Decemberben sem hiányozhattam a MAO koncertsorozatáról, amelynek szorgos látogatója vagyok immáron nyolcadik éve. Ezúttal ismét egy Herbie Hancock album került sorra, és – ha nem tévedek – ez a harmadik volt a „Takin' Off” és a „Maiden Voyage” után.

Nem is tudnám megmondani, hogy nekem a Jazzmikulás hányszor hozta el Kőszegi Imre barátom születésnapi koncertjét. Imre ugyanis éppen Miklós napon született a vérzivataros 1944-ben. De hála Istennek, ma is köztünk van, mi több éppen olyan aktívan játszik, mint tette ezt korábban, hiszen a 80 évből 75-öt a dob mögött töltött!

Az utóbbi évtizedekben a jazztörténet hőskorának számos kiemelkedő képviselője jubilált, azaz születésének századik évfordulóját ünnepelhettük meg rájuk emlékeztető koncertekkel. Korábban többek között Louis, Duke, Ella, Monk vagy Dizzy, az idén pedig Sarah Vaughan, Sonny Stitt, Shorty Rogers és J. J. Johnson lettek az ünnepeltek. A közelmúltban pedig Paul Desmond, a Brubeck Quartet legendás altszaxofonosa, a Take Five szerzője is belépett a „százasok klubjába”...

Harmadszor játszott magyar színpadon az egyik legkiemelkedőbb amerikai zongorista, pedig ennek a hangszernek a művelői vannak a legtöbben a műfajban – egyébként hazánkban is. Felejthetetlen koncertnek lehettek tanúi a zsúfolásig megtelt Bartók terem nézői hétfőn este.

Koncertbeszámolóimat a helyszíni élmény, az élő zene varázsának valóságával szoktam befejezni. Ezúttal fordított a helyzet: azzal kezdem lemezajánlómat, hogy mennyire remek érzés, amikor egy új lemezalbum meghallgatását egy korábbi személyes találkozás teszi úgyszólván „családiassá”…

Nagyon megható, hogy hat zenész nemcsak, hogy tiszteleg egy régen elhunyt zseniális kollégája előtt, de még a formációjuk is ezt a nevet vette fel.  Ez annál is figyelemreméltóbb, hogy közülük négyen nem is ismerhették Füsti Balogh Gábort.

Amikor leírtam a címet az jutott eszembe, hogy nekem ugyan régi ismerős a neves norvég zongorista, de – tekintettel arra, hogy alighanem ezen a hangszeren játszik a legtöbb jazz muzsikus, akiknek nevét meg kell jegyeznie a jazzbarátoknak – feltételezhetően nem túl sokak számára cseng ismerősen ez a név. Pedig nem akárkiről van szó.

A hónap második keddjén, ha esik, ha fúj, engem biztosan az Opusban lehet megtalálni. 2017 május 26. óta (Miles Davis születésnapján) a MAO kisegyüttese a jazztörténetet író „Kind of Blue” megidézésével indította a „Legendás albumok” sorozatát, amely már – a Covid ellenére is – valahol a 60-ik „adásán” túl jár!

Nagy öröm, ha igazán kiemelkedő produkciónak lehetünk tanúi a mai idők zenei dzsungelében. Szerencsére olykor ilyennel kínálnak meg a hazai rendezők, így aztán már gyakori állomása a magyar főváros is a kortárs amerikai jazz legkiemelkedőbb képviselői által fémjelezett koncertkörutaknak.  Nos, ilyen volt nemrégen Brian Blade koncertje a Müpában és Kurt Rosenwinkel fellépése a Magyar Zene Házában. Éppen a gitáros személye lett volna az összekötő kapocs, de betegsége miatt a Fellowshipből hiányzott. Négy héttel később viszont teljes intenzitással játszott a Ligetben!

A Háló jazzrendezvényeinek 16 éves történetében még nem volt olyan koncert, ami vasárnap este került volna sorra. Október 20-án ilyen rendkívüli esemény adódott: a hazai jazzélet egyre inkább aktív szereplője, Szaniszló Richárd meghívására egy ismert amerikai vibrafonos barátja, Arthur Lipner vállalta, hogy közös koncerten mutatják be művészetüket.