Még gyermekkoromban kezembe akadt néhány könyv, amelyek régi, méltán nagy zeneszerzők életéről szóltak. Bizonyos szempontból hasznos volt, hogy egy részüket elolvastam, talán akkor szereztem a toleranciámat és az immunitásomat néhány dologgal kapcsolatban. Ezek a bűn rossz könyvek többnyire azt sugallták, hogy az illető zeneszerzők mind Jeanne d’ Arc-ba oltott sótlan aszkéták voltak, mindenféle olyan emberi tulajdonságoktól mentesen, amelyektől az ezekben az írásokban ábrázolt papírmasé figurák hirtelen igazán hús-vér emberré váltak volna, természetesen a művektől függetlenül, mert azok úgy jók, ahogy vannak.

Nagyon kevés olyan jazzfesztivál van az országban, ahol csak jazz-zene szól. Ezek közé tartozik a „Jazz és a Bor” fesztiválja – Babos emlékére Balatonbogláron, amit idén július 10. és 13-a között rendeznek meg huszonnegyedik alkalommal.

A Németországban élő magyar gitárművész, Snétberger Ferenc, három egymást követő napon is koncertet ad a veszprémi Jezsuita Templomkertben.

We Exist! címmel zajlik a jazzvokál örökifjú nagyasszonyának, Dee Dee Bridgewaternek legújabb „projektje”, egyben koncertkörútja. A sok évtizedes pálya alatt számos arcát mutatta a nagy jazzdíva, ezúttal a hölgyeknek a jazz világában betöltött fontos szerepére kívánta felhívni a figyelmet „csupa nő” kvartettjével.

A sok évig sikeresen futó és sok-sok fiatal jazzistát előtérbe helyező Év fiatal jazz-zenésze más néven, de ismét megrendezésre kerül ősszel. Várják azoknak a fiatal jazz-zenét tanulóknak a jelentkezését augusztus 20-áig, akik szeretnék versenyben is megmérettetni magukat és kitűnni a többiek közül, egyben óriási nyilvánosságot kapni a verseny miatt.

Tommy rajongótábora már megszokhatta a művész hazatelepülése óta eltelt csaknem két évtizedben, hogy a nyári uborkaszezon dacára minden évben születésnapi koncerttel ünnepli meg a nevezetes napot. Nem volt ez másképpen az idén sem, de az ünnepi esemény egyben Tommy búcsúja is volt a színpadtól és a kedves közönségtől.

Felszegi Dalma az oly ritka tehetséges női hangszeres zenészek sorát erősíti. Igaz, klasszikus irányból érkezett, de egyre több feladatot vállal jazz vonalon is. Ezúttal egyik kedvenc zongoristájának, az örmény Tigran Hamasyannak egyik kompozícióját dolgozták át zenésztársaival.

A jazz és a társművészetek kapcsolatáról számos publikáció látott napvilágot. Jellemző módon Nagykanizsa is fontos helyszíne ezeknek a „nagy találkozásoknak”, ahol a jazz hazai megjelenése óta összekapcsolódnak a művészeti ágak és a jazz. A néma és hangosfilmek mellett a fotó, a plakát, a képzőművészet és a pantomim is nyomot hagyott a város kulturális életében. E nemes hagyományok folytatásaként júniusban több olyan rendezvényt is tartottak ebben a térségben, ahol a jazz kitüntető szerepet kapott.

Hosszú ideig tartó heves küzdelme alatt, igyekezett leküzdeni szívritmusszabálytalanságait, amelyek Őt gyötörték. Végül megállt a Szíve és rendkívül fáradtan lehunyta szemét és távozott. 

Különböző zenei stílusban fogják előadni Erik Satie „Vexations” című darabját helyi zenészek a H13 Kultpontban, Cseke Gábor művészeti vezetésével.

75 éves lenne minden idők egyik legnagyobb magyar jazzgitárosa, Babos Gyula, akinek a Gibson Super 400-as gitárja az Opus Jazz Club egyik falára került ez alkalomból.

A már megszokott időben, június végén kezdődik idén is a Lamantin Jazz Fesztivál az ország nyugati felében, nagyszerű fellépőkkel.

2002 óta szervezik a Múzeumok Éjszakája rendezvényt, előbb csak Budapesten, majd országszerte. A Szent Iván éjjeléhez legközelebb eső szombaton a múzeumok éjszakáig nyitva állnak a látogatók előtt, és csupán egy karszalag megvásárlásával a részt vevő múzeumok bármelyike megtekinthető. Természetesen egyéb kulturális programot is illesztenek a múzeumok ehhez a rendezvényhez, amivel még több látogatót, még hosszabb időre becsalogathatnak a múzeumokba.

Budaörsön a G-Major Jazzterasz egy árnyas utca udvarhelyiségében leledzik. Szabad ég alatt, részben egy diófa alatt zenélnek és élvezik a zenét, akik eljönnek. Nem voltunk sokan, mert nemigen reklámozták az eseményt és a helyszín sem annyira megközelíthető a fővárosiak számára. Egyébként sincs sok férőhely. Én is csak úgy kerültem oda, hogy főszerkesztőnőnk, Irk Réka elcipelt magával.

A műfaj több mint százéves történetében két kezünkön megszámlálhatók azok a művészek, akik ilyen – közel nyolc évtizedes – pályát futottak be, mint az idén 86 éves Tommy Vig. Az ő esetében „rásegített” az a tény, hogy már „csodagyerekként” is nyilvános szereplésben volt része…