Az idei fesztiválon is különleges formációk és előadók léptek színpadra.  Miután e cikk írója a szervezője is az AVL-Érdi Jazz Fesztiválnak, így idén is betekintést nyújtok a kulisszák mögé. A város az utóbbi 6 évben csak egyszer adott támogatást, a tavalyi centenárium évében; előtte, amikor az Érd Médiacentrum szervezte, kétszer hozott szponzort. Idén viszont június 23-án derült ki, hogy kivonul a szervezésből és támogatást sem ad, sőt, a művelődési ház igazgatója kijelentette, hogy a fesztivál nem érdi rendezvény ezután.
Már itt a cikk elején meg kell köszönnöm a támogatóinknak: egyrészt a helyi AVL Hungary Kft. támogatását, ami öt éve töretlen, valamint a Nemzeti Kulturális Alap támogatását, igaz csak augusztus végén tudtuk meg a jó hírt. A kisebb támogatóknak is óriási hála, mert ez éreztette a kulturális esemény fontosságát. A támogatóink voltak a Jégtrade Kft., a Rambler zenekar vezetője, Kispál Gyula és a Szakcsi lemez masterelője, rögzítője, Horváth Tamás. A városból pedig a Pizzapapa az étkezést biztosította, a Magyar Földrajzi Múzeum a helyszínt, a diósdi Kiskifli pedig a finom pogácsákat. A főszervező a Jazzponthu Kulturális Alapítvány volt.

A négynapos fesztiválon először szerepelt jazz témájú könyv a Jazz és irodalom előadáson, és először lépett fel - a tizenegy év alatt - két amerikai énekes. Rendkívül színes műsort sikerült összeállítani, még ha a nehézségek sok energiánkat el is vették.

A közönség idén először többnyire érdiekből állt. Ez valószínűleg a sok ingyenes fővárosi program miatt alakult így, bár Érd környékén, sőt Érden is voltak ingyenes rendezvények, mégis a jazzfesztivált választották jelentős számban.

        Az első nap különlegessége - ahogy írtam - az volt, hogy végre jazz témájú könyv állt a középpontban, sőt könyvbemutatóra érkeztek a nézők. A fellépő művészek, a zene részéről Binder Károly, valamint az irodalom részről Vass Virág már előzetesen informált, hogy a Szóló című könyv tartalma miatt beszélgetésre, történeti áttekintésre lehet számítani. Az eddig nyolc Jazz és irodalom esten a meghívott zenész a hangszerén játszott, az író, költő pedig felolvasott a regényéből, novelláiból, verseiből. Ezúttal azonban a felolvasás nagyon rövid volt, ahogy Binder Károly zongorajátéka is. Érdekes beszélgetésnek lehettek tanúi a megjelentek, akik az akkori kor történetéről, jazztörténetéről, valamint a magyar Dolly ikrek csillogással körülvett életéről is megtudhattak értékes gondolatokat. Úgy tudom, a közös est annyira jól sikerült, hogy lesz folytatása hamarosan a fővárosban.

        A második napról Sztraka Ferenc kollégám fog részletesen írni. Erről a napról csak annyi érdekességet osztanék meg, hogy az első fellépő Judy Niemack a Zeneakadémia meghívására érkezett Budapestre, és Lakatos Ágnes tanárnő nem is engem, mint fesztiválmenedzsert, hanem a Harmónia Jazzműhely csapatát kereste meg fellépési lehetőséget kérve, ám ott már nem volt rá lehetőségünk a pódiumra juttatni, azonban Érden még pont egy üres hely volt, így sikerült őt meghívni az érdi fesztiválra. A második fellépőnkkel ugyancsak óriási szerencsénk volt, mert a váratlanul beékelődő józsefvárosi fesztivál miatt visszamondásra került sor, és az angol énekesnőnek is más nagyobb lehetőségei akadtak az óceán túlpartján, így hirtelen légüres térbe kerültünk, de a nagykanizsai mindent tudó jazzfanatikus kollégám, Halász Gyula két héttel előtte megsúgta, hogy egy időre itthon is elérhető lesz a csodás hangú Clotile Bonner Farkas, így nem sokat gondolkodtam, és meghívtam őket a férjével együtt. A kíséretbe pedig két zongoristát kértem fel, akik közül az egyik többek közt dobolni is kiválóan tud. Ezért szükséges, hogy egy szervező az információáramlás középpontjában legyen.

        A szombati koncertekről már megjelent egy remek koncertbeszámoló Kákai Zoltán tollából. Nagy örömmel láttam, hogy bár különböző volt a két koncert stílusa, már az elsőre megérkezett mindenki, a kíváncsiság a free jazzre is odavonzotta a közönséget.

        Az utolsó napra az időjárás elromlott. A csodaszép, napsütéses, 27 fokból hirtelen esős őszi idő köszöntött ránk reggel. A koncertek kezdésére az eső szerencsére elállt, ám a hűvös maradt. Szerencsére készültünk pokrócokkal, és a múzeumkertben a fedett kocsiszín védelmet nyújtott a fákról csöpögő cseppektől. Így is sokan otthon maradtak a rossz idő miatt. A művelődési házba esélyünk sem volt behúzódni, mert egyrészt ahhoz már az első naptól kezdve ott kellett volna megrendezni a fesztivált, másrészt a város félmillió forintért adta volna ki egy délutánra a helyet, amit egy kulturális fesztivál nem tud kitermelni.

