Honlapunkon nem ritkák a Háló Jazzklub havi rendszerességű koncertjeiről szóló beszámolók. A 2008-ban indult rendezvénysorozat nem akármilyen jubileumot ünnepelt szeptember 20-án: 150-ik alkalommal jöttek össze a kellemes környezetben kiváló muzsikára kíváncsi törzstagok és újabb vendégek, hogy világhírű hazánkfia Tony Lakatos és barátai társaságában ünnepeljék meg ezt a nevezetes napot.

A tomboló nyár helyére az indián nyár helyett valami egészen más érkezett. Semmiképpen nem fesztiválbarát idő. A 10. alkalommal megrendezett 4 napos (AVL-)Érdi Jazz Fesztivál az első nap után beköltözött a Szepes Gyula Művelődési Központ őrző-védő falai közé. Egész pontosan délután 3-ra az Érdi Galéria előtt landoltam, hogy boltívekkel teli termében megnézzem a Pont az a dal c. filmet, az indián nyarat legalább nevével megidéző, annak hiányát így némileg enyhítő Dakota Johnson főszereplésével, aki stílszerűen művészeti asszisztensként, menedzserként, producerként próbálja valóra váltani saját és ügyfele(i) álmait.

A szeptember eleje még a nyáron is „üzemelő” jazzklubok esetében is évadnyitókat hoz, hiszen vannak olyan műsorsorozatok, amelyek nyári szünetet tartanak. Ilyen a már 2018 óta a MAO által működtetett „Legendás albumok” sorozat is, amelyben a műfaj történetének legfontosabb lemezeit mutatják be – élőben. Most éppen egy korszakalkotó Bill Evans lemez került sorra az őszi évad indítása alkalmából…

Három olyan eseménnyel nyitotta őszi jazzévadát a Müpa, amelyek mindegyike a legszélesebb közönség számára is a műfaj könnyen befogadható értékeit képviselte. Jómagamat a kínálatból a „szombat esti láz” érintett, amelyben egy katalán trombitás-énekes hölgy lépett fel öt kiváló magyar jazzmuzsikus társaságában.

A Budapest Jazz Club fennállása óta egyik legrégebbi műsorszállítója a Harmónia Jazzműhely a nyári szabadságból visszatérve hagyományaihoz hűen, szeptember első péntekén nyitotta őszi szezonját. Ugyancsak a hagyományokhoz tartozott, hogy az első „Harmóniás” jazzpénteken Szakcsi Lakatos Béla formációja játszott. A Nemzet Művésze halála után immár második éve remélhetőleg évtizedekre új hagyományt teremtő legendás muzsikust, az idén 80 éves születésnapját ünneplő Kőszegi Imrét, és ezúttal gitáros vendéggel kiegészült újra élesztett Rhythm & Brass zenekarát konferálhatta be a hagyományoknak megfelelően kockás inget viselő műhelyalapító, Pallai Péter.

Egy év kihagyás után, idén ismét fiatal jazz tehetségeket keresett a Magyar Jazz Szövetség. Miután a régi nevet az ötletgazda nem engedte használni, így én sem írom le, hogy ki találta ki ezt a jó versenyt, ami annyi tehetséget juttat a figyelem központjába. Ezúttal is egy közönségdíjas és egy szakmai díjas nyerte a versenyt, amit pénzjutalommal és fellépési lehetőséggel honoráltak.

Minden évben, júliusban tartja a felsőörsi Snétberger Zenei Tehetség Központ a bemutató napját. Ekkor már a fiatalok több hete együtt dolgoznak tanáraikkal, így a nyári szünetük egy részét a tehetség központban töltik, de mégsem bánják ezt. Sőt kiváltságosnak érzik magukat, akik bejutnak ebbe a képzési intézménybe, hiszen sokkal nagyobb figyelem irányul rájuk, mint egy harminc fős osztályban, arról nem is beszélve, hogy a hazai szakma krémje tanítja őket.

Czakó Virág tehetségére már a Bartók Konzi utóbbi időkben teltházas vizsgáin felfigyelhetett a közönség. A jó hír is terjedhet gyorsan, alig húszévesen fellépési lehetőséget kapott a Budapest Jazz Clubban és az Opusban, rendszeresen koncertezett az iF-ben, meghívták többek között a Debreceni Bor és Jazz Fesztiválra, tavaly februárban pedig a Harmónia jazzműhely Jazz - Csillagvizsgáló sorozatában is megcsodálhattuk. Idén nyáron a Hágai Királyi Konzervatórium hallgatójaként, a szünidőben látogatott haza Hollandiából, és egy villám turné utolsó állomásaként, bő kéthete a Budapest Jazz Clubban búcsúzott egy időre tőlünk.

Jazz és bor. Több évtizede, hogy ez a páros újra egymásra talált Magyarországon. A borászatok egy része jó ideje ráérzett arra, hogy érdemes olyan fesztiválokat, koncerteket támogatni, ahol ők is megjelenhetnek. A jellemzően gasztrofesztiválokon a blues és a jazz-zene mellett a pop és a rock is megjelenik. Így történt ez augusztus 2-án a Nagykanizsához tartozó Látóhegyen is, ahol a Cika Borház és Fröccsterasz tulajdonosai Borestet tartottak. Ezen a Gayer Mátyás Trió lépett fel.

Augusztus 1-én a nagykanizsai Cukker Művek Kávéház teraszán adott koncertet a gypsy jazzt játszó Jean Reload Trió. A szép nyári este, a hangulatos helyszín, a finom sütemények, a pezsgők, a finom borok, a zene és a csillagok együtt állása is kedvezett egy felejthetetlen estéhez. Így is történt, nem látva a közelgő viharfelhőket. Utólag kicsit hasonló feeling – mégsem olyan durva és embertelen – mint a Titanic süllyedése. A zenekar még játszik, miközben a „Titanic” léket kapott. Nem szokványos beszámoló készült ezúttal, egy koncert margójára.

A Művészetek Völgyének első két napja már hozott különleges koncerteket, de a vasárnap még tartogatott meglepéseket.

Telt ház fogadta a Harcsa Veronika Udvarban fellépő Dés András Quartetet. 

Az idei Művészetek Völgyében olyan sok jazz-zene szólt, amennyi még sosem, de egyéb programokból sem volt hiány, teljes kikapcsolódást és feltöltődést jelent a tíz nap a Völgyben. Ami még rendkívüli volt, az időjárás, de kivételesen pozitív szempontból.

Lassanként tradícióvá válik, hogy a MAO minden alkalommal két koncertet ad a Harcsa Veronika Udvarban, mégpedig két különböző műsorral.

Zenei szempontból mozgalmasan zárul az idei július Nagykanizsán. Jazz , rock, blues és fúziós műfajok jellemezték az elmúlt napokat. Elmondhatjuk, hogy ezeken a rendezvényeken főszerepet játszott az a nemzetközi formáció, ami luxemburgi-holland-magyar zenészekből jött létre 2004-ben. A garázszenekarból verbuválódott Benoit Martiny Band alakulásuk óta nagy karriert futott be Euróbában és Ázsiában egyaránt. Idei turnéjukon Luxemburgban, Németországban, Hollandiában, Koszovóban és Magyarországon léptek és lépnek fel klubokban, fesztiválokon.