A koncert egyik főszereplője a Londonban élő tehetséges zongorista Gayer Mátyás volt, aki a járvány miatt Nagykanizsán rekedt, de hamarosan újra Angliában és Svájcban lép fel. Ő gyakori szereplője volt a Nagykanizsán rendezett Nemzetközi Jazznapnak, koncerteknek és a jazz fesztiváloknak. A Nemzetközi Jazznapon mindig duóban játszott fiatal kollégáival. Idén sem változtatott ezen. Úgyis mondhatnánk, hogy Gayer Mátyás most is biztosra ment, hiszen Hofecker Dániellel már számos nemzetközi és hazai koncerten felléptek különböző formációkban. Duóban Grazban és Nagykanizsán szerepeltek szép sikerrel. A kissé szokatlan zongora-trombita/szárnykürt felállásra gondolva most egyből Monty Alexander és Dominik Farinacci neve ötlik fel párhuzamként. Gayer Mátyás partnere Hofecker Dániel trombitaművész nemcsak kiváló előadó, hanem tehetséges zeneszerző, hangszerelő, művésztanár is, aki Ausztriában él, de idehaza is gyakori vendég. Neve ismerősen csenghet a jazzt kedvelő közönségnek a Nexus LineUp és a The Coquette Jazz Band együttesek révén, de a Modern Art Orchestra vendégeként is találkozhattak vele. A nyáron pedig a Budapest Jazz Orchestrával készül lemeze.

A Gayer Mátyás-Hofecker Dániel páros koncertjének anyagát híres jazz sztenderdekből és saját szerzeményekből állították össze. Elsőként Kenny Barron kompozíciója a Seascape hangzott el, majd a híres trombitás Benny Carter When Lights Are Low örökzöldje következett. A folytatásban Gayer Mátyás szerzeménye a Little B csendült fel. Aztán egy újabb közismert jazz melódiát a Luminescence-t játszottak el. A koncerten ezután az If You Could See Me Now és a Sail Away jött. A Mr. S.G. címet viselő kompozíció Hofecker Dániel szerzeményeként került a repertoárba. Dani ezt egykori tanárának, Stjepko Gutnak ajánlotta. Ezután újra egy Gayer Mátyás szerzeményt játszott a duó, a First Snow-t.

Itt most egy kis kitérőt tennék, mivel a koncert felvételén magam is jelen voltam. Arra a helyzetre szeretnék kitérni, ami bent van a levegőben a világjárvány óta. Egyrészt arra, hogy mennyire hiányzik a zenészeknek és a közönségnek egyaránt az élő koncert, másrészt arra, hogy az online koncertek milyen új lehetőséget, nagyobb publicitást jelenthetnek. Ha mérleget kellene vonni, akkor egyértelmű, hogy az élő koncerteket és a szabad mozgást szeretné mindenki visszakapni! Mert hát az interakció szükséges lételeme a jazznek és ez nemcsak a zenészek egymás közötti játékát, de a közönséggel való „párbeszédet” is jelenti. Ennek az egyébként színvonalas koncertnek is ez adhatott volna némi pluszt.

Az utolsó szám két blues téma ötvözése volt. Az egyik Charlie Parker Chi Chi, míg a másik Tommy Flanagan Freigth Trane szerzeménye volt. Ez a bebop blues szám zárta az idei Nemzetközi Jazznapot Nagykanizsán. Köszönet érte elsősorban a fellépőknek, az NKA-nak, a hazai rendezvényeket koordináló Budapest Jazz Clubnak, a Kanizsai Kulturális Központnak és mindenkinek, aki részt vállalt ennek a koncertnek a lebonyolításában, közzétételében.

Fotó: Halász Gyula