A két koncertről a legjobbakat tudom írni. Már tíz éve hagyományosan a tehetséges egyetemistákkal kezdődik a délután. Szerencsénkre sok kiemelkedő tehetségű diák jár az egyetemre. Egyik fellépő ismét az Érden élő és az idei első MagyarJazz-díjat kapó zongorista, Horváth Szabolcs volt, aki már harmadik éve lépett fel a fesztiválon. Másikuk pedig egy női hangszeres jazz-zenész, aki idén nyert felvételt az egyetemre, Fehér Melissza. A Snétberger Zenei Tehetség Központ kiemeltje nyáron a híres amerikai egyetemre, a Berklee-re nyert ösztöndíjat, ahonnét sok tapasztalattal érkezett vissza.

Többnyire mainstream, ismert jazz standardeket játszottak Benny Golsontól, Joe Hendersontól, Thelonious Monktól Branford Marsalistől és Sonny Rollinstól. Természetesen a komponista zongorista Szabolcstól is elhangzott az egyik remekműve, a „Chilly”. A ritmusszekció is jól illeszkedett a két szólistához, és időnként megcsillogtatta tehetségét a bőgős Papp Tamás és a dobos Éles Máté.

Rövid átállás után következett a Roby Lakatos nevével fémjelezett Gipsy Jazz Band, amit Kárpáti Róbert vezet. Nem véletlenül ők a legnépszerűbbek itthon a manuche jazz interpretálásában. Olyan intenzitással, hévvel mutatják be ennek a Django Reinhardt által megteremtett műfajnak a szépségét, hogy az a közönséget is tűzbe hozza. Roby Lakatos hol a színpadon, hol a nézők között járkálva vonta be a közönséget, ami végre feledtetni tudta velük az ősz közelségét. A zenekart két hegedűs, három gitáros, egy bőgős és egy zongorista alkotja. Hol a hegedűsök vannak előtérben, hol a gitárosok. Roby Lakatoson kívül Bóni László hegedült, a zenekarvezetőn kívül Pintér Tibor és Ladányi Gábor gitározott, ifj. Cséki Kálmán zongorázott és Flór Noémi bőgőzött.

Elárulom, hogy már több éve terveztem a zenekar felléptetését az egyik legjobb magyar bőgős, Berkes Balázs unszolására, akinek a tanítványa volt az Érden élő, remek bőgős, Flór Noémi. A repertoárt szélesre tárták, Kozma Józseftől Michel Legrandig vagy Chick Coreától Gianni Ferrioig, népszerű slágerek is elhangoztak. Természetesen Django Reinhardttól a „Hungaria” és a „Joseph” is szerepelt a műsorukon. Roby nemcsak hegedűvirtuózként, hanem dobfenoménként is bemutatkozott. Két vendége volt a zenekarnak az est folyamán. Először Roby lánya, a csodás hangú Myriam érkezett a színpadra a harmadik számnál, és Legrand „Papa” című dalát énekelte el szívbe markolóan. Még egy vendég érkezett a fesztiválra, mégpedig egy olyan énekes, aki két-három évtizede még Szakcsi és László Attila zenekaraival aratott sikert, de azóta közszereplőként, családi tévésorozatokban látható. A jazzközönség körében kevésbé ismert ma már, pedig a fesztiválon megmutatta Emilio, hogy lenne helye ebben a szférában is. A rajongói azonban - úgy tűnik - ezt a kifejezésmódját kevésbé értékelik. A koncerten az éneklés mellett beatboxolt és a dob mögé is odaült. Látványos produkcióval, igazi show-val zárták a 11. fesztivált Robyval.

Jó lenne azt írni, hogy a fesztivál folytatódik Érden, de ezzel a hozzáállással, támogatással nem lehetséges. A helyi médiumoknál még egy héttel a fesztivál előtt sem jelenhetett meg a kulturális esemény, de a helyi kulturális brosúrába be sem került, miután nem érdi rendezvénynek számított. Ez fájó pont, nem mintha sok emberhez eljutna az újság, de az idősebb emberek nagy része ebből tájékozódik, ők az online világban nincsenek jelen, ahol mi el tudtuk érni az érdi lakosságot. Érdekes színfoltja volt a szervezésnek, hogy az elért nyugdíjasok nem tudva, hogy a város által nem támogatott, „nem érdi rendezvény”-ről van szó, nyugdíjas engedményt kértek, miután a városban "jár nekik". Egyik idősebb hölgy megsúgta, hogy „Drágám, két hét múlva ingyen mehetünk Sárik Péter koncertjére, mit gondolsz, a többiek miért nem ide jönnek…” – azóta kiderült, hogy dupla ingyenes koncertet hirdetett a helyi művház - az egyáltalán nem olcsó fellépővel - két héttel a fesztivál utánra, miközben a város súlyos anyagi gondokkal küzd, amire hivatkozva a már tizenegy éve hagyományos rendezvényt figyelmen kívül hagyták.
Vajon nem lehetett volna azt az összeget a fesztiválra fordítani, a nyugdíjasoknak engedményt adni, hiszen láthatóan nincs csődhelyzet, amit mindenhol kommunikáltak?

A fesztivál sikeres, bár a város vezetése által áhított többezres napi létszámot nem éri el, így megpróbáljuk más városba átvinni ezt a tapasztalatot, hogyan lehet egy kulturális rendezvényt magas színvonalon és költséghatékonyan megrendezni. A szombati nap Davis-emlékestjét pedig lehetőség szerint lemezen rögzítjük, hogy fennmaradjon ez a remek koncert az utókornak.

Érdi Jazz Fesztivál, 2025. szeptember 11-14. 

Fotók: Lázár Miklós, Sztraka Ferenc

Megvalósult a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával!

Kapcsolódó cikkekek: Milesnak is tetszett volna, avagy: free jazz és Miles Davis szelleme az Érdi Jazz Fesztiválon