Elsőként a Kanizsa Big Band állt színpadra és egy jól ismert jazzslágerrel a Joe Zawinul „Birdland”-jével indítottak. Igazán stílusos volt, ahogyan az „őszapók” a fiatal „rigók” együtt játszottak. A jazz örökzöldek közül Billy Strayhorn „Take The A Train” száma izzította fel a hangulatot. Később is volt egy Strayhorn-Ellington szám a „Satin Doll”. A Kanizsa Big Band repertoárja a régi Hot Brass Band által játszott számokra épült, így is kapcsolódva az est későbbi koncertjéhez. Mindenképpen ki kell emelni Baráth Zoltán két saját szerzeményét a Hangulatok I. és a Samba című szerzeményeket, amik igazi, bravúros kompozíciók voltak. Pat Mentheny „Last Train” szerzeményét a Kanizsa Big Band vezetője Vámos Béla hangszerelte a zenekar részére. A szólókat Elek István (szoprán és tenorszaxofon), Dominkó Péter trombita, Pál Julcsi és Dér Dávid zongora játszották.
Vámos Béla, a Kanizsa Big Band vezetője (balra fent), Baráth Zoltán, a Hot Brass Band vezetője (jobb fent), Domján Attila, főszervező (bal lent), Elek István, szaxofonos (jobb lent)
Koncertjüket mivel is zárhatták volna, mint Chick Corea „La Fiesta”-jával. Igen! Vannak hétköznapok és vannak ünnepek! Ennek az ünnepnek az első felvonása jól megalapozta a későbbi jó hangulatot. A szünetben a „Carmina Burana” következett a büfében!
A második felvonás Baráth Zoltán nyugalmazott igazgató-zenetanár köszöntőjével kezdődött, aki röviden megemlékezett a Hot Brass Band megalakulásáról és tíz éves működéséről. A szerzemények előadása előtt pedig anekdotákkal szórakoztatta a közönséget. Ilyen volt például a Jazzgenetika vicces „tudományos” elmélete, amit személyes példákon keresztül is igyekezett bizonyítani, nem kis derültséget okozva ezáltal. Mindenesetre a rockzene és a jazz-rock fontos eleme volt a ’70-es évek fiataljai számára, ahhoz hogy a jazzhez is közel kerüljenek. Ez mindjárt a műsorblokkban ki is derült, hiszen két Herbie Hancock szerzemény, a „Chameleon” és a „Watermelon Man” is felcsendült. De ugyanígy nagy siker volt Wes Montgomery „Road Song”-ja. A Hot Brass Band énekesnője Baráth Yvette pedig Cole Porter örökzöldjét, a „Night and Day”-t adta elő nagy sikerrel. Ezt a blokkot is egy stílusos szám a Mezzoforte együttes „Garden Party”-ja zárta. Vállalható, jó színvonalú előadás volt ez is, annak figyelembevételével, hogy az együttes tagjai közül többen évtizedek óta nem játszottak a hangszerükön, de most alaposan rágyúrtak a koncertre. A Jam Session előtt ismét „Carmina Burana” volt a büfénél.
Baráth Yvette, énekesnő
Záróeseményként pedig vérbeli örömzene volt, amelyben Elek István nagy szeretettel instruálta a fiatal jazz-zenészeket. Nem maradhatott ki többek között a „Solar” és a „Softly, As in a Morning Sunrise” a jam sessionből.
Maradandó élményt nyújtó ragyogó este volt. Köszönet érte a főszervező Domján Attilának, Vámos Bélának, Baráth Zoltánnak és Elek Istvánnak. Külön köszönet a Nagykanizsai Honvéd Kaszinó igazgatójának és munkatársainak, valamint a technikai személyzetnek a hangosításért és a profi fénytechnikáért. A koncertről egyébként videófelvétel is készül, amit reményeink szerint a koncertről lemaradók is láthatnak majd.
Fotók: Halász Gyula
Kapcsolódó cikk: Berobbant a jazztavasz Nagykanizsán