Binder Károly négy évvel ezelőtti interjújából veszünk ki néhány gondolatot.

Számára a legfontosabb a saját zenei világ kialakítása volt. Első lemeze 1983-ban jelent meg John Tchicai közreműködésével, és azóta több mint 80 albumot adott ki, valamint több száz kompozíciót írt.
Zenei univerzuma a kortárstól a mainstreamig, a jazz-folktól a free jazzig ível, miközben ő maga a műfajok közötti határokat nem tartja relevánsnak.

Pályájának másik alappillére az oktatás: húsz évig vezette a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazzképzését, és aktívan részt vett a tanszakból tanszékké válás hosszú folyamatában. A bolognai rendszer bevezetése, az új tantervek kidolgozása és a mesterképzések akkreditációja mind jelentős feladatot jelentett számára. Bár a törvény miatt 65 évesen át kellett adnia a tanszékvezetést, úgy érzi, ez több időt adott neki a komponálásra és az előadóművészetre.

Zenei hatásai között kiemeli Keith Jarrettet, McCoy Tynert, Herbie Hancockot és számos klasszikus mestert is. 1989-ben alapította saját kiadóját, a Binder Music Manufactory-t, hogy olyan értékes, de kevésbé piacképes lemezek is megjelenhessenek, amelyeket a nagy kiadók nem vállalnának.
A Creativ Art improvizációs verseny szervezése szintén szívügye, amelyet Vukán György alapított, és amely a legkreatívabb zongoristákat díjazza műfaji megkötés nélkül. Fontosnak tartja, hogy a magyar jazzoktatás ma már egyetemi szinten működik, és a fiatal generáció rendkívül tehetséges.

Binder számára a zene, az oktatás és a közösségépítés egységet alkotó hivatás, amelyet ma is ugyanolyan szenvedéllyel szolgál, mint pályája kezdetén.

A jazz-zenéről a következőket gondolja:

"A hosszú évek során a jazzmuzsika, amely a húszas években szórakoztató zene volt, pódium művészetté nőtte ki magát. Ez nagyon sok olyan zenésznek köszönhető, akik hozzám hasonlóan gondolkodtak. A jazzmuzsikus alkotóművész, előadóművész improvizatőr egy személyben, mint minden igazi muzsikus volt minden időben.

A jazztörténet különböző korszakaiban mit jelent a jazz-zene, esztétikai és filozófiai szempontból is tudnék válaszolni, és tudnék úgy válaszolni, hogy nekem mit jelent a jazz-zene. Például Louis Armstrongnak egy hangot jelentett, amely nem ismer határokat, országhatárokat és bőrszíneket.
Nekem a jazzmuzsika a szenvedélyt, a ritmust, az életigenlést, lázadást és érzelmeket jelent.
De ha megkérdezed, hogy a húszas években mit jelentett számomra a jazz, akkor azt válaszolnám, hogy a swing pulzációját jelentette a big bandekben is, meg a kis zenekarokban is. Elsősorban igényes szórakoztató zene volt. Rengetegen táncoltak a swing zenére, a nagy gazdasági világválság után az is egyfajta szabadságról szólt.
De ha a zenetörténetet végignézed, akkor, ha most a jazzre bármilyen definíciót említek, a legfontosabb, amit sosem hagyhatok ki, az a ritmus, a pulzáció, az offbeat. A barokk zenében is improvizáltak és minden nagy zeneszerző improvizált, különböző stílusokban. Tehát a jazz-zenének definíciójához elengedhetetlenül fontos, hogy a ritmust az offbeates lüktetést megemlítsd, tudniillik ettől lebeg az egész és ettől működik. Természetesen ehhez az európai műzene harmónia és forma világa is hozzá tartozik, szemben a népzenékkel, ahol megmaradt az érintetlenség, a hagyomány és az originalitás. A zenékben a ritmus, a legmeghatározóbb, ahogy Hans von Büllow is definiálta: „kezdetben vala a ritmus„ mert időben zajló művészet a zene. És ha én azt mondom, hogy nagyon fontos az improvizáció, akkor azt is el kell mondanom, hogy Liszt Ferenc, Bach és Mozart és az összes népzenész is improvizál.
Összefoglalva: A jazz-zene számomra korunk egyik kifejező eszköze a muzsikában, ahol egy időben jelen van az előadóművészet, az alkotóművészet és az improvizáció, ami egyébként bármely korban jelen van és érvényes. Mennyiben más mégis a jazz? Hogy ez a három egység mindig jelen van és ezen kívül, pluszban ott van egyfajta meghatározó stílust teremtő formai és ritmikai gondolkodás, egyfajta dallamalkotási készség és képesség. Szívesen hallgatnám Bachot, hogyan improvizál. Aki komponál jazzben, annak interpretálni, improvizálni kell, alkotóművésznek kell lennie, aki az improvizációkat rögzíti, és lassan, rögös úton haladva kristályosítja ki a témákat.
A jazz a szabadsága miatt mindig hagy támadási felületeket, soha nem fog becsontosodni, soha nem lesznek elvárások, mit és hogyan kell előadni. A jazz a szabadság zenéje is, amitől sok ember fél. A jazz egy folyamatosan megújuló és fejlődő műfaj. Éppen ezért mindig küzdeni kell a fennmaradásáért. Ez egy élő műfaj, ami folyamatosan és gyorsan reagál a körülötte történő eseményekre, legyen az zenei, lelki, emocionális, társadalmi, politikai, gazdasági, természeti. Reagál az ember külső és belső létezésére, tükrözi a makrokozmoszt és kivetíti a mikrokozmoszt a boldog és élhető földi létezés érdekében és jobbá tételében."

Binder Károly adta ki a Jazzponthu Alapítvány finanszírozta Szakcsi Lakatos Béla Quintet: Jazz Festival Érd című lemezt is.

Nagyon boldog születésnapot és jó egészéget kíván a szerkesztőség Binder Károlynak!

Fotó: Binder Károly archívum

Pontos leírást ITT talál.