Először Balázs Elemér köszöntötte a nézőket, és ünnepi beszédében összefoglalta az elmúlt húsz év jelentős eseményeit, a zenekar életének sorsfordulóit, név szerint köszönetet mondva mindenkinek, aki részt vett ebben a csodálatos, két évtizedes történetben. Felsorolta a zenekarban megfordult összes zenészt, azokat is, akik csak pár alkalommal helyettesítettek éppen valakit, majd természetesen sorra kerültek az egy-egy lemezen közreműködött neves hazai és külföldi muzsikusvendégek is. Köszönet járt a menedzsereknek, szponzoroknak, koncertszervezőknek, hangmérnököknek, lemez- és könyvkiadóknak, a jazz médiának, szállítóknak, barátoknak, és továbbra is név szerint mindenkit megemlítve, azoknak a hűséges rajongóknak, akik között akad, aki külföldi koncertre is követte a zenekart. Bevallom megdobbant a szívem, mikor Elemér a BEG 15. születésnapjára készült, az együttes addigi életét a kezdetektől feltáró „Örök szerelem” című könyvet méltatta, szerzőjének külön köszönetet mondva, ennyien ugyanis még nem tapsoltak a nevem elhangzása után.

Végül a legfontosabb, a család, felesége, a zenészélet biztos hátterét biztosító Kinga, és fia, a zeneszerzésbe is besegítő, időközben zongoraművésszé lett ifjú Balázs Elemér zárta a köszönetet kapottak listáját, akik valamilyen módon segítették a kétszeres Fonogram-díjas zenekart ezen a hosszú úton. Az előzőleg gondosan összeállított, szívből jövő beszéd után Elemér egy-egy rövid mondat kíséretében bemutatta és színpadra szólította zenekarának tagjait.

Egy zenekarvezető dobosnál misem természetesebb, hogy először a rangidős, vele 12 éve együtt játszó „balkezét”, az ütős Czibere Józsefet szólította. Őt a nyolcasok követték, a BEG történetének harmadik, ma már elmondhatjuk, nagy korszakát indító, az alapító Elemérrel és testvérével, Józsival immár nyolc éve együtt játszó zenészek. A nagybőgő nagymesterévé vált Lakatos Pecek Krisztián, a nyolc év alatt fantasztikus karriert befutó gitáros, Komjáti Áron, és a BEG hangzásvilágát pár éve már szintetizátoron és gitáron is színesítő „férfihang”, Szakonyi Milán. Az elmúlt nyolc évben csak az énekesnői poszton történtek változások. A második, eddig leghosszabban tartó aranykor végét jelentő kiválások, tagcserék után az új kezdetet hozó 2012-es évben Elemér Szőke Nikit hívta a fiatal csapathoz, aki csodálatos éveket töltött a kicserélődött, és megújult zenekarban. Két fontos album, a „The New BEGinning” és a 15. születésnapra megjelent „Endless Love” (Örök szerelem) sikerében osztozhatott. Az együtt töltött boldog évek alatt azonban kiderült, hogy a két kisgyerek, és egy szintén zenész, ráadásul igen sokat foglalkoztatott férj mellett a saját zenekarra is figyelve, az egyéni meghívásoknak is eleget téve, egyszerűen a BEG már túl sok megterhelést jelentett Nikinek. Elárvult helyére a jelentkezők közül Kiss Flórára esett a döntéshozók választása, de az új kezdet harmadik, 2018-ban megjelent „Sounds of Diversity” című albumát bemutató turné közben kiderült, a zenekar, és ő is kicsit úgy érezte, más fele mennek útjaik. Így a női hang másfél éve Horváth Cintiáé lett a BEG Legfelsőbb Tanácsának turnéközi gyors döntése alapján, és az azóta eltelt idő igazolta, ez a döntés egy újabb örök szerelmet hozott a BEG életébe. Végül a „jobb kéz”, aki nélkül nem alakult volna ki a jellegzetes hangzás, a szerzőként, hangszerelőként is zseniális zongorista öcs, Balázs József lépett nagy taps közepette színpadra. Elemér még elmondta, a két évvel ezelőtt megjelent kilencedik, a „Sounds of Diversity” lemezükhöz hasonlóan, erre a jubileumi tizedikre is a zenekar minden tagja hozott egy-egy dalt, melyek közül a lemezhez hasonlóan, a koncert is Komjáti Áron „Zephyr” című szerzeményével kezdődött.

