Minden elismerésem a fiataloknak, akik ekkora tömeg előtt megpróbáltak lámpalázukon úrrá lenni, és a legjobb tudásuk szerint előadni választott darabjaikat. A közönség amit tudott megtett, hogy felszabaduljanak kicsit a szorítás alól a versenyzők, dörgő tapssal és ovációval jutalmazta a jó improvizációkat. Akik a fiatalok kíséretében részt vettek, ugyanazok a kiváló zenészek, akik tavaly is, Pintér Zoltán, az ötletgazda zongorán kísért, Elek István szaxofonon, Orbán György bőgőn és a Jazz Szövetség elnöke, Bágyi Balázs dobon játszott.

Két részre bontották idén is a versenyt. Az első rész legelső fellépője Bejan Norbert volt, aki zongorán a „Stella by Starlight”-ot és a „Footprints”-et adta elő. A legfiatalabb versenyző a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanulója. Ígéretesnek tűnt a játéka.

Második előadó Molnár Aliz volt a Szabadkai Zeneiskolából, aki a „Nature Boy”-t és a „Blue Monk”-ot énekelte. Mind ének hangban, mind színpadi jelenlétben sokat adott, szép scatteléseket hallhattunk tőle, és a munkát is hallani az előadásában, remélem őt még fogjuk hallani később.

Harmadikként Sebestyén Patrik, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanulója mutatta meg trombita tudását. A „The Days of Wine and Roses”-t és a „Triste” bossa nova dalt adta elő. Remek hangulat volt, a kísérő zenekar is élvezte a zenélést, Patriknak parádés szólói voltak, Elek István megdolgoztatta őt rendesen, jó kis párbeszédet folytattak, de állta a sarat.

Negyedikként Malko Luka lépett színpadra, akit a Szabadkai Zeneiskola delegált. Ő is a legfiatalabbak közül kerülhetett ki (nemsokára a születési dátumokat is megkapom), viszont ehhez képest nagyon felszabadultan gitározott a színpadon. A „There Will Never Be Another You”-t és a Recorda Me”-t adta elő. Fiatal kora ellenére jókat szólózott, a színpadi jelenléte is nagyon előremutató, van benne spiritusz, azt még meg kell tanulnia, hogy ha kísér, akkor a másik hangszert ne harsogja túl, de sok ideje van erre, szerintem őt is fogjuk még hallani.

Ötödikként egy főiskolai hallgató, Jámbor Ármin lépett színpadra altszaxofonjával. Ő a Kunstuniversitas Graz hallgatója és legutóbb, november középen találkozhattunk vele a II. Csepregi Gyula Szaxofonverseny döntőjében. A „Mating Call” és az „I'll Remember April” voltak a választott darabjai. Miután 25 év volt a felső korhatár, beleillett, de azért igen csak kitűnt mind zeneileg, mind tapasztalata alapján a 20 év alattiak közül. Őt a Nexus Lineupban is hallhatjuk időnként, mikor épp itthon koncerteznek Hofecker Dániellel.

Rövid szünet után Hász Esztert hallgathattuk énekelni, aki a Kodolányi János Főiskolán tanul. A „Someday My Prince Will Come”-ot és a „Devil May Care”-t választotta. A kezdeti idegességet leküzdve, kiváló scattelést előadva belejött az éneklésbe. Benne ott van a plusz, csak a színpadi jelenlétén szerintem lehet még csiszolni. Nem éli át az énekelt számait, pedig szép hangja van, de biztos idővel, ahogy a szereplés megszokottá válik, ez is kialakul. A hangosítással volt néha probléma, mert az énekesek hangja időnként eltűnt, a zenekar túlharsogta őket.

Hetedikként Takács Dániel Zoltán lépett a színpadra, aki a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója. Neki ez a színpad nem unikum, pár hete is hallottam a vizsgakoncertjén a BJC-ben. A mostani szereplése kiválóan sikerült, szép improvizációi voltak, jól szólt a gitár, talán az eddigi legjobbját hallhattam tőle. Az „Alone together”-t és a „We See”-t adta elő, amiben Orbán György is játszott egy lenyűgöző szólót. Dani színpadi jelenlétét is lehetne erősíteni, mert nem nyílik ki, nem látni rajta, hogy élvezi, amit csinál, így a közönségnek nem adja át az energiákat, pedig a játéka folyamatos fejlődést mutat.

Utolsó fellépője az estnek, aki a két és fél órát végigizgulhatta, Nagy Emma volt, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolából. Ő is rendszeres vendég a BJC-ben, legutóbb január elején a BJC születésnapján lépett fel saját zenekarával. Választott dalai a „The Peacocks” és a „No More Blues” volt. Szerintem neki a saját számai sokkal jobban állnak, scattelései kimagaslóak, nála nincs gond a számok átélésével, színpadi jelenlétével. Most kissé indiszponált volt, az intonáció sajnos sokszor nem volt tökéletes, ráadásul a második, latin dalnál a hangosítással is gond volt, megint elnyomta a zenekar az énekesnőt. Ajánlom, nézzék meg Emmát a saját zenekarával is 9-én, szombaton 16 órakor a Müpában, az Átrium színpadon.

A zenekarnak és a versenyzőknek köszönhetően, kellemes estét tölthettünk el a BJC-ben, csupa tehetséges fiatalt hallgatva, egy nagy merítést kaphattunk a legkedveltebb standardekből.
Ezután Edelényi Szilvia, a Jazz Szövetség titkára összeszedte a szavazólapokat, amit mindenki a belépéskor kapott, és egy rövid szünet után már ki is hirdették a nyerteseket, akik fellépési lehetőséget kaptak több klubban és fesztiválon is:
BJC, iF Café, Érdi Jazz Fesztivál, Debreceni Bor és Jazznapok, Rosalia Fesztivál, Magyar Jazz Napja a Budai Borfesztiválon.

Nem volt egyszerű nézőként sem kiválasztani a legjobban tetszőt, de a zsűrinek is fejtörést okozhatott, bár ők az együtt muzsikálást is értékelték.

Gratulálunk minden döntősnek és a felkészítő tanáraiknak is!

A szakmai nyertes Hász Eszter, a Kodolányi János Főiskola tanulója,

a közönségnyertes pedig Sebestyén Patrik, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanulója lett. Gratulálunk nekik!

Minden fellépő könyvjutalomban részesült.

közönségnyertes: Sebestyén Patrik

a közönségnyertest a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola delegálta, képviselője: Lakatos Ágnes

szakmai nyertes: Hász Eszter

Fotó: Irk Réka

Budapest Jazz Club, 2019. február  2.