Amikor valaki felvetette Desmondnak, hogy Brubeck nem tudott volna befutni nélküle, így válaszolt: “Nem lettem volna senki Dave nélkül. Elképesztő harmóniai érzékkel rendelkezik és fantasztikusan tud kísérni. Ha a lehető legrosszabb hangot szólaltatod meg egy akkordban, Dave úgy fog kísérni, hogy a te hibád válik az egyetlen elképzelhető helyes hanggá ott.”

Dave véleménye Paulról pedig így szólt: “A kor altszaxofonosai közül, akik annyira Charlie Parker hatása alá kerültek, Paul volt az egyetlen, aki a maga útját járta, kialakította saját hangzását és hatalmas melodikus érzékkel, harmóniai és ritmikai invencióval, humorral ötvözte az improvizációit.”

DAVE BRUBECK QUARTET: Tangerine (1966)

Desmond rögtönzései hihetetlenül dallamosak voltak. Nem tobzódott a hangokban, mindegyiknek helye volt. Mivel a humora nem korlátozódott a zenére, önmagáról mondta, hogy elnyerte “A Világ Leglassúbb Szaxofonosa” megtisztelő címet. Tudni kell, valamikor még az írással is kacérkodott. Befejezetlen és sajnos kiadatlan önéletrajza tudná ezt leginkább alátámasztani.

Ami az életrajzi adatokat illeti, hősünk Paul Emil Breitenfeldnek született San Franciscóban 1924. november 25-én, apai ágon csehországi zsidók, anyai ágon ír katolikusok leszármazottja. Édesanyja sérülékeny idegzetű asszony volt, gyereknevelésre meglehetősen alkalmatlan, így Paul éveket töltött különböző rokonoknál az Egyesült Államok különböző városaiban. Végül visszakerült Kaliforniába, ahol irodalmat és zenét is tanult, melynek során a klarinétról altszaxofonra váltott, majd jött a világháború és azonnal jelentkezett egy katonazenekarba – saját szavaival – “mert így megúszhattam egy csomó kellemetlen feladatot, noha a zenekarból feltűnően hiányzott a tehetség az egy Dave Van Kriedt kivételével.” Van Kriedt szaxofonos volt, a modern klasszikus zeneszerző, Darius Milhaud tanítványa és ő mutatta be Desmondot Dave Brubeck lövésznek, akit azonban a sereg Európába szólított és csak a háború után kerültek ismét össze. Ekkor született a Dave Brubeck Octet, amely ha nem is ugyanazon a szinten, de ugyanabban a szellemben próbálta a bebop vadhajtásait formálisabb, mondhatni intellektuálisabb mederbe terelni, mint a kontinens keleti partján Miles Davisék. Csak hát akkor még senki nem figyelt oda, mi történik a nyugati parton.

DAVE BRUBECK OCTET: Fugue on bop themes (1949)

Ezen a felvételen nem is tudni, melyik lehetett Desmond, hiszen szóló alig akadt, egyébként is a fent említett Dave Van Kriedt szerzeménye volt. Brubeck szerint: “Darius Milhaudnak tetszett a zenénk…Nagyon szerette Van Kriedt ‘Fugue On Bop Themes’ c. kompozícióját. Szerinte nagyszerű példája a jazz stílusban szerzett fugának. Milhaud a lehető legszigorúbban vette az ellenpontozást. Az ő szabályait kellett követni, amelyek valójában Bach szabályai voltak.”

Ami Desmond életét illeti, ezekről az évekről ő maga így beszélt:

“1946-ban, a seregből kikerülve rövidesen megházasodtam és több éven át csendesen éheztem. Hat hónapon át zenét tanultam a San Francisco Állami Egyetemen, amig be nem láttam, hogy ez rossz választás volt és átálltam az angol irodalomra. Azóta zenei tanulmányaim főként lemezhallgatásból és a zongoristák vállán való átbámulásból álltak. Ez szórakoztatóbbnak bizonyult. Csendesen átéheztem 1950-et is, noha volt egy kis intermezzo Dave-vel és Norman Batesszel (bőgős – szerző), amikor Stanford közelében játszottunk egy kis klubban. Zeneileg nagyszerű és sokat ígérő volt, megmutatta, mire leszünk valamikor képesek, ha lett volna hol megmutatni, de ez semmit nem változtatott az éhezésen….Szerető feleség csendesen lelépett 1949-ben. Azóta boldogan elvált vagyok.

Egy átmeneti depressziós rohamot követően 1950-ben (július volt és addig az összes buli két jazzkoncertből és egy mexikói lagziból állt, elmentem Jack Finával (zongorista-zeneszerző-tánczenekarvezető – szerző) turnézni. Brrrrrr. Visszajöttem novemberben és Dave-vel hakniztam, amikor csak lehetett. A rákövetkező nyáron már rendszeresen játszottunk, és azóta minden rendben van.”

Az “azóta minden rendben van” az angolos alulfogalmazás csúcsa. A Dave Brubeck Quartet berobbant az egyetemi koncerteken keresztül a köztudatba és a cool iskola egyik vezető zászlóvivője lett.

