Július 7-én a Nagykanizsához tartozó egyik városrészben, Kiskanizsán adott koncertet a Vintage Dolls énekegyüttes. A hagyományosnak mondható búcsúi rendezvények sorában kellemes nyári programot ígért ez a koncert. A Móricz Zsigmond Művelődési Ház – mint helyszín – a vidéki jazzélet egyik fontos bázisa, hiszen az itt működő jazzklubban a hazai élvonal mellett számos világsztár is fellépett az elmúlt évtizedek alatt.

Még gyermekkoromban kezembe akadt néhány könyv, amelyek régi, méltán nagy zeneszerzők életéről szóltak. Bizonyos szempontból hasznos volt, hogy egy részüket elolvastam, talán akkor szereztem a toleranciámat és az immunitásomat néhány dologgal kapcsolatban. Ezek a bűn rossz könyvek többnyire azt sugallták, hogy az illető zeneszerzők mind Jeanne d’ Arc-ba oltott sótlan aszkéták voltak, mindenféle olyan emberi tulajdonságoktól mentesen, amelyektől az ezekben az írásokban ábrázolt papírmasé figurák hirtelen igazán hús-vér emberré váltak volna, természetesen a művektől függetlenül, mert azok úgy jók, ahogy vannak.

We Exist! címmel zajlik a jazzvokál örökifjú nagyasszonyának, Dee Dee Bridgewaternek legújabb „projektje”, egyben koncertkörútja. A sok évtizedes pálya alatt számos arcát mutatta a nagy jazzdíva, ezúttal a hölgyeknek a jazz világában betöltött fontos szerepére kívánta felhívni a figyelmet „csupa nő” kvartettjével.

Tommy rajongótábora már megszokhatta a művész hazatelepülése óta eltelt csaknem két évtizedben, hogy a nyári uborkaszezon dacára minden évben születésnapi koncerttel ünnepli meg a nevezetes napot. Nem volt ez másképpen az idén sem, de az ünnepi esemény egyben Tommy búcsúja is volt a színpadtól és a kedves közönségtől.

A jazz és a társművészetek kapcsolatáról számos publikáció látott napvilágot. Jellemző módon Nagykanizsa is fontos helyszíne ezeknek a „nagy találkozásoknak”, ahol a jazz hazai megjelenése óta összekapcsolódnak a művészeti ágak és a jazz. A néma és hangosfilmek mellett a fotó, a plakát, a képzőművészet és a pantomim is nyomot hagyott a város kulturális életében. E nemes hagyományok folytatásaként júniusban több olyan rendezvényt is tartottak ebben a térségben, ahol a jazz kitüntető szerepet kapott.

2002 óta szervezik a Múzeumok Éjszakája rendezvényt, előbb csak Budapesten, majd országszerte. A Szent Iván éjjeléhez legközelebb eső szombaton a múzeumok éjszakáig nyitva állnak a látogatók előtt, és csupán egy karszalag megvásárlásával a részt vevő múzeumok bármelyike megtekinthető. Természetesen egyéb kulturális programot is illesztenek a múzeumok ehhez a rendezvényhez, amivel még több látogatót, még hosszabb időre becsalogathatnak a múzeumokba.

Budaörsön a G-Major Jazzterasz egy árnyas utca udvarhelyiségében leledzik. Szabad ég alatt, részben egy diófa alatt zenélnek és élvezik a zenét, akik eljönnek. Nem voltunk sokan, mert nemigen reklámozták az eseményt és a helyszín sem annyira megközelíthető a fővárosiak számára. Egyébként sincs sok férőhely. Én is csak úgy kerültem oda, hogy főszerkesztőnőnk, Irk Réka elcipelt magával.

Józsefváros Magdolna negyedében, a Mátyás téren található Kesztyűgyár Közösségi Ház idén is meghirdette a négy éve életre hívott Mátyás téri dallamok eseménysorozatot. Az egykoron kisebb ipari létesítményként különböző műhelyeknek otthont adott, korábbi funkciójára utaló nevet kapott, 2008 ősze óta a kultúrát szolgáló épület vezetősége a pandémia, a COVID miatti karantén megszűntével újra össze akarta hozni az elszigetelődött közösségeket, a kényszerű bezártságban élt embereket, és 2020. augusztus 7-én pénteken, az önkormányzattal karöltve elindította a téren zenés családi estéknek tervezett koncertjeit.

Múlt hétfőn kezdődtek a Bartók Konzi évvégi vizsgái. A második nap 9 formáció mutatta be tudását.

Régen nem volt ilyen élményben részem a fiatal hazai jazzgeneráció bármely koncertjén, mint szerdán este a zsúfolásig megtelt jazzklubban, ahol nemcsak a pódiumon, de a közönség soraiban is főleg lelkes, zeneértő fiatalok élvezték korosztályuk művészetét!

„Sok van, mi csodálatos, De az embernél nincs csodálatosabb” állapította meg Szophoklész úgy 2466 évvel ezelőtt. Nem ismerem e gondolat keletkezésének pontos körülményeit, de könnyen lehet, hogy korának valamelyik jazzkoncertje után véste kőbe kalapáccsal és vésővel ezt a – bizonyos korlátokkal - mai napig érvényes aranyköpést.

Már a koncert előzetesében is felhívtam olvasóink figyelmét, hogy a világszerte (így hazánkban is) sajnálatosan elhanyagolt hangszer igazi mestere, Szaniszló Richárd (1977) különleges művészetével (és nem kevésbé saját szerzeményeivel) az utóbbi években sikerrel lépett elő a hazai és nemzetközi megmérettetés vonatkozásában. Erről győződhettünk meg ismételten a minap a Hálóban rendezett koncerten.

Hétfőn kezdődtek a Bartók Konzi évvégi vizsgái, melyeken egyrészt a tanulók zenekari tudásukat mutatták be nagy közönség előtt a BJC-ben, másrészt az OKJ-s vizsgákat is megrendezik egyúttal.

A Juhász Gábor Trió feat. Holló Aurél – vagy talán a Juhász Gábor kvartett? – lépett fel a Gödi Jazznapokon, egy kicsi, de annál nagyobb hagyományú nyári jazzhétvégén június 8-án.

A Csodálatos magyar jazz címen kétnapos rendezvényt tartottak a Margitszigeti Szabadtéri Színház kerengőjében és színházában. Már péntek koradélutántól a fiatal tehetségeké volt a színpad.