Miközben a kérdéseim Tominál voltak, jött az örömteli hír, hogy az Egyesült Királyság királya, III. Károly előtt alkalma volt zenélni, amiről alább képek is tanúskodnak. Hogy mennyire jött be neki az országváltás és milyen a zenei élet Londonban, az a következő interjúból kiderül. Sőt, a koncertről is lesznek érdekességek.

• Irk Réka / Jazz.hu: Vágjunk a közepébe. Nagyon eltűntél a szemünk elől, amikor Magyarországon vagy, akkor sem hallunk rólad. Mi vitt rá arra, hogy Londonba költözzél? Csak körülnézni mentél vagy szándékodban állt az egyetem után ott karriert építeni?
• Balogh Tomi: Londonba teljesen tudatosan, hosszútávú tervekkel költöztünk feleségemmel 2020-ban. (A Covid-időszak alatt, amikor a legtöbben hazaköltöztek Londonból és más nagyvárosokból, úgyhogy az elején azért rengeteg volt a bizonytalanság.)
  Előtte tanultam a Berklee College of Music-on egy szemesztert, de a vízum helyzet miatt London mellett döntöttem. Zeneileg szerettem Amerikát, de kulturálisan, hosszútávú letelepedés szempontjából nem nőtt a szívemhez. 
  Az, hogy szeretném más környezetben is kipróbálni magam, a jazz szülőhazájában vagy esetleg Angliában, már egyetemi éveim alatt megfogalmazódott, de akkor még nem gondoltam, hogy meglesz bennem a bátorság és az energia beleugrani ilyen kalandokba.
  Amikor Magyarországon vagyok, a család és barátok körbejárása teljesen kitölti az időmet, de voltam otthon a KEMP dalszerző tábor résztvevője is például, ahol többek közt hofival és Solére-vel és Moneyneck-kel írtunk dalt. Írtam szöveget Radics Gigi-nek, majd jelent meg közös dalunk is, valamint együtt dolgozom, hol online, hol személyesen Dorotheaval (Deviyah), sőt Pátkai Rozinának is hangszereltem és zenésítettünk meg egy Nemes Nagy Ágnes verset. 

• Irk Réka / Jazz.hu: Hozzád már akkor is az elektronikus zene állt közelebb, amikor az egyetem utolsó évében, 2017-ben az Érdi Jazz Fesztivál Kiemelten tehetséges egyetemisták koncertjén felléptél a trióddal. Mennyire változott ez a kint tartózkodásosod ideje alatt?
• Balogh Tomi: Ez nagyon érdekes, mert igazából sem akkor, sem most nem áll hozzám közelebb az elektronikus zene. Az egész ott kezdődött, hogy 2012-ben, amikor a jazztanszakot kezdtem, ott voltam a Trafóban a Chris Dave and the Drumheadz koncertjén, és ez kicsit segített elkezdeni továbblátni az - egyébként fantasztikus - jazz standardeken.
  Akkoriban csak Keith Jarrett Triót hallgattam. Kizárólag. Előtte volt, hogy sokszor csak Oscar Petersont vagy McCoy Tynert. Persze voltak egyéb zenék, amik inspiráltak: Sade, Jamiroquai, Fourplay, Jimmi Hendrix, 50 Cent, de a Chris Dave koncerten jöttem rá, hogy minden milyen szépen összefügg. Ők is játszottak John Coltrane-t, Mike Sternt, Blondie-t, J-Dillát, Jimmi Hendrixet és az egész működött. Ahogy ezután felfedeztem Robert Glaspert és rajta keresztül Erykah Badut, Commont, vagy a Nirvanat is akár, elkezdtek érdekelni más műfajok is. Végül a producerkedéshez a legnagyobb löketet Kendrick Lamar – To Pimp A Butterfly albuma adta, amin olyan zenészek, mint Thundercat, Terrace Martin, Robert Glasper nagyban hozzájárultak az album „jazzes” hangzásához, és mint jazz-zenész, nekem is hasonló ambícióim voltak/vannak. Tulajdonképpen minden nagy kedvencem hozzányúlt az elektronikus és egyéb kreatív technikákhoz, amellett, amit akusztikus jazz formációikkal alkottak, pl. Quincy Jones, Roy Hargrove, Herbie Hancock, Michael Brecker, Chick Corea, Harvey Mason, hogy egy pár nevet említsek. 
  Talán egy dolog, ami ha nem is megváltozott, de inkább letisztult, hogy mint előadó és mint zeneszerző, mi a profilom és mikor mit csinálok.

  A színpadon egyértelműen improvizáló zongoristaként érzem jól magam, legyen az szólózongora, trió vagy nagyobb felállás. Zeneszerzőként és producerként pedig sok lehetőséget látok innovációra és szimplán arra, hogy kreatív és intuitív legyek, amikor R&B, hip-hop vagy egyéb könnyűzenei alkotáson dolgozom. 

