A Jazzation a capella kvintett lehet joggal büszke arra, hogy a kistermi dupla Pannonica koncertjük után ‘23-ban a Budapest Orchestra Projekt big banddel, idén pedig két “teljesen” a capella Zeneakadémia nagytermi koncerten léphetett közönsége elé. Bár a konferálások, melyeket a tagok felváltva mondtak el (csak magyarul, holott délután bőven voltak külföldiek is), mintha csak az előző évi nagytermi koncert folytatásaként hangzottak volna el, pedig szerintem biztos voltak nem egészen beavatottak is.

Az eredeti Jazzation: Várallyay Katus, Homor Máté, Bolyki Sára, Kanizsa Gina, Bolyki Barnabás

A két koncert közötti gyors egyeztetés az öltözőben.

A csavar viszont akkor fordult egyet, amikor a délutáni koncert nagy sikerrel véget ért, de az estin a basszus Homor Máté betegség miatt már nem tudott kiállni. Magyaróvári Viktort hívták be egy emberfeletti nehézségű beugrásra. Szerencsére ő már egyszer-egyszer tavaly volt Máté helyettese, és most történetesen végighallgatta a délutánit. Köszöntötték is a színpadról az együttes tagjai, ugyanis két dalnak is ő készítette el azt a változatát, amelyet elénekeltek, a Django-féle Minor Swing-et és a Betyárnótát. A beugrásról már a koncert éjszakáján lehetett első kézből olvasni a közösségi médiában. Most Magyaróvárira és társaira másfelől terelném a szót, amire az is feljogosít, hogy a pár nappal karácsony utáni koncertet a Jazzation a zeneszerző Nógrádi Péter által készített, szép, ünnepi hangszereléssel kezdte:

Közel húsz éves fennállása alatt a Jazzation óriási repertoárt dolgozott ki, amelynek művészileg legértékesebb része, egyben döntő többsége a nekik, olykor tagok vagy szövetséges zenésztársak által készített hangszerelések. Iszonyú sok munka van egy-egy ilyen készre csiszolt és színpadra begyakorolt darabban, és ugyan minden elismerés megilleti az előadókat, most egy kicsit a függöny mögé szeretnék kukucskálni, hogy a hangszerelőkre irányuljon a reflektor. Szögezzük le, ez nem hirtelensült popzene, egyes számokat akár egy évtizede énekel az együttes, de attól még megérdemlik a figyelmünket. Abban, hogy a Jazzation népdalos, world music-irányba orientálódó oldala ennyire kidomborodott, úgy érzem, az aktív tagok közül főleg Bolyki Sára, aki 2015-ben csatlakozott, és a zenekar vezetője, Várallyay Katus gondoskodott. A koncerten énekelt arranzsok és szerzemények utalnak ugyan az elődökre, a tajvani folklórt aktualizáló Kadjama Djama például a Real Group-ból Peder Karlsson hangszerelése, meg persze a svéd együttesre is utal Ellington klasszikusa, a Come Sunday. Nincs kétség, az új szín most hangsúlyosabb lett az összképben, miközben nem rengette meg az együttes elsődleges jazzes tájékozódását. A koncerten is szerepelt két Thelonious Monk, egy-egy Jobim, egy Django és a Lambert–Hendrick–Ross-féle, elmaradhatatlan Twisted, amelynek a szövegéből most nem az derül ki, hogy egy fejnél jobb, ha kettő van az embernek, hanem hogyha öt.

Bolyki Sára első részben elhangzott hangszerelése egy georgiai tanulmányúthoz kapcsolódik, és ugyancsak emelkedett érzelmi-lelki szintre viszi a hallgatót, fel is olvasták a szerző-szövegíró Revaz Lagidze verses imáját magyar fordításában. Ugyan ez feldolgozás, de Sárát nyugodtan lehet társszerzőnek tartani, annyira újra gondolta és keretezte ezt a dalt.

