Az Jazz.hu előzeteséből már megtudhattuk a szervezés néhány műhelytitkát, ezért azt most nem ismétlem meg. Lényeg, hogy a BJC Big Band és Thomas Gansch koncertjét teltház mellett tartották meg a szolnoki Aba-Novák Agóra Kulturális Központ nagytermében. A műsorösszeállításban nem játszott mindig minden szereplő. De menjünk sorban.

          A hangulati bevezetést a Malagueña latin ritmusa, valamint a tenorszaxofon-szóló és a három harsona ellenpotozása adta, majd a Funky sea, funky dew következett: a gitáron felhangzó téma ismétlése trombitakóruson szólt, majd Gotthárd Mihály gitárrögtönzése és Elek István tenorszaxofon-szólója követte. A harmadiknak felhangzó, Tenderly című modern szving stílusú számban már Thomas Gansch is színre lépett és szólózott. A Doctor Stage témáját Gansch és Elek párosjátékán hallhattuk, majd Oláh Krisztián parádés zongorarögtönzése következett. Aztán a többiek: trombita, fúvóskórus, dobszóló.

          Ezután a konferálást felvállaló Dennert Árpád mondott pár dicsérő szót a szervezőkről (Samodai Bence, Bognár Péter). A következő High voltage fankis jazz-rockjában mindössze hatan játszottak. A ritmusrészleg mellett Elek és Gansch képviselte a dallamhangszert. Igazi nagyfeszültségen pörgött a zenekar: trombita-, gitárszóló, majd a kettő párosjátéka után Elek és Gansch kíséret nélküli együttjátéka (unisono) következett! A The reason-ben pedig új szólistát kaptunk; Kiss Zoltán (harsona) vendégmuzsikált Gansch helyett! A modern nagyzenekari hangzás ebben a számban nekem már kissé darabosnak tűnt (az eddigi, pergően kapcsolódó, virtuóz beszállások és lekerekített átmenetek után).

          A Macskafogó részletében újra Gansch állt a színpadon, visszafogott játékával csodásan idézte a rajzfilm denevér-trombitása szólamát, amikor ballag hazafelé. Szünet előtt pedig a Three more foxes, három trombitás szólistára - Gansch, Tűzkő Salamon, Pecze Balázs - hangszerelt, parádés 12-ütemes blúz hangzott el szólókkal, dobszólóval.

          A szünet után - Thomas nélkül - a Bangarang-gel kezdtek, amit a zenekar részére írtak, nekik ajánlottak, Elek István szólójával. Majd egy 1972-es Stan Kenton album – National anthems of the World {A világ nemzeti himnuszai} – lemezének egyik dalát, a magyar Himnuszt hallgathattuk, tenorszaxofon-szólóval, továbbra is Gansch nélkül. A Mr. Mellow lassú jazz-rock balladájában a kétszakaszos témát Gansch játszotta, majd a gitáros parádés szólóját követően ő is rendesen odatette magát! Az Invitation modern szvingjében Gansch parádésat fújt, amiért nagy tapsot kapott. Az A night in Tunisia dal már a zenekar és szólistája „jutalomjátéka” volt, trombita és harsonabetétekkel, ritmusváltásokkal. A befejező Tico-tico-hoz visszatért Kiss Zoltán is, és a ráadásként elhangzó igazi osztrák sramlizenében – Bis bald auf Wiedersehn – szolnoki vendégrezesekkel egészült ki a csapat.

          Nos, ezen az esten egy profi zenekar, invenciózus muzsikusokkal és kiváló hangszerelésekkel kísérte a két szólistát, igazi élményt adva a nagyzenekari jazzhangzáshoz egyáltalán nem hozzászokott szolnoki közönségnek. Lehet így is; rácsodálkozhattunk a hangi világ e szeletére.

          Gansch személyében egy virtuóz trombitást, egy igazi színpadi ember ismerhettünk meg, aki zenei tudásán felül közvetlenségével, humorával is megnyeri hallgatóságát. Érti, szereti a vicceket is. Van egy kissé gunyoros megjegyzés Ausztriában, miszerint Thomas Gansch „az 5 forintos bécsi trombitás”. (A történet elérhető az interneten az előzetes beszélgetésben.) Ezt a szállóigét tette fémbe azt est szervezője Bodnár Péter, aki egy kis emléktárgyat készített 186 db 5 forintos érméből a muzsikusnak. Ennek az átadásával zárult az este nyilvános része.

Köszönjük.

A zenekar tagjai az estén:

1. hátsó sor, trombiták (balról): Magyar Ferenc, Pecze Balázs, Csizmadia Dávid (művészeti vezető), Hammer Gábor, Tűzkő Salamon.
2. középső sor (harsonák): Pap Gábor, Abbas Murad, Papp Mátyás, Varga István, Nagy Viktor Dániel (basszusharsona).
3. első sor: Elek István – tenorszaxofon / fuvola, Nagy Balázs - altszaxofon / klarinét, Stencli Tamás – altszaxofon / baritonszaxofon, Dennert Árpád – tenorszaxofon / klarinét, Weisz Gábor – baritonszaxofon / fuvola / altfuvola.
4. ritmusrészleg: Oláh Krisztián – zongora, Keresztes Zoltán – billentyűshangszerek / bongo, Mohácsy Lőrinc Ágoston – nagybőgő / basszusgitár, Gotthárd Mihály (Mike Gotthard) – gitár, Serei Dániel – dob.

Szolnok, 2025. április 5. 

Fotó: Ványi Ákos, Bognár Péter

Pontos leírást ITT talál.