A műfaj természetéből és a zenészek egyes köreinek közeli művészi koncepciójából adódóan gyakorlottabb jazzbarátok könnyen következtethetnek arra, hogy egy-egy neves jazz nagyság milyen felállásban készíti el soron következő lemezét.

A műfaji határok elmosódása, azok átlépése, nevezzük bárhogyan is ezt a – minden zenebarát által – jól ismert folyamatot, nagyban hozzájárult a világzene fogalmának kialakulásához. Hogy ez mennyire így van, ezt jól illusztrálja az arab lant, az oud mesterének, Anour Brahemnek munkássága és legújabb lemeze, amelyen két „márkás” jazzmuzsikus is közreműködik: Django Bates és Dave Holland!

Már éppen egy éve annak, hogy a Péch Lóránt triónak az Opusban lezajlott bemutatkozó koncertjéről beszámoltunk honlapunkon. Most ismét meghívást kaptunk és már előzetesen is megtudtuk, hogy az ifjú jazzmuzsikusokból álló trió ezúttal egy még tőlük is fiatalabb altszaxofonos, Balogh Máté csatlakozásával lép a pódiumra. Nos, ez a kvartett bűvölte el a lelkes közönséget a minap.

Nem is tudnám összeszámolni, hogy napjaink tenorkirálya hányszor járt hazánkban, de lemezeinek száma sem csekély... Egy biztos, hogy most már több mint 20 éve az ECM művésze és új albumai olyan rendszerességgel jelennek meg a müncheni kiadónál, mint valaha, a műfaj fénykorában a legnagyobb ikonok LP-jei, amelyeket már minden rajongó lelkesen várt. Most ismét a világhírű Marcin Wasilewski trióval készített kitűnő lemezével lepte meg rajongóit.

A Harmónia Jazzműhely péntek esti műsoráról már többször megírtam, hogy anélkül is bátran felkereshetjük, hogy tájékozódnánk a kínálatról. A magam részéről havonta legalább kétszer (de olykor háromszor) is ez a választásom, és állítom, hogy még sohasem csalódtam. Az elmúlt pénteken még két felnőtt unokám is velem együtt élvezte Kanizsa Gina és a Cseke Gábor Trió fergeteges koncertjét.

Pozsár Eszter munkássága a hazai jazz külön fejezete. Nem elég, hogy a magyar jazzvilágban alig használt fuvola legnagyobb mestere, multiinstrumentalista, aki legalább még további négy fúvóshangszeren is kiváló, emellett komponista és hangszerelő is. De még folytathatjuk a sort azzal, hogy nincs két egyforma „projektje”, művészetében a jazz, a népzene és a klasszikusok is visszaköszönnek. Így minden lemeze teljesen eltérő mind zeneileg, mind a megvalósításában közreműködő muzsikusokat illetően. Nos, legújabb albuma címében is utal erre a – jó értelemben vett – zenei eklektikára.

A MAO évek óta futó „Legendás albumok” koncertsorozatának évadzárója a nagy altszaxofonos, Paul Desmond egyik saját lemezének feldolgozása volt, amely nyugodtan besorolható a Jim Hall nevével fémjelzett alkotások sorába is! Így természetesen az Opus koncertnek is két „főhőse” volt: Dennert Árpád (altszaxofon) és Komjáti Áron (gitár).

A főváros gazdag jazzkínálatában olykor kifejezetten nehéz választani, mert főként a tavaszi és őszi „fesztiválszezon” napjaiban nem ritka, hogy két, sőt három koncert is érdekelné a magamfajta „mindenevő” jazzrajongót. (A mai fiatalok el sem tudják képzelni, hogy évtizedekkel korábban jó ha egy havi jazzprogram felelt meg a mai heti kínálatnak...)  Így aztán május 7-én a Premier Kultcafét céloztam meg, ahol a Hajdu Klára Quartet Szakonyi Milán vendégjátékával mutatta be a legújabb – immáron hatodik – „Nostalgia” c. nagylemezét.

A legéletképesebb irányzatok művelőinek, a legendás jazzikonok művészetének felidézése igazi „küldetés”, amit a főváros két legfontosabb jazzklubjában élvezhetünk. A BJC-ben Kollmann Gábor tematikus műsoraiban olyan ikonok kerültek sorra, mint Thad Jones, Cannonball Adderley vagy legutóbb Phil Woods, míg az Opusban a MAO kamaraegyütteseinek tolmácsolásában a műfaj történetének legkarakterisztikusabb lemezalbumait veszik górcső alá.

Az új évezred egyik nagy felfedezettje, aki nemcsak kiemelkedő zongoraművész-zeneszerző, de szokatlan neve miatt is az érdeklődés homlokterébe került, az indiai (közelebbről tamil) származású, de már Amerikában született Vijay Iyer (1971). És ha ráadásul nem a „megszokott” zongoratriója élén, hanem egy éppen harminc évvel idősebb afro-amerikai trombitás, Wadada Leo Smith (1941) társaságában készít duólemezt, az mindenképpen felkelti a zenebarátok figyelmét...