A Magyar Jazz Szövetség kezdeményezésére és a Margitszigeti Szabadtéri Színházzal közös rendezésben valósult meg a kétnapos jazzünnep, ahol több, mint 50 zenész lépett fel.

A szabadtéri, de mégis fedett koncerteknek az időjárás is kedvezett, 30 fok körül volt a napon a hőmérséklet, a zivatarok pedig messze elkerülték a helyszínt az első nap. A 15 órás kezdés kicsit korainak bizonyult pénteken, főleg az alsó rakpartokat elárasztó Duna miatti lezárások óriási dugót okoztak a fővárosban, így kollégámmal, Sztraka Ferenccel, a 15 perccel korábbi érkezésünket is keresztbe húzta a meg-megálló, lépésben közlekedhető kocsisor. Mikor odaértünk a Színházhoz, már a buszmegállóból hallható volt az ének és a lüktető zene. A Lakatos Ablakos Dezső ösztöndíjas Orbay Lilla quintetje volt az első jazz-zenekar, amelyik fellépett a Kerengőben. Ahogy az első, úgy egy kivételével, a többi zenekar is versenygyőztes fiatalok zenekarai voltak. Valóban egy teljes képet kaphatott az, aki úgy döntött, a fiatal generáció zenészeire is kíváncsi, mert a legjobbakat válogatta ki az MJSZ.

Az Orbay Lilla Quintet nagy sikert aratott a Müpa Jazz Showcase verseny döntőjében 2022-ben. Lilla több más sikeres formáció tagja, idén diplomázik a Zeneakadémia Jazz Tanszékén. Róla írtam több vizsga kapcsán, hogy bármilyen formációban egyedit tud alkotni. Zenéjük általában saját szerzeményeken alapul, ám néhány érdekesen átdolgozott, saját arrange-ot kapott standard is bekerült a műsorukba. A quintet tagjai ugyancsak jól ismert zenészek. Sebestyén Patrik trombitás klasszikus zenei szakon végzett Győrben, de már a tanulmányai közben rájött, hogy a jazz érdekli. A saját neve alatt induló formáció ugyancsak a tehetségkutató győztese lett 2020-ban, amiben a szintén a „folyók városában” és klasszikus gitár szakon végzett Stummer Mártonnal muzsikálnak a mai napig. A dobos, a számtalan zenekarban játszó Richter Ambrus volt, a bőgős nemrég csatlakozott, aki jelenleg az egyetemi tanulmányait végző Barakonyi Brúnó volt.
Lilla nemcsak énekel, hanem nagyon jól zongorázik, de emellett komponál és hangszerel is. Ezen a koncerten végig a billentyűs hangszer mögött ült. Nagyszerű előadásukban mindenkinek jutott szólószerep és az improvizációk rendkívül erősek voltak. Nekem ezúttal Sebestyén Patrik trombita szólói tetszettek a legjobban, melyek végig a zene hangulatához illeszkedtek, ami néhol melankolikus, néha erőteljesek voltak. Stummer Márton gitározása mind klasszikus, mind jazz irányában különlegesen magas színvonalú, egyénisége saját zenekart kívánna – szerintem. Legutóbb a Jazzfest Budapest koncertjén hallgattam, ahol egy kiváló brazil gitárossal, João Camarero lépett fel, és bizony a latin darabokat jóval dinamikusabban és virtuózan játszotta. A ritmusszekció a biztos alapot biztosította.

Utánuk Oláh Kálmán New Generation zenekar koncertje következett, akikről már kollegám, Somogyvári Péter is dicsérően írt. Azonban tavaly óta kicsit átalakította a csapatot Oláh Kálmán bőgős, és a dobos Jónás Fülöp mellé felkérte zongorázni Oláh Tzumo Árpádot, valamint hegedülni Zsigmond Róbertet. A hegedű mindig különlegessé teszi a koncerteket, ráadásul jelen esetben olyan hegedűs állt a színpadon, aki már több versenyen is döntős volt. Jazz stardardeket játszottak, amiket áthangszereltek. Kitűnő előadást hallottunk, különleges szólókkal, főleg Tzumotól és Róberttől. Elhangzott Bobby Timmonstól a Moanin’, Thelonious Monktól a Well You Needn’t, Bud Powelltől a Bud’s Bubble, és számomra a legeredetibb és a legtöbb érdekes improval gazdagított dal volt a My Funny Valentine, Kenny Rogerstől.

