Elsőként a  szerkesztőségi vagy közönségszavazáson a legjobbnak választott művészeket kérdeztem.

Harcsa Veronika énekesnő a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszékén tanult. Több éve már, hogy kísérletező zenészként a kortárs irodalmi művek feldolgozásának szenteli idejét. Nem egy verses lemeze is megjelent már. Gyémánt Bálinttal való együttműködésükből eddig nyolc lemez született. Új kvartettjükhöz két belga zenész csatlakozott, akikkel lemezt is kiadtak. Az elbűvölő hangú énekesnő a kortárs jazz egyik legjelentősebb képviselője.
Harcsa Veronika az év jazzénekesnője és az év elektronikus jazz-zenei médiaművésze kategóriában is a legjobbak közé került a közönségszavazáson.

Veronikánál picit módosítanom kellett a kérdéseken, de örülök, hogy az énekesnőket is tudom kérdezni saját hangszerükről, a hangjukról, amit van módjuk ízlés szerint változtatni, ha úgy tartja kedvük. A Művészetek Völgye fesztiválon saját udvara van, ahova péntektől várja a közönséget, így ebben az interjúban ez is szóba került.

- Milyen lehetőségük van az énekeseknek, ha a mikrofonon kívül mást is használnának énekléskor? Egyáltalán minden mikrofon ugyanazt tudja?

Kezdjük ott, hogy léteznek olyan klasszikus és népi énektechnikák, melyeknél kifejezett hangképzési elvárás a nagy hangerő, hogy az énekes akusztikusan betöltse a teret, és akár felülkerekedjen a hangszereken is. Ez az aspektus alapjaiban meghatározza a hangszínt, és fordítva is igaz, hogy az alkati és technikai adottságok meghatározzák, hogy énekesként ki mire specializálódik, Wagner-énekes lesz-e belőle vagy barokk szólista, ő lesz-e a kántor vagy az egész völgyet bezengő jódlimester.

A könnyűzenében nagyon megváltoztatja a hangképzési lehetőségeket a mikrofonhasználat, ami feloldja a hangerőkényszert, ugyanakkor mikrofonnal is igaz, hogy a hangszínnek igazodnia érdemes a hangszerelési környezethez. Ha sűrű a zene, például big banddel vagy masszív combóval játszik az énekes, akkor hiába van kihangosítva, egy túlzottan puha hangszín elveszhet a frekvenciakavalkádban, míg szellős hangszerelésben a leglágyabb énekhang is érvényesül. A mikrofonválasztás is nagyon fontos, az énekesnek érdemes több modellt kipróbálni, mielőtt választ. A dinamikus mikrofonok kategóriájában találni olcsó és gerjedésre kevéssé hajlamos opciókat, amik jól működhetnek például egy rockzenekarban, ahol nagyon hangos a színpad. A kondenzátormikrofonok érzékenyebben, élethűbben adják vissza a hangot, éppen ezért könnyebben is gerjednek, hangos színpad esetén jó, ha tapasztalt hangmérnök hangosít minket. Én egy Neumann KMS105-öst használok több mint tíz éve. Nem olcsó mikrofon, de ha kiszámolnám, hányszor énekeltem már vele, akkor bőven megérte.

Ma már a mikrofonon túl rengeteg egyéb kiegészítő közül is választhat egy énekes, hogy bővítse az eszköztárát. Tíz-húsz éve nagy divat volt az alternatív zenekarok körében, hogy a dramaturgiai csúcson hangosbeszélővel torzították a hangjukat. Számtalan effekt létezik már, ami a hangszín mesterséges megváltoztatására lett megalkotva, ezekkel lehet torzítani, filterezni, változtatni a teret, a visszhangot. Az énekhang egyik legnagyobb korlátja, hogy egyszólamú, erre ott vannak a több szólamban rögzítő looperek, vagy a midibillentyűvel működő vocoder.

- Mikor kezdtél el loopert használni? Mi alapján döntöd el, mit használj? Sokat cserélgeted? Ha meghallasz egy neked tetsző hangzást, utánajársz, milyen márkájú lehet?

Nem vagyok egy nagy geek, legtöbbször csak az organikus hangomat használom, és inkább a természetes hangszínek és hangeffektusok tárháza hoz lázba. Folyamatosan energiát fordítok a hangom karbantartására és fejlesztésére, néhány éve ismét járok énektanárhoz Kéringer László tenor személyében, aki segít tovább bővíteni a technikai lehetőségeimet. Az improvizáció is nagyon jó terep arra, hogy új hangszíneket fedezzek fel. Mivel a testemmel képzem a hangot, a test állapotával a hang is változik, hat rá az egészség, a hormonális hatások és az életkor is, ez egyszerre egy kiszolgáltatott állapot, nincs másik, nem tudom lecserélni, másrészt izgalmas felfedezés is, hogy milyen irányba változik az évekkel. Van, akinek drasztikusan mélyül, nekem inkább a magasság stabilizálódott az elmúlt időben.

