Első írásaim a Magyar Ifjúságban és a kanadai Coda c. jazzfolyóiratban jelentek meg. 1977-ben megnyertem a Nemzetközi Jazz Föderáció Jazz Forum c. folyóiratának pályázatát. Állandó munkatársa voltam a MaJazz c. folyóiratnak, jelenleg pedig a Gramofonnak, a Demokratának és a Hegyvidék c. lapnak. Publikáltam még az EMI Hangjegyzet c. periodikájában és az Universal jazzújdonságokat bemutató lapjában is. Jazzadások készítésében közreműködtem a Petőfi-, a Bartók-, a Klub-, a Civil- és a Fiksz-rádióban. A Jazzma.hu internetes honlapon több száz koncerttudósítás és egyéb jazzvonatkozású írás jelent meg tőlem. Hivatásos jazzrajongó címmel jelent meg cikkeim válogatása, és társzerzője voltam Deseő Csaba Kettősfogás c. memoár kötetének. 2017-ben megkaptam a Magyar Jazz Szövetség Pernye András életműdíját.
Emmet Cohen budapesti fellépését már nagyon várták a hazai jazzbarátok, mert a modern technika segítségével sokan megismerték lebilincselő zongorajátékát. A vírusjárvány idején ugyanis olyan ragyogó ötlete támadt az izraeli felmenőktől Amerikában született művésznek, hogy saját harlemi lakásából a helyi legfiatalabb jazz korosztály részvételével livestream közvetítéseket sugározzanak – „Live from Emmet’s Place” címmel.
Ha lenne Pataj György Fan Club, jómagam alighanem tagja lennék, már ha nem az elnöki pozíciót vállalnám. Ha nem is én fedeztem fel (erre vannak elhívatottabbak), de jól emlékszem arra, hogy magam is felfigyeltem szereplésére 1998-ban, amikor is a rádió jazz-zongora tehetségkutató versenyén harmadik helyezést ért el.
Legnagyobb örömünkre Roby Lakatos sok évtizedes belgiumi tartózkodás után mostanában már mind többször lép fel szülőhazájában. Vendégként is szerepelt pl. Micheller Myrtill Müpa-béli nagykoncertjén, de a Háló vendége is volt éppen három éve.
Nem kellett nagy hírverés ahhoz, hogy teltház legyen a Bartók Béla nevét viselő Nemzeti Hangversenyteremben, hiszen a lírai nevű díva már négy éve is nagy sikerrel szerepelt a rangos színhelyen.
Az alábbi lemezajánlót felfoghatják kedves olvasóink koncertajánlónak is, hiszen a sztárcsapat éppen ezzel a zenei anyaggal lép fel november 3-án a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.
Közhely, hogy a jazz igazi „élettere” optimálisan nem a hatalmas koncerttermek világa lenne, hanem az intim klubok színpada és nézőtere. Ebben erősített meg két egymást követő este semmihez nem hasonlítóan kimagasló élménye az iF kávézóban, majd a Jedermannban.
A legfrissebb Jarrett-lemez felvétele (sajnos) nem mostanában készült, hanem abban a szerencsés évben – 2016-ban – amikor mi is élvezhettük szólóestjét a Müpában, ami aztán lemezen is megjelent.
Ma már vitathatatlan tény, hogy a magyar jazz a világszínvonalat képviseli, de mindjárt hozzátehetjük, hogy a társművészetek jazzre vonatkozó alkotásai sem maradnak el ettől a merésznek vélhető értékítélettől.
Vig Tommy, akit a magyar forradalom szele sodort a jazz szülőföldjére és pontosan félévszázadot töltött ott, hazatérése óta is tucatnyi lemezzel örvendeztetett meg minket. Legutóbbi „Tommy Vig 2022 – Jazz Jazz” c. lemezéről részletes ismertető jelent meg honlapunkon is, de örömmel értesültünk arról, hogy a tekintélyes francia jazzfolyóirat a JAZZ HOT is nagyra értékelő kritikát jelentetett meg róla.
Régi kollégánk és (jazz)barátunk újabb kötettel járult hozzá a magyar nyelvű jazzirodalomhoz. Miközben a hazai jazz vitathatatlanul világszínvonalra fejlődött, a vele foglalkozó irodalom bizony nem tartott lépést ezzel a kedvező változással. Ezért (is) nagy öröm Turi Gábor könyvét forgatni, amely éppen a hazai jazzéletet veszi górcső alá.