Hónapokig találkoztam a könyv hirdetésével a közösségi platformokon, végül június végén kaptam meg Kupecz Krisztinától, Pallai Péter özvegyétől.  Mindketten elgondolkodtunk azon, hogy vajon Péter tudott-e erről a big bandről is.

Demian Lienhard svájci író, aki az őseiről kezdett kutatásba, miközben az egyik rokonával kapcsolatban bukkant egy elképesztő történetre. A fiktív mesélő, Fritz Mahler feljegyzéseiből bontakozik ki az érdekes vállalkozás a történelmi regényben.

A könyvet három részre, egy megjegyzésre és egy utószóra tagolta a szerző. A történet két főszereplő gondolatain keresztül formálódik: a mesélő Mahler vívódásai, valamint a rádiós propagandista, William Joyce élete 1940 és 1943 között.

Joyce New Yorkban született, majd Írországban élt a családjával, ahonnét az ír függetlenségi háborút követően Londonba menekült. Az Egyesült Királyság egyik legbefolyásosabb fasisztájává vált. 1939-ben pedig Németországba menekült, ahol a Germany Calling dezinformációs rádióadónak egyik szerkesztője és bemondója lett. Ekkor már Wilhelm Froehlich néven szerepelt. A rádióban „Lord Haw-Haw” néven vált ismertté. Végül ő lett az, akit egyedüli britként (amiben ugyancsak van egy csavar) hazaárulásért halálra ítéltek 1946-ban.

A könyv első része Joyce-ról szól, valamint arról, miért jutott arra dr. Adolf Raskin, a „bomlasztó propaganda tudora”, hogy a Charlie’s Political Cabaret-hoz egy big band csatlakozzon. Propagandajazzt hoztak létre abban a Németországban, ahol hivatalosan tiltott volt a jazz-zene, és csak lebujokban, éjszakai klubokban játszhatták ezt a „dzsungelzenét”, amelyet „degeneráltnak” tartottak. A zenekarból nem hiányoztak a legjobbak közül a zsidó és homoszexuális zenészek sem. Az énekes amerikai jazz-zenére írt német propagandaszöveget adott elő.  

A cél az volt, hogy rövidhullámú rádión keresztül beszivárogjanak tudósításaik az „ellenséges területen” élő lakossághoz. A jazz szabadsága került ellentétbe a német rezsim merevségével. A szaxofonos Lutz Templint bízták meg a big band megszervezésével – akinek már volt egy zenekara, a Charlie and His Orchestra –,  amely zenei árnyékhadseregként működött volna. Froehlich feladata az volt, hogy találjon egy írót, aki dokumentálja az egész folyamatot. Egy svájci írót, Fritz Mahlert kérték fel – aki sem a zenéhez, sem a propagandaíráshoz nem értett –, hogy regényt írjon belőle. Rajta keresztül kívülállóként láthatjuk, miként működött a propaganda fegyverként.

Templin összeállította a nagyzenekart Európa legjobb jazz-zenészeiből, és próbákat szervezett, hogy felvételeket készítsenek a rádiónak. Nem volt egyszerű ebben a környezetben, amikor a frontra vittek minden férfit, bár többen épp e munka segítségével vonták ki magukat a sorozás alól. Több hangfelvétel is fennmaradt, melyeket a ma is működő Deutsche Grammophon AG rögzített vinylre.

Érdekes, hogy a regény első oldalai után, amikor megérkezik az utasítás a zenekar létrehozásáról, egészen a könyv féléig alig esik szó a big bandről.

Időnként nehéz eldönteni, hogy mi az igazság és mi a fikció. Van, amit az olvasóra bíz az író. A regény olvasmányos, bár néhol terjengős. Azoknak is érdekes lehet, akik nem kedvelik a jazzt, mert nem szakmai mélységben ír a műfajról. A történelmet kedvelőknek pedig különösen ajánlom. Az író többször hangsúlyozza, hogy a propagandaírást és az irodalmat nem lehet összemosni. Néhol ironikusan ábrázolja a kort és a nácik kiszolgálóit Mahler világlátásán keresztül.

Kritikus pont, hogy a zenészek személyes sorsáról és motivációiról keveset tudunk meg, pedig sokan közülük később jelentős jazz-zenészekké váltak. A két főszereplő vívódásáról hosszan ír a szerző, ám azokról a jazz-zenészekről, akik elfogadták a felkérést (Tevelian, Fritz Brocksieper, Primo Angeli, van Venetie, Schumann, Eugen Henkel, Charlie Tabor és az énekes Karl „Charlie” Schwedler stb.), majd később híres zenészek lettek, alig esik szó. Miként élhették meg, hogy zenészként szolgálták a nácikat? Miért nem vonták őket felelősségre? Miért csatlakoztak zsidók is a munkához?  Hogyan működik a mai napig a propagandagyár része, a Deutsche Grammophon?

 Egy ritka felvétel a zenészekről 1943 körülről. Fotó: Rainer E. Lotz

A könyv mégis fontos kérdéseket vet fel a propaganda természetéről, a művészet szerepéről és arról, hogyan ismétlődnek meg bizonyos minták a történelemben.

Demian Lienhard – Mr. Goebbels Jazz Band

Megjelenés: 2023, hazai kiadás: 2025
Terjedelem: 302 oldal

Fotó: Rainer E. Lotz, Scolar