Pat Metheny a legújabb szóló albumaival, a Dream Box-szal és a MoonDial-lal indult európai körútra, melyen a második ország Magyarország volt, azonban már a 7. koncertjét adta a turnéján, amit még 32 fellépés követ. A két és fél órás fantasztikus előadás után, ami legalább négy ráadással zárult, Gyémánt Bálintnak még lehetősége volt beszélni röviden Methenyvel. Erről, a koncertről és a doktori disszertációjáról is kérdezem a magyar gitárművészt.

• Irk Réka / Jazz.hu: Mennyire befolyásolta az életedet Metheny játéka? Miért pont Pat Methenyről írod a doktoridat?
• Gyémánt Bálint: Egyik legfontosabb inspiráció-forrás számomra. Még az első jazzgitár mesterem, Juhász Gábor adta a kezembe a lemezeit és ez pedig egy meghatározó fordulat volt az életemben. Természetesen ettől még 99%-ban nem Methenyt hallgatok a mindennapokban, de amikor el kellett gondolkodnom, hogy doktori tanulmányaim zárásaként ki vagy mi lesz a fókuszpontom, magától értetődő volt, hogy az Ő munkásságának egy szegmense lesz a témám.

• Irk Réka / Jazz.hu: A keddi koncerten elég hosszan beszélt Metheny magáról és leginkább a gitárjairól. Hol az egyik volt a színpadon, hol a másik. Mit kell róluk tudni? Összesen hány gitárt számoltál össze? Melyik a kedvenced?
• Gyémánt Bálint: Az én szívemhez mindig az a gyönyörűséges jazzgitár hangzás fog a legközelebb állni, amelyen megismertem. Már az eddigi életműve is hihetetlenül sokszínű, műfaji korlátok feszegetésében gazdag. Megszólaltatott több nylon és fémhúros gitárt is, többnyire bariton gitárokat, amely egy normál gitárhoz képest egy sokkal szélesebb vagy inkább teljesebb spektrumon képes mesélni. Metheny olyan nagy formátumú művész, aki semmilyen más hangon nem képes megszólalni, csak a sajátján. Ez kizárólag a legnagyobbak tulajdonsága.

• IR / Jazz.hu: Az első harmadban volt egy rész, amiben free jegyeket fedezhetett fel a közönség, bár Metheny mindig hangoztatja, hogy rá is nagy hatással volt a jazz szabadsága, de a free jazz gyakran túlságosan is figyelmen kívül hagyja a közönséggel való kapcsolatot, ami elidegenítheti a hallgatókat. Szerinted miért rakta bele ezt a részt a harmonikus játékába?
• Gyémánt Bálint: Bár sokan nem tudják, vagy akár nem is így gondolják, de a művészet elsődleges célja sosem a szórakoztatás, hanem érzelmek kiváltása! Félreértés ne essék, ettől még nincs azzal semmi baj, ha az ember kizárólag kikapcsolódni szeretne egy hangversenyteremben. Viszont a magaskultúra nem csak szórakoztató, az elménket ellazító témákat hivatott feldolgozni, hanem az élet egyfajta leképzése az előadó szemszögéből. Gondoljunk csak bele, hogy Johann Sebastian Bach gyönyörűséges kompozíciói szinte gyógyító hatásúak. Ettől még, amikor misét ír, abban benne van a meghatottság, a fájdalom és a szorongás is. Nem kell megijednünk attól, ha valamiben nehezen tudjuk felfedezni a harmóniát. Az életünkben igazából sokkal több disszonancia van, mint konszonancia. Ráadásul egy ilyen kvalitású előadó tudatosan helyezi el a műsorában a sokaknak először ijesztő, súlyos elemeket, mert ennek az ellenpontjaként tud olyan hatalmas feloldásként megszólalni például a Beatles "And I Love Her" című dala...
  Ha csak azt játszotta volna, annak is sokkal kisebb ereje lett volna.

• IR / Jazz.hu: A koncerten a jazzgitáros az élete több fázisát próbálta összefoglalni, és mindegyikből egy kis részletet átadni a közönségnek. Melyek voltak ezek a kitekintések?
• Gyémánt Bálint: Ha megfigyelted, a koncert során a nagy meghajlásoknál többször is a gitárokra mutatott, mintha a taps igazából nekik szólna. Egy néhány hónapja megjelent interjúban a gitárt „translater device” -nak nevezi, azaz „fordító eszköznek”. Ez azt jelenti, hogy a gitár valójában sosem a cél, mint inkább az eszköz arra, hogy kifejezze magát azon keresztül. Viszont rengeteg inspirációt merít a hangszerből, amivel szerintem a legtöbb zenész is így van. A különböző karakterű hangszerek más-más zene játszására sarkalják és a karrierje során többször is elmerült egy-egy instrumentum adta univerzumban. De valóban elhangzottak dalok kifejezetten szóló lemezekről, a Charlie Haden-nel közös csodálatos duó lemezről, illetve remélem minél többen felismerték a zseniális magyar gitáros, Zoller Attila "Birds and the Bees" című darabját, amely nyilvánvaló főhajtás a hazai nagymester előtt és Metheny minden magyarországi koncertjén utal rá.

• Irk Réka / Jazz.hu: Végül és nem utolsó sorban, hogy sikerült a beszélgetés? Ezelőtt volt már alkalmad vele diskurálni? Fog segíteni a doktori dolgozatodban? Mit terveztél kérdezni és mire kaptál választ?
• Gyémánt Bálint: Végtelenül kedves és rendkívül fáradt volt a két és fél órás koncert után. Azért ne felejtsük el, hogy idén volt a hetvenedik születésnapja. Rajtam kívül még sokan álltak sorban, hogy találkozhassanak vele és ezek mind vagy zenész ismerősök, vagy olyanok, akik a szervező közbenjárásával mehettek be a színpad mögé. Én is mint a JazzFest Budapest egyik kurátora voltam jelen, bár valójában csak könnybe lábadt szemű rajongóként álltam ott. Néhány szóban elmondtam ki vagyok, nagyon közvetlen és főleg ijesztően kollegiális volt velem. Mesélt a jövőbeli terveiről, hogy kikkel és milyen lemezt készül felvenni és hogy szerinte az mennyire beleillene a kutatásomba. A doktori téma és az ezzel kapcsolatos kérdések mindenképpen több időt és energiát igényelnek, viszont elkérte a telefonomat, hogy hadd adja meg a személyes e-mail címét. Azt kérte, hogy folytassuk ott a szakmai kérdéseket, ami igazából nekem nagyban megkönnyíti majd a kutatással kapcsolatos munkámat. Miközben leírom ezt az egészet, látom magamat kívülről és egyenesen szürreális visszagondolni arra, hogy valóban megtörtént. Hálával tartozom Kleb Attilának, aki közbenjárt az érdekemben, hogy létrejöhessen ez a találkozó. Lassan huszonöt éve vagyok hálás Pat Methenynek, hogy inspirál a zenéjével, részben általa és miatta is szeretnék mindennap fejlődni. Abba pedig bele sem merek gondolni, hogy milyen érzés lesz válaszlevelet kapni Tőle. Remélem hamarosan kiderül...

 Fotó: Kleb Attila