Az indiai zenét a jazz elemeivel ötvöző Shakti csaknem fél évszázaddal ezelőtt megdöbbentette a zenei világot, a globális kompozíciókban rejlő új lehetőségeket bemutatva, addig feltérképezetlen utakat tárt fel, mintául szolgált a mai világzenének. Azonnal elbűvölték a közönséget, nemzedékeket inspiráltak az élet minden területéről, hogy saját, kultúrák közötti Odüsszeiáikra induljanak. Az alapítók, John McLaughlin és Zakir Hussain a közelgő ötvenedik születésnap előtt újra életre keltette a hosszú időn át szünetelő, időnként összeálló és feltámadó, több, olykor kényszerű tagcserén átesett formációt. Londonból indult európai turnéjuk során vasárnap az Erkel Színházban léptek fel.

Jóllehet az elmúlt évtizedek során a jazz stílusok soha nem látott kavalkádja alakult ki és indult virágzásnak, mégis vitathatatlanul a múlt század hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évtizedeinek hard bop irányzata képviseli ennek a műfajnak a legmarkánsabb megjelenési formáját. Sajnos nem igazán ismerik, mi több játsszák ma már ezt a strapabíró zenét, mindenki igyekezett és igyekszik úgymond „trendi” lenni. Azért akadnak olyanok, mint Kalmár Zoltán együttese is, amely igazán élvezetes produkcióval lepte meg a Haló jazzklub évadzáró estjének közönségét...

Legutóbb a New York-i utammal kapcsolatban írtam, hogy a milánói Blue Note minden szempontból pozitív érzést hagyott emlékül, míg a Nagy Alma esetében pont ellenkezője történt. Milyen az élet, a munkám miatt lehetőségem adódott, hogy újra ellátogassak az olasz Blue Note-ba, és ismét nem kellett csalódnom. Ebben az évben már egy másik olasz jazzklubban is jó élmények értek, mégpedig Velencében.