Folytatódik a Jazztanulmányi Kutatócsoport idei online műhelyvita-sorozata, amely a különböző szempontok és megközelítések szerint tárgyalja a jazz és a hozzá kapcsolódó fogalmak, gyakorlatok kanonizálódását. A májusi alkalommal az operett műfaját és jelenségét fogják körbejárni méghozzá úgy, hogy kísérletet tesznek arra, hogy a műfajhoz kapcsolódó bevett műfaji és stílusbeli distinkciókat mellőzzék. A fókuszba az 1920-as és 1930-as évek magyar operettjátszása kerül. Az operettjátszás „békebeli” pozíciója megváltozott, fejlődése – ámbár nem csak az új lehetőségek és struktúraváltozás miatt – új irányba indult el. Az egyik ilyen változás intézményi szinten értendő, ugyanis számos kabaré és új színházi vállalkozás indult útnak a háborút követően. Az operett is hibrid műfajként működött, gondoljunk csak például a korai műveknél a magyar népszínműi elemekre, hatásra; de nem mellőzhető a tömegszórakoztatás új, divatos formáinak és stílusainak– a revü, a jazz-zene – hatása sem. A jazz történetében jártasak régóta tisztában vannak vele, hogy Ábrahám Pál és más szerzők bőven támaszkodtak jazz zenei hatásokra, sőt nagy számban kértek fel a leginkább ebben a műfajban jártas zenészeket is. Az 1920-as évektől kezdve a két műfaj nyilvánvalóan keveredett a revüoperett elnevezésű formában. Így érthető, hogy a 21. században a jazztanulmányi kutatók nem nézhetnek félre vagy csak süthetik le a szemüket, amikor az operett szóba kerül.
            A téma kutatója, Lengyel Emese közös gondolkodásra hívja a részvevőket, két kérdés mentén: 1. Kellett-e a jazz az operettműfaj túléléséhez? 2. Vitte-e előbbre a revüoperett a jazzt? Emese egy tipikus korabeli előadást is ismertet: Komjáthy Károly–Eisemann Mihály–Bús-Fekete László–Békeffi István: A cirkusz csillaga című revüoperettjét (1934). A Vígszínház által a Nagycirkuszban színre vitt darab struktúrája, majd alakulás- és hatástörténete jó példa arra, hogy a műfajok és stílusok el- és összemosódása megkérdőjelezi egymástól szigorú elhatárolásukat.
            Aki a jazz iránt fogékony egyik híres operett-komponistánk, Eisemann életművére kíváncsi, a róla szóló, igényes honlapon http://www.eisemannmihaly.hu/  kezdje a tájékozódást (illusztrációnk is innen származik). Emese az önképzőkör tagjainak, és persze minden érdeklődőnek Heltai Gyöngyi alapvető tanulmányát ajánlja bevezető olvasmányként: A két világháború közti pesti operett stiláris és ideológiai dilemmái: a Király Színház példája (1920–1936).

            Az önképzőkör ezúttal is nyilvános, online találkozót tart, amelyhez bárki kérhet előzetesen egy zoom belépési kódot a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. email címen. Az idei ötödik műhelyvita időpontja: május 6., csütörtök este hat óra.

Fotó: eisemannmihaly.hu