Ki mit hallgat / Szőke Niki

Pallai Péter 2020. április 14.

A zenésznek a zene nem csak hivatás, kenyérkereset vagy megszállottság, de mindenek felett örömforrás. A MagyarJazz újabb sorozata keretében munkatársunk, Pallai Péter kérdezi a magyar jazzvilág nagyjait, mi az a tíz zenedarab, amit a legszívesebben hallgat saját épülésére, amikor éppen nem szakmázik?

Szőke Niki top 10-es listája:

Michel Legrand - I Will Wait for You

2016-ban abban a csodában volt részem, hogy énekelhettem Michel Legrandnal a budapesti koncertjén. A pályám kezdete óta az egyik legnagyobb inspirációm volt, az a dallam- és harmóniavilág, amit ő képviselt, nagyon közel áll a szívemhez. Minden koncertemen énekelek egy dalt azóta is tőle, az “I Will Wait for You” az egyik kedvencem.

John Legend - Ordinary People

Napjaink egyik legegyénibb hangú pop előadójának tartom John Legendet. Szívesen meghallgatnék tőle egyszer egy jazz standardet is, biztos vagyok benne, hogy azt is fantasztikusan énekelné.

Annie Sellick feat. Gerald Clayton Trio and Bruce Forman - To Keep My Love Alive

Pár évvel ezelőtt teljesen véletlenül rábukkantam YouTube-on erre a csodálatos énekesnőre, aki szerintem a jazz egyik rejtett kincse. Azt a hagyományos énekiskolát viszi tovább magas szinten, amit Ella Fitzgerald vagy Carmen McRae képviselt, sok humorral és szívvel fűszerezve. Külön kiemelném a zenekari kíséretet is, alázatosak, ugyanakkor nem semmitmondóak. Élvezet hallgatni, fogalmam sincs, miért nem lett Annie Sellick világsztár (még).

Buray - Sen Sevda Misin

Az utóbbi időben sokkal több zenét hallgatok, mint korábban, és nagyon sok gyöngyszemre bukkantam. A török zene nagyon felkeltette az érdeklődésemet, nagyon tetszik, hogy a legmainstreamebb pop zenéjükben is ott vannak markánsan a zenei gyökereik. Az egyik kedvenc előadóm Buray lett, akinek a dalain túl a gyönyörű hangszíne és finom hajlításai is megfogtak.

Ivete Sangalo - Eu Sei Que Vou Te Amar

A legutóbbi lemezem, a Moonglow felvételekor ezt a dalt is felvettük. Egy kevésbé ismert, de gyönyörű Jobim szerzemény, ezért nagyon szerettem volna felénekelni. Sok felvételt meghallgattam, így bukkantam rá Ivete Sangalóra, aki Brazíliában óriási sztár, nálunk nem ismert. Első hallásra beleszerettem a hangjába, a letisztult előadásmódjába. Döbbenetes látni ennél a videónál, hogy ez ott popzene és egy arénányi embertömeg énekel vele egy olyan dalt, ami itthon rétegzene. Nyilván nekik ez a kultúrájuk része, de az, hogy a latin kultúrában ennyire magas szinten van a popzene, számomra csodálatra méltó.

...és a dal Szőke Nikitől (szerk.)

Roy Hargrove Quintet - Strasbourg St. Denis

Egyik kedvenc jazz előadóm Roy Hargrove, nagy veszteség a jazz világnak, hogy ilyen korán elveszítettük őt. Emlékszem, a budapesti koncertjén lélegzetvisszafojtva hallgattam a Roy Hargrove Quintetet. Lenyűgözött az a harmónia, összhang, amit láttunk - a magas szakmai színvonalon túl. Ezt a számát ott hallottam először, élőben még nagyobb hatás volt, mint videófelvételen

Járóka Sándor - Feledni oly nehéz

A legendás prímás, Járóka Sándor - akihez rokoni szálak fűznek - azon túl, hogy fantasztikus zenész és előadó volt, csodálatos dalokat is írt. Ezt a dalát egyszer már felvettük egy klasszikus zenei crossover lemezre, ami végül sosem került kiadásra. Pár hónappal ezelőtt készített hozzá Józsi egy vadonatúj hangszerelést, mivel úgy éreztem, nem tudom ezt a számot elengedni. Az új változat nagy siker lett, külön öröm és büszkeség számomra, hogy Járóka Sándor családtagjainak is nagyon tetszett.

...és a dal Szőke Nikitől (szerk.)

Bebo Valdés & Diego El Cigala - Lagrimas Negras

Amikor pár évvel ezelőtt megjelent ez a lemez, akkora hatással volt rám, hogy egyfolytában újraindítottam a lejátszót. Két különböző műfaj, a kubai latin zene és a flamenco zene olyan harmonikusan egyesül ennél a két előadónál, hogy egy teljesen homogén, új világ jön létre. Mindketten elképesztő zenei intelligenciával rendelkeznek, az egyéniségüket megtartva képesek az összjátéknak, az ízlésességnek alárendelni magukat.

Shirley Horn - A Time for Love

Shirley Horn a “balladák királynője”, ahogy Amerikában hívják. Őt nem lehet felületesen hallgatni, át kell adni magunkat a zenéjének. Mentes minden sallangtól, felesleges külcsíntől, nála a tartalom és szív mindent felülír. Csak a legnagyobbak képesek arra ebben a felpörgött világban, hogy minden felhajtás nélkül is hassanak, és hatásvadász fogások nélkül is elérjenek az emberek szívéhez. Számomra nagyon meghatározó énekesként az ő attitűdje a zenéhez, ahogy “öregszem”, egyre inkább nem fognak meg a manírok és a felesleges felhajtás.

Valicuta Badoi Festivalul Ionica Minune Editia a Doua

Cimbalmos apukám küldte a napokban a felvételt erről a harmonikás kisfiúról. Apukám nagyon szereti a román zenét, én is szeretem a feszes, pregnáns, pontos játékukat a szép dallam-díszítésekkel. Rengeteg felvétel kering az interneten csodagyerekről, egy dolog azonban általában hiányzik belőlük a nagy tehetség ellenére: a koruknál fogva nem tudják hozzátenni azt az érzelmi töltetek, amitől nekem egy előadásban ott van a plusz. Ez a kisfiú érzésvilága miatt is kiemelkedő, és lenyűgöz, hogy olyan magabiztosan vezeti a kísérő zenekart. Látszik is rajtuk, hogy nagyon élvezik az együtt játékot.