Március 30-án, kedden két koncert közé beékelődik egy hazai hangszer bemutatója.

A spanyol ajkú Amerikában izgalmas zene nélkül nem létezhetett karnevál békeidőkben. Besétálni Riótól New Orleansig bárhol egy utcabál közepébe, garantáltan életre szóló élmény. Mert képzett táncosként jött ki onnan bárki, akkor is, ha nem akarta. Chick Corea, aki sajnos már az égi színpadon zenél tovább, megtanított minket arra is, hogy a latin jazz úgy tud visszavinni a jazz táncos aranykorába, hogy az örömzene érdekében a virtuozitásból nem enged egy jottányit sem.

A zenésznek a zene nem csak hivatás, kenyérkereset vagy megszállottság, de mindenek felett örömforrás. A MagyarJazz újabb sorozata keretében munkatársunk, Pallai Péter kérdezi a magyar jazzvilág nagyjait, mi az a tíz zenedarab, amit a legszívesebben hallgat saját épülésére, amikor éppen nem szakmázik? 

Mindig megvan a maga el nem hanyagolható kockázata annak, ha egy jazzgitáros szólólemezt akar készíteni. Óriási ugyanis a csábítás, hogy ez a lemez kellően lírai hangvételű, már-már behízelgően lágy és persze kifejezetten melodikus jellegű legyen. Az a helyzet, hogy ezt a csapdát csak kevesen tudták elkerülni, amiről persze nem tehet senki, hiszen a gitár, mint hangszer - itt most persze nem a rockban használt elektromos gitárokról van szó - történetileg is szorosan kötődött a lírához, kiváltképp az európai kultúrában. Még Joe Pass szólólemezein is érzékelni itt-ott némi ellágyulást, hogy Pat Metheny-ről már ne is beszéljünk, igaz, ő nemcsak szólóban, de trióban, kvartettben, kvintettben is gyakran vált lírába, sőt – leszámítva extrém produkcióit – ő maga is afféle lírai alkat.

Az első évben, 2018-ban Berki Tamás, majd tavaly, 2020-ban Gayer Ferenc vehette át az új elnevezésű díjat. Idén is volt jelölt a jazz-zenészek között, ám nem kapta meg az elismerést. Azonban lássuk, az egy éve indított sorozatot, amelyben jazz-zenészeket faggattam arról az interjúk végén, milyen elnevezést adnának legszívesebben a Máté Péter-díjnak, hogyan neveznék át a számukra fontos, ám nem megfelelő névre átnevezett díjat.

November 24-én hirdették ki a 63. Grammy-díj jelöltjeit a 2021-es évre. Január 6-án érkezett a hír, hogy a 31-ére meghirdetett díjkiosztót átütemezik az egészségügyi szakemberek tanácsára március 14-ére.

89 éves korában elhunyt Gonda János, Széchenyi- és Erkel Ferenc-díjas magyar zongoraművész, zeneszerző, zenetörténész, tanár, aki a hazai jazz oktatás alapjait letette, megalapította először a jazz konzervatóriumot, majd a Zeneakadémia Jazztanszakát. Nyugodjék békében!
Kerekes György és Pallai Péter 2008-ban készült nagyinterjújával emlékezünk rá, ami egy korrajznak is beillik.

A zenésznek a zene nem csak hivatás, kenyérkereset vagy megszállottság, de mindenek felett örömforrás. A MagyarJazz újabb sorozata keretében munkatársunk, Pallai Péter kérdezi a magyar jazzvilág nagyjait, mi az a tíz zenedarab, amit a legszívesebben hallgat saját épülésére, amikor éppen nem szakmázik? 

A mostani „Gyöngyszem” Erroll Garnerről és az általa 1955-ben a californiai Carmelben „Concert by the Sea” címmel készített lemezről szól.

A Budapest Jazz Club két napja adott hírt arról, hogy a jazz-zenekaroknak létrehozott raktárplusz koncertek megtekinthetők a Youtube csatornáján.

Azóta, hogy a zenészeknek alig van bevételük, sokakban felmerült a kérdés, melyik streaming szolgáltató fizet a legtöbbet nekik. Több aspektusból is vizsgálható ez a kérdés, és sok része van a vizsgálatnak, hogy pontos adatot kapjunk, kinek mennyi rész jut abból, amit a zenészek létrehoznak.

Volt a Nyugati térnél egy reklám, ami a műfaj Oscarját érdemelné. Egy mozgásérzékelővel felszerelt monitoron Curtiz a rá jellemző nyers és szarkasztikus modorában tett megjegyzéseket a járókelőkre. Aki pedig elég bátor volt, hogy a felszólításának engedve odaálljon a sárga körben fekete talpakra, azt villámgyors castingolásnak is alávetette. Többnyire azzal a végkövetkeztetéssel: „Maga nélkül meglesz Hollywood!”

Vasárnap osztották ki a Fonó-díjakat.

Borbély Mihály formációi közül a Kárpát-medence és a Balkán népzenei örökségét ötvöző Balkán Jazz Project legutóbb csaknem egy éve, egészen pontosan tavaly február 21-én lépett fel a Budapest Jazz Clubban. „A nagy érdeklődésre való tekintettel ezen az estén nem lesznek asztalok a koncertteremben.” – hívta fel figyelmünket anno a klub programajánlója, ami egyáltalán nem volt szokatlan a nagy népszerűségnek örvendő zenekar szokásos teltházas koncertjei miatt. A Harmónia Jazzműhely szervezésében azon a bizonyos pénteki napon ráadásul vendégszólista, Dresch Mihály is erősítette a csapatot, így természetesen sűrűn rakott széksorok várták a közönséget. A szuperkoncert után nem sejthettük, hogy egy alattomos járvány miatt a következőre csak most, február 26-án kerülhetett sor, a múlt évihez hasonlóan a Harmónia Jazzműhely pénteki napján, de idén a továbbra is fennálló szükségállapot miatt sajnos zárt kapuk mögött.

A furcsa nevű muzsikusra már 2007-ben felfigyeltem, amikor is megnyerte a Thelonious Monkról elnevezett jazzverseny trombita kategóriáját. Debütáló albuma a Fresh Sound kiadónál jelent meg, majd felfigyelt rá a Blue Note elnöke, Bruce Lundvall, így2011-ben már első Blue Note lemezét ismerhettem meg. Második BN albumáról már kritikát is írtam a Gramofon 2014. nyári számába. És íme, itt a hatodik Akinmusire album (az ötödik BN), amiről ugyancsak módomban áll nyilvánosság előtt kifejteni véleményemet.