Ez a négy muzsikus valószínűleg sosem találkozik, ha nem nyernek részvételt a 2017-es bázeli Focusyear programra. Ott azonban egy teljes évet tölthettek el a világ több részéről válogatott zenéstársakkal. Ők négyen külön is egymásra találtak és a közös munkából született a Discovery című album 2019-ben, amely oktett felvétel volt, de ez a négy zenész nevezhető az együttes belső magjának.

A tagok:         Sergio Wagner - trombita, szárnykürt (Argentina)
                      Szymon Mika – gitár (Lengyelország)
                      Danny Ziemann – bőgő (USA)
                      Juhász Márton – dob (Magyarország)

Arra számítottam, hogy közös albumukat mutatják be, vagy a műsor részét képezi, ám feldolgozásokat hallhattunk a zenekartól. A program összeállítása elég széles merítésre utal az afrikai folktól a rockon keresztül a jazz ikonokig. Lépésről-lépésre:

                        Bevezetés (bemelegítés)

Finom intro, ahol mindenki kicsit megcsillogtatta improvizációs készségeit.

                        Fee-Fi-Fo-Fum (W. Shorter)

Dögös, swinges formát választottak finom pontos alapokkal, kicsit túlerősített, kreatívan megvalósuló téma és szóló építéssel a trombitán, finom gitárszólóval.

                        Inkulu Into Ezakwenzeka (hagyományos afrikai)

Halkan lüktető, folytonos alapokhoz a fúvós a témához alig kapcsolódó szólamot vitt, és a gitár elektronikusan alákevert alapra felrakott egyedi szólóval egészített ki.

                        Flying Alone (Yuhan Su)

Standardes keretek közt a fúvós határozott vezérszerepet hozott, a gitár szépen belesimult a ritmusszekcióba és a bőgőszólót a társak remekül támogatták.

                        Peace (O. Coleman)

Az eddigi középtempókból kilépve, kreatív dobkísérettel a fúvós erőteljesen hozta a témát, majd a kibontásban jól kiegészítették egymást a gitárral.

                        Electric (T. Miller)

Az első rész legélvezetesebb darabja, melyben dinamikai finomságok is voltak. Kreatív dobalapok, technikás gitárszóló és ismét egymást jól kiegészítő szólók.

Szünet után:    Strange Meeting (B. Frissell)

A leglírikusabb. Érzéki téma és kidolgozás a fúvóstól, latinos gitárszólóval és finoman változatos dobszólammal.

                        Kind Folk (K. Wheeler)

A legdinamikusabb. Gitár futamos, akkordos, felbontós intro, téma után kellemes szárnykürt szóló, mozgalmas ritmusszekció és dob nélküli halkuló lezárás.

                        Digital Bath (Deftones)

A legérdekesebb. A feszes dobalapokhoz szinte melankolikus hangszeres játék.

                        Pinocchio (W. Shorter)

A legélvezetesebb. Nagyon jól elkapott téma trombitán, stílushoz illeszkedő, pörgős gitárszóló, életteli lépegető basszus technikás dob.

                        Mantra In 5/4 (Bacsó K.)

A legfinomabb. Verőket csak a végén használó dobolás, érzéki szárnykürt, finom gitárszóló.

                        Afro-Centic (J. Henderson)

A legegyedibb. Kemény dobintro, trombita téma és szólam, uniszono gitár és bőgő kíséret, mely később szétvált és kifejezetten élvezetes bőgőszólam, majd vissza uniszonoba.

Ráadás:           Subconscious (L. Konitz)

A leghagyományosabb. Gitár és trombita téma után figyelemre méltó bőgőszóló, majd rövid körszólók után a témával zárva.

A hangszerek nagyon kellemes hangszíneket adtak, nem voltak keményre erősítve. A muzsikusok bizonyították fölényes hangszeres tudásukat, kreativitásukat. Ritkán hallhatjuk a program szünet nélküli előadását, aminek megvannak a kétségtelen előnyei, de nem adnak lehetőséget a hallgatóság tetszés-nyilvánítási igényének. Ezt láttam a körülöttem ülőkön előadás közben, így a taps szinte feltört szólók után, szünet előtt és a befejezéskor.

Opus Jazz Club, 2020. március 7.

Fotó: Irk Réka

Jorge Rossy Vibes Quartet/BJC - 2020. március 2.