Jazzmeia Horn személyében május 4-én merészen friss, már-már vakmerő, de művészetében, személyes és társadalmi kérdések művészi felvállalásában nagyon is hiánypótló előadó érkezik, fontos üzenettel. Jazzmeia napra pontosan 7 esztendővel ezelőtt, 2018. május 4-én koncertezett először hazánkban, nem mindennapi karriert tudhat magáénak. Különleges keresztnevét jazzrajongó nagymamájának köszönheti, mindezzel együtt esze ágában sem volt jazztanszakra menni. Csak abban volt biztos, hogy az útja az előadóművészet felé viszi, és ehhez kereste és találta is meg az alkalmasnak tűnő középiskolát, ahol a legjobb kezekbe, kiváló tanárok és inspiráló zenésztársak közé került. Itt találkozott először a jazz műfajával, és hallgatta rajongással a legnagyobb dívák felvételeit - akkor még nem is sejtve, hogy nagyszerű stílusérzékének és hangi adottságainak köszönhetően hamarosan egy lapon emlegetik a nevét a legnagyobbakkal a New York Times jazzkritikusai. 

“Horn a legizgalmasabb jazzénekesek egyike, aki nemcsak tiszteli a mainstrem jazz hagyományait, de büszke képviselője is: Nancy Wilson és Betty Carter klasszikus hangzásához éppoly szorosan kötődik, mint amilyen elementáris életigenléssel és megkérdőjelezhetetlenséggel hirdeti minden hangja, hogy művészetének tere és ideje nem valamiféle múltidézés, hanem ott van, ahol ő maga: nagyon is JELEN.”  — The New York Times

A 2015-ös Thelonious Monk és a 2013-as Sarah Vaughan nemzetközi jazzének-versenyek győzteseként Jazzmeia Horn a New York-i jazzélet ifjú felfedezettjévé vált már húszas évei elején, és első három albuma a Grammy-jelöltek névsorába is felvétette nevét. A 2017-es, debütáló “A Social Call”, a 2019-es “Love and Liberation” és a 2021-es “Dear Love” is a legjobb jazzalbum / a legjobb nagyzenekari jazzalbum kategóriákban kaptak jelölést - a “Dear Love” zenei anyagát ugyanis big bandre komponálta és azzal vette lemezre az énekesnő, immár zeneszerző-hangszerelőként is grandiózussá bővítve zenei világát. 

A 2024-ben megjelent “Messages” a legutóbbi lemez, mellyel ismét visszatér saját zenekarához, a “The Artistry of Jazz Horn” formációhoz, melyben Victor Gould zongorán, Tamir Shmerling bőgőn, Greg Artry dobon játszik az óriási dinamizmussal alkotó együttesben. Saját vokális világát is a végletekig tágítja az énekesnő, aki hol suttogva, hol világba kiáltva, hol hangposta-felvételről, hol a lehető legközvetlenebb és legtisztább közelségből adja át hallgatóságának üzeneteit: szeretetről, szerelemről, életről, gyógyulásról, anyaságról, a világ változásairól és a változások nyomán felmerülő, egyéni és közösségi válaszokat is megkívánó kérdésekről.

Az albumon tíz saját szerzemény mellett az 1932-es klasszikus, a „You're Getting to Be a Habit with Me” újragondolása kapott helyet, mind a tizenegy dal a lehető legszemélyesebb, belső térből mesél, onnan szól hozzánk változatos hangokon - mind Jazzmeia hangjain, az ő világáról, az ő személyes történeteiből válogatva, mégis időtlenséget sugározva, kitágítva teret és időt, mindannyiunk történeteit magába ölelve.

Egy interjújában így fogalmaz: „Ez az album beszélgetés a lelkemmel: szeretetről, gyógyulásról, bátorságról üzen; arról, hogy elfogadd magad annak, aki vagy, és ne hagyd, hogy a világ elhalványítsa a fényedet! Éppen ezért, bár meglehetősen személyesek ezek a dalok, nem csak magamról vagy magamnak énekelek, hanem mindazoknak, akik bátorításra vágynak, hogy tudják, nincsenek egyedül, és a történetük számít."

Jazzmeia Horn hangját és előadásmódját nem véletlenül hasonlítják Nancy Wilsonéhoz, Betty Carteréhez és Sarah Vaughanéhoz is - elvégre, ha a név kötelez, jazzdívának született! Azonban tudjuk jól, hogy az ifjú felfedezettek felívelő csillagai hamar kihunynak, ha a tehetséghez nem párosul folyamatos tanulás és legalább tízezer óra gyakorlás - de a technikai virtuozitás is egy idő után öncélú, ha nincs mögötte izgalmas, sokrétű személyiség, mely időről-időre változni és megújulni képes, és megosztani személyes történeteit. 

Jazzmeiának mindezek megvannak: ezerszínű hang, sodró lendületű előadásmód, a núbiai ősök egyiptomi fáraónőket is elhalványító, királynői jelensége magától értetődő, áttetsző ragyogásban, vokális virtuozitás és lenyűgöző improvizációs kvalitások. Királynő, de legkisebb királykisasszony is: gyermeki örömmel és azzal a fajta őszinte, csapatjátékos attitűddel van jelen minden egyes koncertjén, mellyel egyszerre játszik egy csapatban zenésztársaival és a közönséggel, legbensőbb kincseit osztva meg velük. Bár behunyt szemmel hallgatva őt, gesztusaiban tényleg a mainstream jazz legnagyobb nőalakjaival társalog -, művészetével messze túlmutat a klasszikusok megidézésén. A jelenben él és alkot, elképesztő stiláris jártassággal, vokális bátorsággal - már-már vakmerőséggel - és a zenei kísérletezés felszabadult játékosságával. A 20. századi mainstream tradíció mélyből feltörő ősforrása, sőt egyesek szerint még ennél is jóval több - ahogy Larry Rosen producer mondta róla:
Jazzmeia Horn a jazz jövője.

Nagy szavak!... - gondolhatjuk e kijelentést hallva. Pedig egészen biztos, hogy a jazz jövőjének tényleg az olyan művészek a letéteményesei, mint amilyen a május 4-én, a “Nemzetközi Star Wars Napon” (vö. “May the 4th be with you!”) a MOMkult színpadára lépő énekesnő: ereje, kisugárzása valami olyat tart életben a műfajon belül, ami éppen az ilyen, időről időre felbukkanó Jazzmeia Hornok miatt halhatatlan. Bár tünékeny és törékeny: halhatatlan - de nagyon is hallható! És hallani is kell, lehetőleg élőben. Ott lenni, ahol ez a felfénylő lényeg megmutatkozik, a maga egyediségében, kollektív-egyéni történeteink legbenső, közös magjában. A jazz ereje legyen velünk!

Jazzmeia Horn • MomKult
2025. május 4. (vasárnap) • 20:00
JEGYEK

Fotó: Momkult archívum

Hirdetés