Rendszeres olvasóink biztosan találkoztak figyelemfelhívó koncert előzetesünkkel, amiből megtudhatták, hogy a  jazzikon házaspár, azaz Ella Fitzgerald és a kiváló bőgős Ray Brown örökbefogadott fia éppen fővárosunkban várja, hogy ukrán származású neje amerikai vízumot kaphasson. De – mint tudjuk – egy vérbeli zenész nem élhet muzsika nélkül, így aztán rátalált az Opus jazzklubra, ahol éppen a  Juhász Gábor trió játszott. Gábor pedig megtalálta a módját annak, hogy a közönség is megismerhesse a nagy nevet viselő jazz- és blues énekest.

Bőgős és zongorista, hangszerelő és komponista, zenekarvezető és polgárjogi harcos, filozófus és író. Mindez együtt volt megtalálható, az éppen száz éve született Charles Mingus személyében. Hatása máig megkerülhetetlen...

Az utolsó üres székek is kezdenek megtelni a Fesztivál Színházban, mindenki várakozásokkal tekint az este elé, ám valószínűleg a mellettem helyet foglalók közül csupán kevesen tudják, hogy a koncert, amelyet vasárnap este velem együtt élveznek majd végig, elsőként tizenhat évvel ezelőtt 2006. október 4-én a Trafóban hangzott volna el. Akkor, Bartók Béla jogörököseinek tiltása nyomán nem Uri Caine Bartók átiratai, hanem a magyar zeneszerző által gyűjtött népzenék, valamint Caine Bartók ihlette művei jelentettek utolsó pillanatban megoldást, hogy ne kelljen lemondani a fellépést. 2016. január 1-jétől szabadon felhasználhatóvá vált Bartók legtöbb műve, így nem volt már akadálya annak, hogy a „Bartók Projekt” megszólaljon Magyarországon.

Az 1992-ban alakult Fusio Group, anno még Fusio Quartet, ebben a hónapban lesz 30 éves. Erre az alkalomra nemcsak koncerttel, hanem új lemezzel is készül a zenekar. A nyolcadik lemezt idén kiadó energikus, progresszív, saját hangzásvilágot kialakító együttes vezetője Szendőfi Péter dobos, aki zeneszerzőként is meghatározó a zenekarban. A Trafóban fogják bemutatni legújabb alkotásaikat április 24-én, mely egyben lemezbemutató koncert is lesz.

A Nagykanizsai Jazz Klub megalakulásának 50 éves évfordulójára rendezett ünnepségsorozat április 9-én a Coltrane Legacy koncertjével folytatódott. A Magyar Jazz Ünnepén került sor a múltidéző kerekasztal-beszélgetés második részére és a jazztörténeti kiállítás is várta az érdeklődőket. A szombati koncertre több vidéki városból és Budapestről is érkeztek vendégek.

Dean Brown először 1994-ben, a Brecker Brothers-szel járt Budapesten. Aztán a következő évtizedekben már saját nevén jegyzett formációkkal egyre gyakrabban láthattuk, melyek közül eddig a Sziget fesztiválon Csepregi Gyulával és Vasvári Pállal 2010 augusztusában adott koncertje volt az egyik legemlékezetesebb. A veterán fúziós gitáros fellépett többek között a Budapest Jazz Clubban, és természetesen a GetCloser szervezte MOMkult koncerteken is, ahová szerdán „Groove Warriors” néven indult tavaszi európai turnéja során sokadszorra tért vissza.

Jómagam igazán gyakori látogatója vagyok a főváros impozáns jazzkínálatának. Ezért aztán nem könnyű felidézni később egy-egy – mégoly’ emlékezetesnek minősülő – koncert élményét sem. Emiatt aztán nagyon hasznosak saját vagy mások beszámolói… Nos, az Ari Hoenig triónak április 3-án a BJC-ben adott fellépését felidézni nem lesz szükség emlékeztetőre, mert tényleg felejthetetlennek tűnik.