Igaz, hogy van egy looperem, több, mint tíz éve ugyanazt az egy típust használom, Electroharmonix 2880, időközben szinte már retro lett. Ez is mutatja, hogy nem foglalkoztat túlságosan a technológia, hiába jártam öt évet a BME-re. Inkább az érdekel, hogy egy adott eszközből mit lehet kihozni. Azért vettem, hogy több szólamú egységeket is létre tudjak hozni a hangomból, és erre nagyon alkalmas. Slide-okkal lehet állítani az egyes sávok hangerejét, ami azért remek választás egy énekesnek, mert nekünk zenélés közben is van két szabad kezünk, manuálisan tudjuk az effekteket állítani, nem kell pedálokon taposni, mint a hangszereseknek. Ezzel az egy eszközzel sikerült nagyon sokféle zenei struktúrát létrehoznom, de ahogy mondtam, nem használom mindig, csak ha indokoltnak érzem az adott produkcióban.

- Miért lettél énekes? Mikor döntötted el, hogy a jazz irányában haladsz tovább és mikor jött el az a pillanat, hogy más irányokat is fontosnak találtál?

Az éneklés, és azon belül a jazz volt az egyetlen olyan zenei megszólalásmód, ahol nem blokkolt a lámpaláz, sőt, éppen a felszabadultságot tudtam megélni. Talán azért, mert a jazzben nem a tökéletesség, hanem az egyéniség a legfontosabb, és nem féltem annyira a hibáktól, mint a klasszikus zongoravizsgán. Emellett introvertált személyiségként az improvizációban kiengedtem, ha kellett kikiabáltam azokat az érzelmeket, amiket amúgy nem tudtam volna artikulálni.

Bár jazz képzésben tanultam meg énekelni, mindig is mindenevőnek gondoltam magam, és hallgattam klasszikus zenét, elektronikus, pszichedelikus és alternatív zenéket, és a kezdetektől énekeltem is mindenféle formációkban. Az utóbbi években egyre gyakrabban működöm együtt a klasszikus zenéből, vagy annak határvidékéről érkező előadókkal, akik pont azért hívnak engem, mert egy adott művet nem klasszikus hangszínű énekessel szeretnének megszólaltatni. Ezek többnyire speciális művek, mint a Sprechgesang-ra íródott Pierrot Lunaire Schönbergtől, vagy Luciano Berio népi és álnépi énekeket feldolgozó Folk Songs-ja, illetve hívnak új művek bemutatására is. Ezek gyakran komoly technikai kihívás elé állítanak, ezért is döntöttem úgy néhány éve, hogy felkeresek egy énekmestert a hangom továbbképzésére.

- Kivételesen kitekintünk egy kicsit, mert hamarosan kezdődik a Művészetek Völgye, ahol saját Udvarod van. Idén mi alapján döntötted el, kik fognak fellépni, szokott lenni tematika?

Két elv vezérel, az egyik, hogy garanciát vállalok a programok magas minőségére, a másik, hogy minél szélesebb legyen a merítés, ami vonatkozik a műfajokra és a korosztályokra is. A tíznapos fesztivál alatt az udvaromban mintegy negyven koncert lesz, helyet kapnak a Müpa showcase felfedezettjei, olyan, a fiatal közönséget megszólító zenekarok, mint a New Fossils vagy a Jazzbois, és persze olyan jól ismert nevek is, mint Borbély Mihály vagy Lukács Miklós. A szigorú értelemben vett jazzen túl meghívok olyan produkciókat is, akik az improvizáció, a zenei cizelláltság, vagy a különleges hangzás miatt úgy érzem, hogy a programba illenek. Ilyen az Analog Balaton a Laiho vagy a Mordai.

- Eddig nagyon jó helyszínen volt az Udvar, egészen a körforgás közepében. Idén egészen új helyre költözik a Harcsa Veronika Udvar. Tudod már, hogyan lehet eljutni legegyszerűbben oda?

Most is Kapolcson leszünk, csak a falu másik végén. A Főtértől Tapolca felé kell sétálni egészen a falu széléig. Szeretettel várunk mindenkit a koncertek előtt és között a kísérő foglalkozásokon is, minden nap fogunk jógázni, énekelni, kézműveskedni, hanglemezt hallgatni és lesz Ringató is.

- A tíznapos összművészeti fesztiválon meg lehet találni minden nap a helyszínen? 

Végig a helyszínen leszek, könnyű lesz megtalálni! A fellépéseimen túl az énekes workshopon is minden nap találkozhatunk, és én szoktam felkonferálni a zenekarokat is.

Kapcsolódó cikk: Művészetek Völgye jazzprogramjai 2023-ban

Fotó: Ekler Artúr, Irk Réka, Újvári Mihály