A két ünnepi esemény, ami mágnesként vonzott egyfelől a Bágyi Balázs New Quartet alapításának 10. évfordulója, és a stílszerűen Decade c. új lemezük bemutatója, egyben Balázs félévszázados fennállásának ünnepe is volt, a másik pedig a Hajdu Klára Quartet 15. születésnapi koncertje.

A formáció másfél évtizeddel ezelőtti megalakulása annak idején már csak azért is logikusnak tűnt, mert Klára számára elkerülhetetlen volt szólókarrierje beindítása. Nemcsak kitűnő énekesnő, de avatott komponista és szövegíró volta miatt – minden sikeres korábbi tevékenysége dacára elengedhetetlen szüksége volt a maximális művészi szabadságra. Az eltelt évek eredményei, a koncertek és a lemezek a bizonyítékok a döntés helyességére!  Nos, ennek az elmúlt időnek a zenei kronológiáját idézte fel a remekül sikerült koncert minden pillanata.

A formáció legrégebben vele dolgozó tagja a bőgős Soós Márton, de a kiemelkedő tehetségű pianista – mellesleg számos hazai énekesnő kísérője – Cseke Gábor is már hat éve erősíti a négyest. Végül (mind korban, mind zenekari tagsága révén) legifjabb résztvevő, Richter Ambrus, aki dobosokban nem szűkölködő jazz szcénánk egyik nagy ígérete.  Persze egy ilyen ünnepi esemény nem lehet vendégművészek részvétele nélkül: Fekete-Kovács Kornél trombitán és szárnykürtön játszott, Borbély Mihály furulyán, klarinéton, tárogatón és szopránszaxofonon működött közre, Klára társa a művészi munkában és a magánéletben, Szakonyi Milán énekelt és gitározott, valamint tanítványa, Hárs Róza énekelt, aki a kiváló bőgős, Hárs Viktor lánya. (Az alma és a fája…) Persze nem egyszerre voltak a színpadon (leszámítva a záró- és a ráadás számot). Itt is szeretném elmondani, hogy – véleményem szerint – a vokális produkciókat kifejezetten feldobja egy vagy két fúvós szereplése. Igazán nem vagyok a trió kíséretek ellenzője, de – különösen élő koncerteken – őszintén szólva kissé egysíkúvá válik, ha csupán zongoratrió szerepel az énekes mögött… 

Klára kapcsolatteremtő képességét most is megcsodálhattuk, hiszen ez alkalommal még a tőle megszokott koncerthangulat megteremtésén túl a felidézett idők rövid ismertetése is indokolt volt.  Kedvesen, természetesen konferált, pár mondatban elmesélve a történéseket és/vagy a soron következő dalra vonatkozó legfontosabb információkat. Itt mondom el, hogy Klára öt lemezalbuma közül négyről vett dalok képeztek egy-egy zenei blokkot, ezek a  Come with Me, a Plays Standards, a Journey és a Fúvom az énekem voltak. (Csak az Oláh Krisztiánnal készített duó album maradt ki, hiszen az nem a kvartettel készült.)

A zenei „történetmesélést” tehát a 2013-as „Come with Me” c. lemez egyik nagy sikere a The Good Life indította. (A világsikerű dal szerzője Sacha Distel énekes-gitáros, Brigitte Bardot férje volt, talán ifjú olvasóink is hallották hírét a francia szex-bálványnak.)  Az album címadó dala következett, amelyet Soós Márton Sicily címmel komponált, majd az angol szöveget Klára írta és tette meg a saját feldolgozást a lemez címadójának. Ugyancsak erről az albumról hallhattuk még a Lullaby-t, amelynek mind a zenéjét, mind pedig angol szövegét Kára jegyezte! Mint elmondta, az ő szólókarrierje a megszokotthoz képest „fordítva” indult, mert első albumán főleg saját, ill. hazai szerzők dalai szerepeltek, és a második korong, a „Plays Standards”  hozta a megszokott gyakorlatot. A Chet Baker emlékének szentelt albumról a Gershwin fivérek But Not for Me c. számában már közreműködött Fekete-Kovács Kornél is, hiszen Baker emlékéről volt szó, no meg az említett lemezen Kornél is közreműködött. Ugyancsak erről a lemezről idézték az intim hangulatú „I Fall in Love too Easily”-t, amit duettben adtak elő Klára és a szárnykürtön remeklő Fekete-Kovács Kornél.