Keveset beszélünk a női zenészek, jazz-zenészek, hangszeres jazz-zenészek helyzetéről Magyarországon. Máté J. György ’Készíts salátát’ című könyve jó kezdetnek és alapnak bizonyult, hogy körbenézzünk a hazai pályán is. Ha a hangszeres jazz-zenészekre gondolunk, igazán kevesen jutnak eszünkbe, de nem azért, mert rosszabbak lennének, mint férfi társaik, hanem mert olyan kevesen játszanak, lépnek fel a mindennapokban rendszeresen. A külföldi interjúk után, megpróbáljuk hazánkban is megkeresni az okokat, vajon miért mellőzöttek a nők ebben a kreatív szakmában, és van-e remény, hogy ez megváltozzon.

A Budapest Jazz Club volt az utolsó állomása a debreceni Android, a nagyváradi A.G. Weinberger és a budapesti Djabe zenekar a múlt hónapban indult közös mini turnéjának. Sportnyelven szólva, mindegyikük játszhatott hazai pályán, először Nagyváradtól mindössze egy órányi autóútnyira, Aradon léptek fel március 19-én, majd 25-én Debrecen következett, végül a turné 30-án, a fővárosban fejeződött be. A különleges, fesztiválszerűen megrendezett három estén mindössze a rövid átállási szünetek közbeiktatásával, a három városban a három zenekar fejenként körülbelül 50 perces koncertet adott.

Szombaton a Bartók Tavasz rendezvényeként Branford Marsalis professzor előadása csábította Pestre a kortárs jazz kedvelőit. Tartott is a szerkesztőségünk egy kihelyezett megbeszélést az első emeleti páholyban, mert a beígért mínuszok és a hó természetesen nem tarthat távol egy vérbeli szakírót. Világpremierekre járunk mostanában a Müpába, hiszen a megrendelt, de a járvány miatt be nem mutatott művek kottái végre életre kelhetnek. Legutóbb Chick Corea kompozíciója, a Concerto for Trio posztumusz előadását élvezhettük itt. Elvégre a kotta mégsem olyan, mint egy színdarab könyv változata, amit akkor is értőn tudunk „olvasni”, ha színpadon nem játsszák el nekünk.

Binder Károly első saját lemeze 1983-ban jelent meg, amelyen John Tchicai dán szaxofonművész volt a vendég, aki számos jazztörténeti óriással muzsikált együtt, többek között John Coltrane-nel, és aki nagyon sokáig az avantgárd jazz meghatározó és megkerülhetetlen alakja volt. Azóta több mint 80 lemezt adott ki, lemezen működött közre és több mint háromszáz kompozíciója született. Muzsikája, zenei stílusa a kortárstól a mainstreamig, a jazz-folktól a free jazzig sokféle irányzatot magába foglalt az évek alatt, bár szerinte a muzsika egy egész, nem léteznek szeletek. A koncertek, a komponálás mellett fő hivatása az improvizációs technikák, a jazz-zeneszerzés és jazz elmélet ismeretének átadása. 20 éven át vezette a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszakát, majd Jazz Tanszékét.

Március 30-án Nagykanizsán a Tavaszi Művészeti Fesztivál keretében adott koncertet a Bacsó Kristóf vezette TRIAD. A Móricz Zsigmond Művelődési Házban tartott rendezvényen a vendég fellépő Barcza Horváth József basszusgitáros volt. A zenekarban Bacsó Kristóf – szaxofon és effektek, Tálas Áron - zongora és effektek, Juhász Márton - dob, Barcza Horváth József - hathúros basszusgitár játszott.

Érdemes megjegyezni a Nart Orchestra nevet, aminek a vezetője Meggyes Ádám, mert olyan színt hoztak be a big bandek világába, ami hazánkban hiányzott.

A Háló Jazzklub koncertjei mindig nagy élményt jelentenek a törzslátogatók és az egyre több új látogató számára is. Két hete a Pataj György Quintet vérbeli hard-bop műsora lelkesítette a közönséget, a klub 122-ik rendezvénye pedig a számmisztikát is gondolkodóba ejtené, mert 2022. márc. 22-én került sorra.

Végre valami különlegesség, amit szinte soha sem hallhatunk hazai színpadon, ez jutott eszembe, amikor a BJC műsorfüzetében megláttam King Pleasure nevét. Azt tudtam, hogy éppen 100 éve – 1922. március 24-én – született, de azzal is tisztában voltam, hogy még tőle jelentősebb jazzfigurák kerek évfordulói sem mindig jutnak eszébe a hazai „jazztársadalomnak”, így aztán péntek este elégedetten rohantam a BJC-be.