A kanizsai Honvéd Kaszinó igazgatójával, Halmos Ildikóval arra a következtetésre jutottunk, hogy egy későbbi időpontban mindenképpen megtartjuk Vörös Nikiék koncertjét. Ehhez kínált jó lehetőséget az öt napig tartó helyi Kultúr Korzó. A város sétálóutcájában megtartott kulturális seregszemle zárónapján Ludvig Dániel képzőművész kiállítására is sor került. A fiatal festőművész nemcsak festményeket és szobrokat készít, de jazzplakátokat is tervezett évekkel ezelőtt. A cserfői JazzLand és a kanizsai jazzfesztiválok közül is számtalan plakát az ő alkotása. Így hát kézenfekvőnek tűnt, hogy egy közös barátunk Tiborcz Iván jazz-zenész nyissa meg az ő kiállítását, amit eredetileg is a jazzkoncertünk kísérő programjának szántunk.
Ezt követően került sor Nikiék lemezbemutató koncertjére. A koncert felvezetésként többek között szót ejtettem a Nemzetközi Jazznap küldetéséről és megemlítettem, hogy a „Left Alone” szerzemény, melynek szerzői Mal Waldron és Billie Holiday miként köthető Nagykanizsához. Városunkban 1973-ban rendezett első Nagykanizsai Jazz-Hétvége kiemelt sztárzenekara a Mal Waldron trió (USA) volt, akik kirobbanó sikerrel mutatkoztak be a közönség előtt.

Nos, egy kis félelem volt bennünk, hogy Nikiék kamaraterembe illő műsorát kivigyük az utcára, ahol tudvalevően nagyon vegyes közönség gyűlik össze évről-évre. Aztán mindent mérlegelve úgy döntöttünk - már csak a járványhelyzetre való tekintettel is - hogy a tizenkilencre lapot húzunk. A közönség azonban kedvezően fogadta az együttes műsorát, amihez nagyban hozzájárult a profi hangosítás, így az utcáról bejövő háttérzajok nem voltak zavaróak. A Left Alone albumról, amelyet itt is bemutattak és a megjelenése óta többen méltattak, most nem írnék. Viszont az előadásukból ki kell emelnem Vörös Niki profizmusát, ami abban is megnyilvánult, hogy a szerzemények előtt jó átkötő szövegeket mondott és kellően ráérzett arra, hogy mennyi melankolikus dal hangozzék el.

Így aztán a lemez anyagából kimaradt egy ballada, viszont bejött helyette Léo Ferrer: Avec le Temps sikerszáma. Maga a lemezbemutató koncert anyaga, koncepciója igazán nem nyújtott nagy teret a kiválóan játszó, Csuhaj-Barna Tibor-bőgő, Jeszenszky György-dob, Vörös László-zongora és Subicz Gábor-trombita, szárnykürt alkotta kvintettnek az improvizációra. Igazából csak Subicz Gábor szólói és a címadó „Left Alone” számban Vörös Nikivel előadott duója adott alkalmat az egyéni kvalitások kiemelésére. Emellett nagyon egységes hangzású, jó hangulatú koncert volt, ahol lejött, hogy az együttes tagjai is nagyon élvezik a közös játékot. A koncert után többen is odajöttek hozzám azzal, hogy „én nem mindegyik jazzt szeretem”, de ez baromi jó volt (persze vulgárisabban is megfogalmazták ezt). Jó volt a koncert ürügyén kicsit anekdotázni Jeszenszky György Jeszivel egy hajdanvolt brüsszeli Grencsó koncertről, Süle Lászlóról, a kanizsai jazzfesztiválokról és az is kiderült, hogy Vörös Laci már járt Kanizsán anno a cserfői JazzLanden, mint néző. Azt hiszem ezzel kerek a történet. Meg persze azzal, hogy igaza van Pallai Péternek: „Vörös Niki virtigli jazz énekesnő, aki bármilyen jó anyagból képes minőségi jazzt alkotni. Enyhén füstös hangja beleillik a hagyományba, ötletesen, de mértéktartóan rögtönöz, érzéssel énekel, és nagyszerű összhangban működik zenészeivel."

Nagykanizsa, 2020. szeptember 11.

Fotó: Halász Gyula