Nem volt kérdéses, hogy erre mi is kíváncsiak vagyunk, így Szalóky Bélával és a szervezővel, közreműködővel, kiadóval, Gőz Lászlóval készült egy rövid interjú, amiből kiderült, hogy jött össze ez a nagy találkozás és a lemezfelvétel. A The Hungarian Jazz Trombone Company With Carl Fontana - First Time Together története:

• Szalóky Béla: 1998-ban egy nagyszabású gálakoncerttel ünnepeltük a magyar klasszikus harsonaoktatás fennállásának 100. évfordulóját a Zeneakadémia nagytermében. A koncerten fellépett a klasszikus harsonás- és tubás szakma színe-java, a díszvendég pedig Carl Fontana volt. A Zeneakadémia akkori harsonatanára, Hőna Gusztáv Amerikában tanult, így neki voltak tengerentúli pozanos kapcsolatai, ezek révén sikerült meghívni a mestert.
  
  A koncert másnapján vettük fel a lemezt a Tom-Tom Stúdióban. A felvétel ötlete és annak megszervezése, valamint a kiadása is Gőz László nevéhez fűződik.
  
  A koncert műsora azonos volt a lemez anyagával. A 4 harsonás dalokat én választottam és a néhai jazzpozanos-zongorista-hangszerelő Zakar Zoltán hangszerelte. Gőz, Schreck Feri és én is játszottunk egy-egy duettet Fontanával, ezeket mindenki maga választotta. A koncerten és a lemezen is Cselik Gábor zongorázott, Hárs Viktor bőgőzött és Tiba Sanyi dobolt.
  
  A hangfelvétel érdekessége, hogy minden darabot egyszer vettünk fel, így a negyvenegynéhány perces album visszahallgatásokkal együtt is elkészült egy óra alatt. Az első szólamot szántuk Fontanának, de a próbán átadta nekem, ő a másodikat fújta.
  Az albumot kétszer is kiadta a BMC, Gőz Laci nemrég hívott, hogy a 25. évforduló kapcsán utánanézett az online adatoknak és valami egészen magas, százezres nagyságrendű meghallgatást talált.
  Az album egyébként a rajongók körében közismert, jegyzett lemez, szerepel Fontana discography-jában és a rajongói jól ismerik, annak ellenére, hogy nem amerikai kiadványról van szó.
  
  A koncert és a lemezfelvétel után egy évvel Fontana meghívott magához Las Vegasba, nála laktam egy hétig, ma is szürreálisnak tartom, hogy ez megtörtént. Abban az ágyban aludtam, amiben gyakran Frank Rosolino és egy rakás westcoast zenész aludt, amikor Vegasban jártak. :-) (A baseballsapkás kép a háza előtt készült.)
  
  A képek Zeneakadémián és stúdióban készültek, az öltözőben középen Selényi Dezső, a Jazztanszak legendás harsonatanára:

• Gőz László: Nem volt kérdés, hogy Schreck Ferencet és Szalóky Bélát kérjem fel, hiszen Ők már a tanszakon is kiemelkedően játszottak, és ez szerencsére ma is így van.
  
  A jazz harsonásoknak két nagy bebop harsonás példaképe volt, az egyik Carl Fontana a másik Frank Rosolino. 
  
  Az, hogy egy ilyen nagyságrendű művész eljöjjön Magyarországra (azelőtt soha nem járt itt), és még játszhatunk is Vele, az akkor egy igazi csodának számított.
  Tudtuk, hogy három 3 napig lesz itt, ezért úgy osztottuk be, hogy beleférjen a Zeneakadémiai koncert és a felvétel is.
  A koncert napján találkoztunk Vele először, csak annyira, hogy összefújjuk a darabokat, volt egy rövid hangbeállás a koncert előtt és ennyi.
  Másnap délután a Tom-Tom stúdióban egy rövid hangbeállás után, ahogy Béla is írta, max. 1 órát töltöttünk.
  Én, aki rengeteg stúdiófelvételen dolgoztam, megszoktam, hogy a felvétel után mindig meghallgattuk az elfogadott felvételt. Zenei rendező nem volt. Carl Fontana, nem is akarta meghallgatni, mondván mindenki tudja mit játszott!
  Egy ilyen 50 perces lemezfelvételt általában 3-4 napig készít el egy jazz-zenekar, a popzenekarok meg akár hónapokig. Nyilván ez annak is köszönhető, hogy ez egy nem mindennapi találkozás, ahogy a lemez címében is benne van, és mi nagyon felkészültünk a felvételre!
  A trió Cselik Gábor- zongora, Hárs Viktor - bőgő, Tiba Sándor - dob hibátlanul játszottak, nekik is köszönhető, hogy a felvétel ilyen rövid idő alatt készült el.
  
  Számomra az igazi élmény az volt, hogy Fontana akkor 72 évesen pont úgy játszott, mint fiatalon, és elképesztően aranyos volt és nagyon boldognak tűnt, és sajnos azt is tudjuk, hogy ez volt élete utolsó stúdiófelvétele.
  Azt gondolom, hogy a magyar jazzharsonások életében ez a lemez mindenképpen nagyon jelentős, de hogy számunkra életre szóló élmény jelentett, az biztos!

Fotó:  Szalóky Béla archívum, BMC

Kapcsolódó cikk: A nagy elődök - 47. rész  –  A big band jazz előfutárai I.