A következő, ritkán hallható felvételen Desmond fantasztikus szólóját egy kicsit beárnyékolja a közönség egyik roppant idegesítő tagja, aki a műfajban való jártasságát füttykísérettel próbálja fitogtatni, de ennek ellenére itt hallani, hogy Desmond roppant érzelmes értelmezése a témának szívbemarkolóan szép anélkül, hogy akár egy pillanatra is szentimentalizmusba torkollna.

DAVE BRUBECK QUARTET: You go to my head (1952)

Sokan érzelemmentesnek, túl intellektuálisnak vélték Desmond játékát, de ezt legfeljebb csak akkor kenhették rá, amikor korai éveiket idézve, Darius Milhaud tanítását követve szándékosan “bachosították” a zenéjüket, mint a kvartettnek ezen a késői felvételén, noha az érzelemmentesség vádja itt is teljesen alaptalan.

DAVE BRUBECK: Brandenburg Gate (1967)

Desmond, ha kellett, vadulni is tudott, aminek eklatáns példája volt, amikor – az időben most vissza ugorva – az Oberlin egyetemen adott emlékezetes koncertjük előtt összeszólalkozott Dave Brubeckkel, és a verbális veszekedésnek csak a függöny felgördülése vetett véget. Utána megpróbálták egymást lejátszani a pódiumról, ami egyáltalán nem ment a zene rovására. Sőt! Hallgassák csak meg, hogy Brubeck előre megállapodott bevezetője után hogy robban be a szaxofon.

DAVE BRUBECK QUARTET: How high the Moon (1953)

George Wein, a néhai koncertszervező-promoter-zongorista szerint “Bizonyos értelemben Brubeck játéka tartotta össze a zenekart. Az adta az együttes egyéniségét, de Desmond muzsikája volt az, ami igazából eladhatóvá tette.”  Ezzel én nem teljesen értek egyet, de az tagadhatatlan, hogy a kvartett legnagyobb sikerét, minden idők egyik legkelendőbb jazz számát, a “Take Five”-ot Desmond szerezte. De nem csak a téma és a zseniális áthidalás, de Joe Morello dobjátéka is különleges volt, noha a két zenész, mármint Morello és Desmond akkor éppen nem voltak jó viszonyban. Noha szerintem ezt a számot minden olvasónk betéve tudja, a biztonság kedvéért mégis ide teszem, de legalább egy élő, és a lemeztől eltérő változatban.

DAVE BRUBECK: Take five (1964)

1976-ban Brubeck feloszlatta a kvartettet. Nem személyes konfliktusok vezették erre a döntésre, egyszerűen több időt akart szánni a zeneszerzésre. De azért a 17 évnyi szoros zenei együttlét közben is alkalma nyílott Paulnak közös hangot találni más jazz óriásokkal is. Az egyik legsikeresebb társulásnak a baritonos Gerry Mulligannel való játék bizonyult.

GERRY MULLIGAN – PAUL DESMOND QUARTET: Line for Lyons (1957)

Egy másik ideális partnernek a Desmondhoz hasonló beállítottságú gitáros Jim Hall bizonyult. 

PAUL DESMOND – JIM HALL QUARTET: Alone together (1963)

Ami Desmond magánéletét illeti, humoros, kedves, de érzelmileg zárkózott ember volt, ugyanakkor javíthatatlan nőcsábász. Humora mindenkit lenyűgözött. Egyik epikus és legtömörebb megjegyzése egy tömött liftben hangzott el, amikor a felvonó megrekedt két emelet között, megszólalt a vészcsengő és egy rémült női hang felkiáltott: “Mi ez?!” – “C” szólalt meg Desmond egykedvűen.

Brubeckhez szoros barátság fűzte, jóformán családtagnak számított. Darius, a zongorista fia sokáig vérbeli nagybátyjának hitte. Dave Brubeck mégis így nyilatkozott róla: “Paul bonyolult egyéniség volt. Tudomásom szerint senkinek sem sikerült teljesen kiismerni sokrétű életének minden tekervényét. Paul magának való ember volt. Csak annyit szokott megmutatni magából amennyit ő akart. Életének különböző aspektusait különböző személyeknek tárta fel. Nehezen tudtam eldönteni, valójában ki is volt Paul, nem tudtam megtalálni mi volt az a közös fonal, ami oly sokunkat hozzá fűzte.”

Desmond 1977. május 30-án hunyt el. Nem az alkohol végzett vele, noha korántsem tartózkodott az italtól, hanem másik káros szenvedélye, a dohányzás. Búcsúzzunk tőle feledhetetlen párosításban egy másik roppant bonyolult lelkű és nálánál viharosabb életű zenésszel, a trombitás Chet Bakerrel.

CHET BAKER – PAUL DESMOND: I’m getting sentimental over you/You’ve changed

Paul Desmond Centenárium • Bacsó Kristóf Quartet feat. Fekete-Kovács Kornél 
Budapest Jazz Club • 2024. november 29. • 20:00

Fotó: youtube, JazzFiles, Bridgeman Images, Last fm, Spotify, Fantasy Years, Amazon

>> További cikk A nagy elődök című sorozatból <<