Sinikka Langeland új lemezének már a borítója is csodálatos. Egy szép farkas látható rajta, valamely kopár, vélhetően norvégiai hegy oldalában. Nem érdemes hosszabb vitát kezdeni most az ECM borítókkal kapcsolatosan, mert az egyik jobban sikerült, a másik viszont kevésbé ragadja meg az embert, de a kiadó új, Wolf Rune című CD-jének borítója mindenképpen a sikerültek közé tartozik. Anélkül lett szép és hatásos ez a borító, hogy a fekete-fehér fénykép alkotója, Christian Houge bármiféle fotós bravúrra törekedett volna. Igaz, önmagában már az is bravúr lehet, hogy lencsevégre tudott kapni egy farkast, az állat természetes közegében.

Amikor adva van egy rendkívüli képességű zongorista, aki gondolatokkal, még ha nem is a legmegnyugtatóbbakkal tömi tele kompozícióit, valamint a feldolgozásra alkalmasnak ítélt darabokat, gyakran előfordul a zongora-bőgő-dob triólemezek kritikusaival, hogy annyira belefeledkeznek a zenekarvezető erényeinek ecsetelésébe, hogy gyakorlatilag megfeledkeznek az együttes másik két tagjáról, s így a bírálat olyan mellékízt kap, mintha a bőgős és a dobos csupán felejthető asszisztens lenne a mester mellett, nagyjából úgy, mint bűvész oldalán a csinos, csillogó ruhába öltöztetett és túl sok sminket használó fiatal hölgy, aki akkor a legaktívabb a porondon, amikor segít a varázslónak kettéfűrészelni egy-egy önként jelentkezőt.

A két évvel a négy kompozíciót tartalmazó 29 perces EP után, idén tavasszal megjelent Varga Dániel szaxofonos-zeneszerző nemzetközi formációja, a Moped Loewen új, ezúttal csaknem egyórás lemeze, a „Book of Navi”. Nehéz lenne a zenei anyagot bármilyen ismert kategóriába sorolni, de azt nyugodt lelkiismerettel leírhatom, úgynevezett koncepcióalbum jelent meg a Tom-Tom Records gondozásában. Bár az albumra került tíz szerzemény külön-külön is megállja helyét, valamennyi egy adott gondolat köré íródott, egyben hallgatva ad teljes „képet”.

Május 18-án 7682 dalszerző kapja meg a jogdíját az Artisjustól. Sajnos a járványhelyzet nemcsak a koncertek elmaradását hozta, hanem ezzel együtt a jogdíjak összege is negyedével csökkent.

A kiváló szimattal rendelkező Manfred Eicher, a méltán hírneves kiadó „mindenhatója” most is jó lóra tett, amikor Oded Tzur remek kvartettjét szerződtette egy igazán kiemelkedő produkcióval az ECM-nél való debütálásra…

Idén is meghirdették a Köszönjük Magyarország! programot. A Magyar Jazz Szövetség várja a III. Csepregi Gyula Szaxofonversenyre fiatalok jelentkezését.

A „Floyd-ügy”-et, vagy nyersebben fogalmazva: a „Derek Chauvin-gyilkosság”-ot követő, 2020. május 26-án kezdődő, a rendőri brutalitás és a rasszizmus ellen tiltakozó megmozdulások Minneapolisban és az Egyesült Államok más városaiban ismét – ki tudja, hányadszor – reflektorfénybe állították a sok évtizedes afro-amerikai polgárjogi küzdelmek fő kérdéseit.

A korlátozó intézkedések újabb enyhülése folytán, pénteken már beltéri helyiségében is fogadhatta vendégeit az iF. A „Nagy Ajtónyitásra” francia esttel várták a közönséget, és az élő zenére vágyók éltek is a lehetőséggel. A párizsi hangulatot az Egri Jr. Quartet hozta, a zenekarvezetővé avanzsált ifjú zongorista világsztár vendége a nagysikerű húsvéti zártkapus live stream koncerthez hasonlóan a virtuóz hegedűs, Roby Lakatos volt, a papa, Egri János bőgőzött, a doboknál viszont személycsere történt, ezúttal Richter Ambrus játékát élvezhettük.

A zenésznek a zene nem csak hivatás, kenyérkereset vagy megszállottság, de mindenek felett örömforrás. A MagyarJazz újabb sorozata keretében munkatársunk, Pallai Péter kérdezi a magyar jazzvilág nagyjait, mi az a tíz zenedarab, amit a legszívesebben hallgat saját épülésére, amikor éppen nem szakmázik? 

Ne csapjuk be magunkat, teljesen szabad zene nincs, bár időnként mindannyian szívesen használjuk ezt a fogalmat olyan produkciókra, amelyek spontán módon, a szemünk előtt, illetve a fülünk hallatára születnek, mindenfajta előkészítés nélkül.

Idén 21. alkalommal adták át az Artisjus zenei díjat. Borlai Gergő Az év könnyűzeneszerzője lett.

Megjelent két kötetben a legújabb Dresch Enciklopédia.

Az erdélyi kvartett már a második lemezével rukkol elő május 7-én, pénteken. Karácsonykor karitatív koncerttel hívták fel a figyelmet az állami gondozott, fiatal tehetséges zenészekre. Még a pandémia előtt sikerült fellépniük a Budapest Jazz Clubban, ahol telt házas koncertet adtak Barabás Lőrinccel. Nem véletlenül vele, mert fúziós jazzt játszanak, dalaik dallamosak, friss hangzásúak és jó kis groove-okat hallhatunk.

A JaTaKuCs önképzőkör tagjai kilépnek a [valaha] füstös jazzklubok akolmelegéből, és operettszínházba merészkednek, a ruhatárban hagyva előítéleteiket. Lengyel Emese kalauzolja a társaságot a két világháború közötti időszakra fókuszálva, előadásának címe: Az operett műfaji kanonizációjának problémái.

Élő, élő, élő koncertek, ahol nincs stream, nincs ’megszakadt az adás’, nincs ’nem látom rendesen a zenekart’, nincs ’jaj de rossz a hang’. De van élő muzsika, testet, lelket átjáró zene, taps, ujjongás, bekiabálás, -fütyülés, képernyő nélkül, elérhető közelségben. Vannak finom italok, vannak ínycsiklandó, ellenállhatatlan, falnivaló ételek.