Két darabot érdemes még felvillantani az együttes modern népzenei ihletésű darabjai közül.
Az első a régóta repertoárt szereplő Mi vagyunk a rózsák, amelyet az együttes tagjai egy TED-konferencián történt bemutatkozás végén is elénekeltek (8’40-nél kezdődik). Bizonyára azért mert róluk is sokat elmond ez a zene és ez a feldolgozás, amelyet az After Cryinggal híressé lett Pejtsik Péter készített nekik.

Ahogy egy korábbi szoprán tagtól, Gőbel Nonótól (aki történetesen azóta Bukkancs mesemamiként is népszerű lett) is énekeltek két szépen megformált darabot (The Cherry Tree Carol, An Emigrant's Daughter), úgy Csernus Szilvi hangszerelései is feltűnően ötletesek és eredetiek, egyikük a karácsonyi lemezükön szereplő, de az ünnepi dalok egy részével szemben megunhatatlan Zöld erdő. Ez is moldvai népdalra készült, mint Pejtsiké.

A koncert leghosszabb darabja és egyik bemutatója Bolyki Sára mestermunkája, egy tíz perces, három tételes, de azon belül is tovább tagolt darab. A három nagy egység a széki tánczene, a gyimesi keservesek világa és a szászcsávási énekes többszólamú hangzása mentén bontakozik ki, és a fény-sötétség-fény paradigmát jeleníti meg. Attól, hogy Bolyki bátran iktatott be scattelést is meg „close harmony singing” részeket is, daramatikus és ritmikai csúcspontokat, az együttes egyik legizgalmasabb, saját profiljukat megjelenítő, annak minden erényét megmutató darab született. Ha ez lesz a következő lemezük legalább egyik meghatározó darabja, az újabb előrelépést, saját profiljuk további egyénítését fogja magával hozni.

A második koncert fellépői: Várallyay Katus, Bolyki Sára, Kanizsa Gina, Magyaróvári Viktor, Bolyki Barnabás

A délután koncert setlistje:

1. Feljött már a hajnalcsillag, erdélyi népdal, arr.: Nógrádi Péter
2. The Cherry Tree Carol, angolszász karácsonyi ének, arr.: Gőbel Nonó
3. Samba de uma Nota Só, Antônio Carlos Jobim, szöveg: Newton Mendonça, arr.: Fehér Gábor
4. In Walked Bud, Thelonious Monk, szöveg: Jon Hendricks, arr.: Tompa Ábel
5. Kadjama Djama, tajvani, paiwan törzsi népdal, arr.: Peder Karlsson
6. Minor Swing, Django Reinhardt, arr.: Magyaróvári Viktor
7. Lotsva, Revaz Lagidze, arr.: Bolyki Sára
8. An Emigrant’s Daughter, ír népballada, szöveg: Barry Taylor, arr.: Gőbel Nonó
9. Mi vagyunk a rózsák, moldvai népdal, arr.: Pejtsik Péter

SZÜNET

1. Straight No Chaser, Thelonious Monk, szöveg: Carmen McRae, arr.: Várallyay Petra
2. Az én babám, Orlay Jenő Chappy, arr.: Csernus Szilvi
3. Twisted, Wardell Gray, szöveg: Annie Ross, arr.: Csernus Szilvi
4. Betyárnóta, magyar népballada, arr.: Magyaróvári Viktor
5. Triptichon, széki, gyimesi, csávási dallamok és népdalok, arr.: Bolyki Sára
6. Come Sunday, Duke Ellington, szöveg: Mahalia Jackson, arr.: Bolyki Sára
7. Aeternum, Várallyay Petra és Várallyay Katus, szöveg: Várallyay Katus
8. Blue Monk, Thelonious Monk, szöveg: Abbey Lincoln, arr.: Fehér Gábor
   (Ráadás) Zöld az erdő, moldvai népdal, arr.: Csernus Szilvi

 Zeneakadémia, 2024. december 29.

 Fotó: Sepsi Botond, Nagy Attila/Müpa