szerepelt („Darn That Dream”), végül pedig Korb Attila is sorra került, aki a II. félidő 2. számát, a 40-es évek nagy slágerét, a „Flamingo”-t adta elő.

Végig nagy swingelésnek örülhettünk Sonny Rollins koncertindító Doxy-jától  Rosolino záró Frieda-jáig. Számtalanszor kifejtettem már, hogy ezek a lemezidézések nemcsak azért csodásak, mert ugye mint Önök tőlem elégszer hallhatják, „az élő zenét semmi sem pótolja”, hanem a régi repertoárdarabok is óriásit „szólnak” mai „márkás” előadóművészek tolmácsolásában. Állítom, hogy ez az interpretáció messze meghaladta a lemezen hallhatót, pedig 1.) az is „élő” koncertfelvétel 2.) nem túl régen, a 70-es évek közepén rögzítették. Talán elfogult vagyok akár a zenészeket, akár a sorozatot illetően. Vagy mégsem, hiszen a havonta ismétlődő teltházak, valamint a bérletek megerősítik „elfogultságomat”…

Mondanom sem kell, hogy amikor Kornél bejelentette, hogy jövőre is folytatódik a sorozat, másokkal együtt magam is nagyon megörültem. Januárban Karosi Juli idézi Anita O’Day művészetét, de lesz Roy Hargrove, Wes Montgomery, Paul Desmond és Joe Henderson lemez is! Én biztosan az Opusban leszek minden hónap második keddjén!

Az elhangzott számok:

I. félidő

• Doxy (Sonny Rollins)
• Like Someone in Love ( Jimmy van Heusen,  Johnny Burke)
• Don’t Take Your Love from Me (Henry Nemo)
• Yesterdays (Jerome Kern-Otto Harbach)
• Darn That Dream (Jimmy van Heusen-Eddie DeLange)
• When Lights are Low (Benny Carter -Spencer Williams)

II. félidő

• Blue Daniel (Frank Rosolino)
• Flamingo (Ted Grouya-Edmund Anderson)
• Frieda (Frank Rosolino)

Közreműködtek:

Fekete-Kovács Kornél     trombita  ( I/1,  I/2,  I/4,  I/5,  I/6,  II/2,   II/3 ) 
Korb Attila    harsona    ( I/2, I/4, I/6, II/1,  II/2,  II/3 )
Papp Mátyás    harsona     ( I/1,  I/3,  I/4,  I/6,  II/1,  II/3 )
Cseke Gábor    zongora
Barcza-Horváth József     bőgő
Csízi László   dob

Opus Jazz Club, 2024. november 12.

 Fotó: Csíkos Gábor (köszönjük a remek fotókat!)