• IR / Jazz.hu: Milyenek voltak az első londoni évek karrierépítés szempontjából?
• Balogh Tamás: A covid első időszaka alatt is igyekeztem aktívnak lenni, találtam egy fantasztikus alkotó társat itt Londonban, Jem Wax-et, aki énekes és dalszerző, így a munka akkor sem állt le, és rengeteg dal, amit az Ő számain kívül írtunk, csak most kezd el megjelenni, „felhasználódni”. Persze a bizonytalanság nagyon nyomasztó volt, de Amerikával ellentétben Londonban az elejétől kezdve otthon éreztük magunkat. Aztán minden, ami azután történt, hogy a pandémia után már megnyitottak a helyek és újra volt élőzene - az az első koncertemből indult ki. A 606 Clubban játszottam Daniel Deej John dobossal és Abel Addingtonnal. Utána Abel elhívott a saját projektjébe, ahonnan Jon Onabowu, dobos meg a Ronnie Scott’s Jam-ekre, és itt hallott Oli Howe, aki beajánlott a Yolanda Brown zenekarba, ahol 2023 novembere óta játszom: Felléptünk az első Riyadh International Jazz Fest-en Szaúd-Arábiában, az Istambul Jazz Festiválon, angliai jazzklubokban és fesztiválokon. Múlt csütörtökön pedig Windsorban a Király előtt játszottunk, akivel aztán egy fogadás keretében személyesen is találkozhattunk és beszélhettünk. 

• IR / Jazz.hu: A közösségi oldalon látható, hogy igen aktív zenei életet élsz az utóbbi években. Mi az, ami jelenleg a leginkább érdekel?
• Balogh Tomi: Ahogy korábban is írtam, nagyon sok zenei műfaj érdekel, de mindegyikben közös számomra, hogy meglepő harmóniameneteket halljak (alkossak). Ez valami, ami tulajdonképpen kicsi korom óta vonz, csak mert tetszik, mert örömet okoz, nem azért mert bonyolult. 
  Nemrégiben írtunk dalt Nnavy-val aki a Montreux Jazz Fesztivál mentor programján volt itt Londonban, de már most egy nagyon hallgatott és nagy követőtáborral rendelkező énekes. 
  Azt, amit a triómmal csinálok, mindenféleképpen jazzklubokban, jazzfesztiválokon lehet előadni, de, hogy mi jazz, mi nem... Néha lehet hasznos, ha kategóriákban gondolkodunk, néha meg nem. A másik, ami számomra fontos ebben a zenében, az az individuális hangzás. Minden jazz-zenész, akire felnézek, bármilyen hangszeren játsszon is, pár másodperc alatt megismerhető, saját hangzással rendelkezik. Szerintem ez egy olyan dolog, ami ott van velünk majdnem születésünktől fogva, és a sok munka, gyakorlás abban tud segíteni, hogy ezt minél magasabb fokon és tisztábban tudjuk megjeleníteni. Számomra nagy különbség van abban, ha inspirációkat hallok, a közös zenei nyelv jegyeit, vagy pedig konkrét másolást.

• IR / Jazz.hu: Budapesten egy amerikai basszusgitárossal, Bubby Lewis-szal lépsz fel. Mit érdemes tudnia róla a közönségnek? Miért pont ő érkezik veled?
• Balogh Tomi: Bubby Lewis egy fantasztikus basszusgitáros, aki valami elképesztő módon játszik a hangszerén, mind zenei, mind technikai szempontból. A covid alatt online dolgoztunk, és tavaly szeptemberben végre élőben is játszottunk együtt Londonban a Soul Mama-ban. Ha szeretném őt bemutatni olyanoknak, akik még nem hallották, nyilván segít, ha elmondom, hogy játszott már Stevie Wonderrel, Lupe Fiasco-val, Snoop Doggal, Jhene Aikoval, de Bubby a saját jogán a világ egyik legjobb zenésze és óriási élmény és inspiráció volt a múltkori koncert is. 

• IR / Jazz.hu: Hogyan csatlakozott a duótokhoz Hodek Dávid dobos?
• Balogh Tomi: Azért hívtam Dávidot, mert talán a már említett dolgok a nyitottságról, jazzről és egyéb műfajokról egyértelműek vele, ráadásul szavak és instrukciók nélkül is megtörténnek a színpadon. Ezenkívül fantasztikus zenész és nagyon jó ember. 

• Irk Réka / Jazz.hu: Milyen zenére számítsanak, akik május 2-án a Budapest Jazz Clubba érkeznek?
• Balogh Tomi: Sok-sok improvizációra. Sok swingre és sok groove-ra, szerintem ezt a két lüktetést ugyanaz a dolog teszi jóvá. 
  Valamint, mivel engem tanított, Dávid pedig játszott vele, készülünk egy megemlékezéssel is a néhai Szakcsi Lakatos Bélára. 
  Mindhármunk kompozícióit fogjuk játszani, de lesznek feldolgozások is. 
  Meglepetés vendégek is várhatók a színpadra, szóval izgalmas este lesz, az biztos. 

• Irk Réka / Jazz.hu: Mesélsz kicsit a terveidről?
• Balogh Tomi: Nagyon várom, hogy a már említett Nnavy-val írt dal megjelenjen. Most fejeztem be egy dokumentumfilmhez és két rövidfilmhez írt zenét, amit szintén izgatottan várok, hogy megjelenjenek. Jelenleg egyébként egy új lemezen dolgozom, amiről a BJC-ben is játszunk majd egy számot. 
  Yolandával lesz sok koncert Angliában, de amit a legjobban várok, az októberben lesz. Két estét is a tokiói Blue Note-ban fogunk játszani, soha nem jártam még Japánban, de már nagyon rég vonz a kultúra, főleg mióta a húgaimmal megnéztük a Ghibli Stúdió meséit. Áprilisban és májusban Londonban lépek majd fel, május 1-jén a Ronnie Scott’s Jazz klubban játszunk majd Bubbyval és Dáviddal, kiegészülve Leon Foster Thomas-szal Steel panen és Bartal Zsófival fuvolán. 
  Ősszel egyébként lesznek szólózongora koncertjeim is, erre egyre nagyobb hangsúlyt fektetek egy ideje. 

Fotó: Balogh Tomi archívum

Pontos leírást ITT talál.