A zenéhez Áron csodálatos párja, Kőhalmi Anett írta a szöveget, de Elemértől azt is megtudhattuk, hogy az elmúlt időszakban még egy közös művük született, mégpedig egy fiú, Samu. Következett a „Chess Piece”, a gyalogból tisztté előlépett Szakonyi Milántól, majd Elemér fiával írt dala, a „Silhouette”, melyet Lakatos Pecek Krisztián fantasztikus bőgő szólója vezetett be.

Horváth Cintiát kedvenc énekesnője, Thana Alexa ihlette meg. A férje, Antonio Sanchez formációjával többször is nálunk járt, Amerikában élő horvát énekesnő nekem is a kedvenceim közé tartozik, az „Ant” nagyon jól adta vissza Thana improvizációs énekstílusát Cintia átiratában, és a közönség nagy örömére ebben a számban összejött az elmaradhatatlan Balázs Elemér-Czibere József ütős párbaj is. Lakatos Pecek Krisztián saját, nyolc évvel ezelőtt megjelent „In Memory Of…” lemezéről a „Secret” feldolgozását hozta. A Balázs testvérekkel és Bolla Gáborral felvett szám most a BEG-re lett hangszerelve, Hárs Viktor pedig szöveget írt hozzá.

Balázs József „Rising up” című szerzeménye is régebben született, ebben a változatban viszont most hallhattuk először. Nem titok, hogy a BEG zenéjére Pat Metheny Group nagy hatással volt. Az együttes billentyűse, a hosszú betegséggel küzdő Lyle Mays ez év februárjában hunyt el. A „Dedicated to Lyle Mays”, egy rövid, de annál gyönyörűbb szintetizátorszóló az ő emlékének adózott. A koncerten ennek a szólónak az utolsó hangjaiból egy finom átmenettel bontakozott ki a Czibere József komponálta „Mag”. A magvas gondolatokat közvetítő szöveget magyarul fogalmazta felesége, Völgyesi Dóra énekesnő segítségével.

A magyarul énekelt kompozíció után, Cintia és Milán újra angolul énekelt. A lemezre egy standard is felkerült. Tavaly januárban 86 éves korában halt meg egy másik legenda, Michel Legrand, akiről a „Once upon a summertime” feldolgozásával emlékezett meg a zenekar. A lírai dallamok után befejezésként újra vérpezsdítőek következtek. Az Elemér írta „Celebration” a közönséget is helyenként a ritmus visszatapsolására sarkalta, így a zenekar a meghajlások után óriási ováció közepette vonulhatott le a színpadról.

A kitartó tapsoknak köszönhetően, pár pillanat múlva vissza is tértek. A ráadásban a lemez utolsó száma, a „Ha elindul ez a vonat” kezdetű magyar népdalfeldolgozás hangzott el, és ez már valóban a búcsút jelentette.

A koncerten a Fonó Records gondozásában megjelent „Celebration 20/10” teljes zeneanyagát, ha helyenként más sorrendben is, de mind a 11 lemezre került számát hallhattuk. Elemér a kezdetektől mestere volt egy koncert felépítésének, mindig ráérzett a számok sorrendjének meghatározásánál a közönség hangulatának fokozására. Az élőzenéhez igazított pár sorrendcsere most is remek ívet eredményezett, és végül a közönséget is bevonó csattanóval zárult, majd a gyönyörűen énekelt népdalfeldolgozás újra bensőséges élményt adva, gazdag útravalóval bocsájtott utunkra. Hét, a legkülönfélébb stílusú formációkban is felbukkanó, markáns karakterű zenész írta a dalokat, mégis mindegyik beleillett a képbe. Különbözőségük ellenére, a jellegzetes BEG „sound” adott egységes hangzást, amelynek kialakításában a dalok többségét hangszerelő Balázs Józsefnek oroszlánrésze volt. Jó volt ebben a bő másfél órában kicsit kizökkenni, átadva magunkat a zenének, tapsolni a bravúros szólóknak, és élőben élvezni tehetséges emberek szívből jövő muzsikáját. Az Öntőház Udvarból még egy pillantást vetettem a kivilágított városra, és csodás élményekkel feltöltődve indulhattam vissza a hétköznapok világába.

Várkert Bazár, 2020. július 23.

Fotó: Somogyvári Péter

Itt megnézhető a koncert, a 24. perctől kezdődik: https://www.facebook.com/varkertbazar/videos/284685369431682/