A hazai közönség igazán elkényeztetett helyzetben volt „Porter ügyben” a járvány előtt. Nem kevesebb, mint három alkalommal volt hazánk vendége: először 2016-ben a VeszprémFest tudta magyar színpadra állítani, majd a Müpában lépett fel. (Itt sírom el saját fájdalmam s örömöm: az egyetlen eset volt, amikor nem kaptam pozitív választ sajtójegy-igényemre, az elutasításkor pedig már lehetetlen volt jegyet szerezni. Ez is mutatta a hatalmas érdeklődést!) Végül személyesen 2018. november 19-én a MoMSport hatalmas arénájában sikerült „élőben” látni-hallani, ha nem is a legideálisabb körülmények között.

A füles-sapkás király szerencsé(nk)re az a művész, akinek jó pár lemezalbuma és DVD-je volt és van forgalomban a hazai boltokban is, valamint jó sajtója a zenei lapokban, felületeken. Egyébként ez a hatodik stúdióalbuma (ezúttal egy párizsi stúdióban dolgoztak), két koncertlemez és egy válogatás mellett.  A 49 éves crooner (éppen mikor e sorokat írom, van a születésnapja /1971. nov. 4./) meglehetősen későn kezdte karrierjét, ezért van korához képest viszonylag kevés lemez a háta mögött. (Első lemeze éppen 10 éve jelent meg.) De úgy tűnik, hogy megérte a várakozás, mivel mára meglehetősen komoly élettapasztalat és csodásan beérett hang birtokában van hősünk. Jómagam elsősorban a hagyományos értelemben vett jazzes kíséret híve vagyok, de a tartalmas szövegekkel, komoly mondanivalóval rendelkező dalok az ezen a lemezen jelentkező, a számok felében használt vonós kíséretet is „elbírják”. Tény, hogy éppen azokhoz a dalokhoz párosították, amelyeknek a karaktere kifejezetten szinkronban van a vonósokkal. Különben sem érdemes itt a műfaji kérdésekkel és a stílusirányzatokkal bajlódni. Természetesen a vonós kísérettel bíró számokban is fel-feltűnik egy jól elhelyezett – szoprán- vagy tenorszaxofonon, ill. trombitán megszólaló – fúvós szóló.  Az „alap-kíséret” abszolút jazzes lüktetésű, a MoM-koncertről is ismerős nevekkel: Chip Crawford a zongoránál, a bőgős Jahmal Nichols, a dobos, Emanuel Harrold és a cseh Hammond orgonista, Ondrej Pivec, valamint a szoprán- és tenorszaxofonon játszó Tivon Pennicott. Egy másik dobos, Troy Miller nemcsak kiváló kísérő, de az összes vonós hangszerelést is neki köszönhetjük.

Közbevetve hívnám fel a figyelmet egy fontos momentumra Porterrel kapcsolatban. Egyik legélvezetesebb lemeze egyszerűen a „Nat King Cole & Me” címet viseli. Tudni kell, hogy az amerikai feketék milliói számára Cole volt az amerikai álom –  rájuk is vonatkoztatható megvalósulása, hiszen mint jazz-zongorista, énekes, dalszerző és a rock korszak előtti popénekes minőségében is hihetetlen népszerűségre tett szert, otthon és világszerte – mégpedig a fehér társadalomban is.  Ez ma már nem annyira érthető, de abban az időben, a polgárjogi mozgalmak évtizedei alatt, ez óriási jelentőséggel bírt. Cole volt az első fekete, akinek az Egyesült Államok egészét behálózó saját tévé-showja volt.  1962-ben (!) hunyt el, leánya Natalie Cole is jelentős énekes volt. Nos, Gregory példaképe gyerekkorától, persze édesanyja kedvence is Nat King Cole volt, de fekete amerikaiak százezrei számára volt biztatás, hogy egy afroamerikainak is lehet felemelkedés. Mindezt csak azért vetettem közbe, mert Gregory Porter egész története, karrierje, tevékenysége igazán biztató az amerikai feketék felemelkedése ügyében és csattanós válasz a közöttük is megtalálható szélsőségesek számára.