Klára azon kevés hazai énekesnők egyike, aki szívesen énekel anyanyelvünkön is, sőt a soron következő kedves, fülbemászó Nyár c. dal zenéjét és szövegét is ő írta és természetesen magyarul adta elő.  Szakonyi Milán is felkapta zöld gitárját és kellemes szólóval lepte meg a közönséget, Fekete-Kovács Kornél pedig a dal karakterének megfelelően most is szárnykürtön játszott.

A szünetben gratuláltam az utamba eső művészeknek, hiszen mindegyiküket személyesen ismerem, de nem akartam növelni a zsúfoltságot, mivel a pici pihenőszobát éppen eléggé megtöltötte a nyolc fellépő.

A második szett első darabja Gadó Gábor (zene) és Hárs Viktor (szöveg) Jonathan Livingstone c. szerzeménye volt. Ezt mesterének, a váratlanul elhunyt Winand Gábor emlékének szentelte Klára. A felvezető konferanszban elmondta, hogy kedvenc olvasmánya a kompozíciót ihlető Richard Bach: Jonathan, a sirály c. kötete. A madár a repülést nem a túlélés eszközének, hanem az önismeret és a szabadság útjának tekinti.  Szép gondolat… Ezt követte az első, Milánnal együtt komponált You’re Gonna Rise c. nóta, amely a „Dal 2019 Top 30”-ba is bejutott. Ennek kapcsán mondta  el Klára, hogy a jövőben még inkább kíván a dalszerzésre is koncentrálni.  Ugyancsak a Covid idején született a másik, Milánnal közös szerzemény, a Believe, amely Milán nagy gitár intro-jával indult és a szám közben is remek szólót hallhattunk tőle.  

Most aztán már éppen ideje volt Hárs Rózát a pódiumra hívni. Először egy szerzeményét énekelte saját zongorakíséretével, majd voltaképpen egy „magyar népzenei blokk” következett. Bármennyire is jazzbarát vagyok ezek a jazzes népdal-adaptációk képviselték számomra az est csúcspontját. Ehhez bizonyára hozzájárult Klára legutóbbi Fúvom az énekem c. lemezének alapos ismerete és bemutatókoncertje is (sőt jómagam írtam a lemezismertetőt honlapunkra), és természetesen a két énekesnő csodálatos interpretációja mellett Borbély Mihály  olykor intim, máskor frenetikus szólói is. (Hangszer-arzenáljában volt furulya, klarinét, tárogató és szopránszaxofon.)  Az előadott dalok az Árva madár, a Szomorú az idő és A pünkösdi rózsa voltak. Az ifjú Hárs Rózánál minden együtt van, ami egy énekesnőnél szükséges: kellemes énekhang, kitűnő szövegmondás, jó időérzék, és szinte rutinos előadókészség. Őszintén meglepődtem és sietve bevéstem naptáramba, hogy megnézzem az október 5-én esedékes fellépését az Elek István Quartet műsorában.

Ahogyan Klára elmondta Cseke Gábor „Chasing Clouds” c. szerzeményének felkonferálásában, hogy amikor a pianista saját szerzeményeit bemutató MAO koncerten meghallotta ezt a zeneművet, azonnal eldöntötte, hogy szöveget ír hozzá és repertoárjára tűzi. Ez csodásan sikerült is, mint azt már korábbi koncerteken és lemezen is tapasztalhattuk. A MAO fúvósait ezúttal csak Fekete-Kovács Kornél és Borbély Misi helyettesíthették, de remekül hozták a kórust. Az érdem a szerzőé volt, aki a hangszerelést ehhez a formációhoz igazította.  De nincsen jazzkoncert ráadás nélkül, erre Gershwin mindenki által ismert és kedvelt Summertime-ja volt a megfelelő.  Itt aztán a teljes nyolctagú „stáb” örömzenélt, és igazolta azt az állandóan visszatérő szlogenemet, mely szerint „AZ ÉLŐ ZENÉT SEMMI SEM MÚLJA FELÜL!”

Opus Jazz Club, 2023. szeptember 16.
Fotó: Stépán Virág (köszönjük a remek fotókat)