Ezután a borászokon volt a sor. A Margitszigeti Szabadtéri Színház vezetője, Bán Teodóra kérdezte a jelenlévő borászokat. A koncertek és az interjúk feszesen, időhöz igazodva követték egymást, nem volt csúszás. A hang remek volt, ahogy a világítással sem volt gond.

A borászok bemutatkozása után már a közönség is szépen gyülekezett, leginkább elfoglalva a kényelmes foteleket egy kicsit távolabb a pódiumtól. A következő fellépő teljesen ismeretlen volt számunkra. Kíváncsian vártuk, kiket rejt a Kriszta La Vista zenekarnév. Göbölös Kriszta színésznőt és popénekest rejtette ez a név, akit zongorán a Kőbányai Zenei Stúdió új vezetője, Dr. Dorogi Ákos, a gitáros Szili Róbert és bőgős Radics József kísérték. Kellemes hangulatot hoztak, a pop slágerek kevésbé jazzes átdolgozásaival, rövid szólókkal.

Az újabb borászat bemutatás után ismét a fiatalokhoz került vissza a bemutatkozás lehetősége. A Creativ Art díjas (Vukán-díj) Horváth Szabolcs zongorista csapata lenyűgöző koncertet adott. Remekül felépített dalokkal és kitűnő szólókkal óriási sikerük volt. A quartet tagjai mindannyian a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének hallgatói voltak: gitáron játszott Korbeli Ferenc, basszusgitáron Vörös Zsolt, dobolt Fazekas Tamás.

Miután a ritmusszekció már eddig is bizonyított több zenekarban, így nem okozott meglepetést, hogy a kíséretben és a szólókban is kifogástalan játékukkal erősítették a zenekart, ám a jazzgitáros Korbeli Ferencnek a vizsgákon hallott játéka nem volt túl meggyőző, de mintha egy másik gitáros állt volna a színpadon, fantasztikus szólókkal erősítette a csapatot, akár rock, akár jazz stílusban. Azt hiszem, Szabolcs megtalálta azt az összeállítást, ami jól működik együtt és még sokat fogjuk őket hallani.

Elhangzott Bud Powelltől a Bouncin’ with Bud, Irvin Jordantól a Jordu, Parkertől a Scrapple from the Apple, Edgar Sampsontól a Stompin’ at the Savoy. Nekem legjobban a My Favorite Things (Rodgers and Hammerstein) tetszett, amit sikerült áthangszerelni mai hangzásra és amiben meglepő, rockos szólókat hallhattunk Korbeli Ferenctől, Horváth Szabolcs pedig brillírozott zongorán. A ráadás számot, a Zuzmót, mely egy slágergyanús kompozíció Horváth Szabolcstól, már nem tudtam megvárni, mert a BJC-ben a Harmónia Jazzműhely koncertjén volt dolgom, viszont szerencsémre a busz késése miatt végül nem maradtam le róla, hallottam a megállóban, épp az óriási tapsorkánra érkezett meg a jármű.

Sajnos az utolsó fellépőt már csak kollégám, Sztraka Ferenc hallgatta meg. A Grace & Gravy is a tehetségbörzén tűnt ki játékával, ott kaptak meghívást a Magyar Jazz Szövetség rendezvényére. Kiss Károly jazz-zongorista triója a Combo verseny döntőjébe is bejutott még tavaly tavasszal. A zenekar tagjai voltak: Kiss Károly László zongorán, Vörös Zsolt basszusgitáron és Fekete Zoltán dobon, aki nem hazai egyetemen tanul, de hazajött a koncert kedvéért.

Szombaton reggeltől már újabb tehetséges zenészek léptek fel, mint Horváth Balázs és Fehér Fábió, akiket a BJC-ben hamarosan meghallgathatok, így miután számítani lehetett a maratoni esti gálakoncertre, őket kénytelen voltam kihagyni (ahogy kapunk képeket róluk, megjelenítjük...). Mint kiderült, nem terveztem rosszul, mert a közelgő vihar miatt leállított, éjszakába nyúló koncert, így is több, mint 4 órás örömkoncertre sikeredett, amiről kollégám, Somogyvári Péter fog írni.

Mielőtt beengedték volna a közönséget, a várakozást megkönnyítette Neuschl Armand szólózongora koncertje.

Fotó, videó:  Sztraka Ferenc, Irk Réka

Csodálatos magyar jazz gálakoncert fellépőinek rövid bemutatása a Magyar Jazz Szövetség elnökétől, Gayer Ferenctől.