Visszatérve az ALL RISE c. legújabb Porter opuszhoz, ami igazi szerzői album. Korábbi lemezein is alig akadt olyan szám, amit nem ő jegyzett. Itt viszont mind a tizenhárom dal zeneszerzője és szövegírója is ő, mindössze egyetlen dalban osztozkodott a már említett Troy Millerrel és az egyik hangszeressel, Oli Rockberger.   A kísérő füzetben minden szám összes közreműködője pontos felsorolást kapott, az alapkíséret változásai is. A használt hangszerek impozáns arzenálja: zongora, bőgő, dobok, Hammond orgona, konga-dobok, gitár, szopránszaxofon, ütőhangszerek, tenorszaxofon, trombita, tamburin és Fender Rhodes billentyűs hangszer – mindezek persze nem egyszerre, hanem a legváltozatosabb felállásokban fordulnak elő. Emellett a Londoni Szimfonikus Zenekar vonósai is közreműködnek hat, a fúvóskórus öt és a vokál-kórus négy számban. Nem csoda, hogy ezek a névsorok a teljes kísérőfüzetet kitöltik, igaz minden második oldalon Gregory sztárfotóit láthatjuk. Azt csak halkan kockáztatom meg, hogy ezek helyett lehet, hogy a dalok szövegének közlése lett volna logikus. Ugyanis a vokális zenében nem árt tudni, hogy miről van szó, ráadásul ezek a veretes dalszövegek nem vethetők össze a korai standardek banális szövegeivel. Tény, hogy ma az interneten könnyen meg lehet találni ezeket a dalszövegeket (én meg is tettem), kérdés, hogy ki veszi a fáradságot, szemben azzal, amikor a füzetben bármikor rendelkezésre áll.)

Egyébként valószínű, hogy a ma rendelkezésre álló technikai adottságokat kihasználva az olykor nyolcfős fúvós-, a tíztagú vokál-kórust és a harminc vonóst aligha terelték be a stúdióba. A vokál-kórust illetően olvasható is, hogy Londonban énekeltek rá az alapfelállásban rögzített felvételekre, és biztos vagyok abban is, hogy a Londoni Szimfonikusoknak sem kellett a francia fővárosba utazniuk. (Csak apró érdekesség, hogy egy Pogány Csilla nevű hölgy is játszik a londoniaknál.)

Összefoglalva: napjaink vezető vokalistája bársonyos, olykor érces baritonjával, remekül kidolgozott számaival nem véletlenül tarol a népszerűségi listákon. Nem hoz újat, „csak” stabilan nagyszerű. Elegáns, olykor visszafogott, nyugalmat és biztonságot sugárzó muzsika, a jazz, az R&B és a contemporary pop kiemelkedő produktuma. Ez a lemez is szervesen illeszkedik a Porter által kiadott lemezek sorába – egy nagy művész újabb mondanivalóit osztja meg velünk, nem több ennél, de nem is kevesebb!

Blue Note, 2020

   Standard Versions:

1. Concorde
2. Dad Gone Thing
3. Revival Song
4. If Love Is Overrated
5. Faith in Love
6. Merchants of Paradise
7. Long List of Troubles
8. Mister Holland
9. Modern Day Apprentice
10. Everything You Touch Is Gold
11. Phoenix
12. Merry Go Round
    Physical Deluxe Versions:
13. Real Truth
14. You can Join My Band
15. Thank You
    Digital Deluxe Version:
16. Revival

Közreműködnek többek közt:

Gregory Porter - ének,
Chip Crawford - zongora, Fender Rhodes, 
Ondrej Pivec - Hammond orgona,
Jahmal Nichols - bőgő,
Emanuel Harrold - dob,
Tivon Pennicott - szaxofon,
Keyon Harrold, Chris Storr - trombita,
Trevor Mires - harsona,
London Symphony Orchestra Strings