Jó kérdés, hogy szabad-e adni az ellenőrizetlen legendákra, de jól hangzik, hogy Jan Ptaszyn Wróblewski volt az első lengyel jazz muzsikus, aki Magyarországon járt. Vagy az elsők egyike… Mindez az 1960-as évek elején történt állítólag, kétségtelenül egy olyan momentumban, amikor a lengyel jazz lóhosszal járt a magyar jazz előtt, és éppen a nagy magára eszmélés korszakába lépett, vagyis az amerikai minták átvétele után foglalkozni kezdett a lengyel zenei, népzenei örökséggel. Azóta kiderült, hogy a lengyel jazz éppen ezen az úton röppent föl aztán befoghatatlan magasságokba.

A pandémia miatt idén három őszi hónapra elosztva került megrendezésre az elmúlt öt évben tavasszal kezdődött GetCloser Jazz Fest. A szeptemberi nyitányon két egymást követő napon a szép hagyományokat folytatva, a jazzvilág elismert sztárjai előtt a hazai jazz fiatal generációhoz tartozó tehetségei, és a már befutott, méltán rangos díjakkal elismert művelői is közel hétszáz fős közönség előtt játszhattak. Szeptember 27-én először Karosi Júlia, majd Shai Maestro lépett fel zenekarával, másnap Dresch Mihály kvartettje után a BJC-ben is fellépett Per „Bass Viking” Mathisen és Mogyoró Kornél a vietnámi származású Nguyen Lé gitárossal és az angol Gary Husband dobossal kiegészült új formációjának bemutatkozó koncertjét láthattuk. Októberben folytatódott a fesztivál, a gitáros Jacob Bro Mark Turnerrel, Jorge Rossival, és a kevésbé ismert Thomas Morgan bőgőssel felálló kvartettjének koncertje elmaradt, így az előtte hirdetett Párniczky András Quartet fellépése is meghiúsult, viszont négy nap múlva, vasárnap újabb világsztár érkezett a MOMkult színháztermébe. Az arab-andalúz zenét a kortárs jazz harmóniáival ötvöző Anouar Brahem kvartettjével adott emlékezetes koncertet.

A Magyar Jazz Ünnepét szeptember végén és október elején ünnepeltük, ahol kitűnt egy  fiatal énekesnő, aki a Bartók Konzi diákja.

2019 év elején indította útjára a Magyar Jazz Szövetség a nagysikerű Jazz Generáció sorozatát, ahol a már befutott, nagynevű jazz-zenészek és a még kezdők meséltek pályájukról. Persze a zene sem maradhatott el.

A HARMÓNIA JAZZMŰHELY a Budapest Jazz Clubban október 29-én, PÉNTEKEN 20 órai kezdettel bemutatja: Gitármágia:  László Attila & Juhász Gábor & Gyárfás István

„Nem számít, hol vagy, kivel játszol, mit értél el, soha ne legyél elégedett. Ha túl magabiztos vagy, akkor valami nincs rendben.”

Marcin Wasilewski a lengyel jazz élet egyik különleges figurája. Zongorista. Az 1990-es évek elején lépett a lengyel jazz színpadára. Szó sem volt berobbanásról. Ahhoz túlzottan sok ma is Lengyelországban a fiatal és rendkívül tehetséges zongorista, hogy egyetlen muzsikus teljes mértékben magára tudja irányítani a közönség figyelmét.

Ifjú  jazzmuzsikusok  emlékezése  Armstrongra  kettős  jubileuma  kapcsán. Természetesen Armstrong szülőhazájában is felfigyeltek arra, hogy ebben az évben emlékezünk meg a nagy jazzikon születésének 120-ik, és halálának 50-ik évfordulójáról. (Ezt mi is megtettük mind saját honlapunkon, mind pedig a Gramofon c. folyóirat nyári számában.) Nos, ebből az alkalomból készült ez a lemezalbum, amelyen ifjú New Orleans-i jazz-zenészek tisztelegnek nagy elődjük előtt.

A MagyarJazz egyik állandó tudósítója Halász Gyula, aki már nemcsak a nagykanizsai jazz eseményekről, koncertekről, hanem a zalakarosi jazz fesztiválról tájékoztatja az olvasóinkat. Úgy tudjuk, hogy gőzerővel zajlik a jövő évben 50. évébe lépő kanizsai jazz klub megalapításra szervezendő program előkészítése. Ennek apropóján tettük fel kérdéseinket a rendezvény  főszervezőjéhez. Van még olyan jazz klub Magyarországon, ahol 50 éve rendszeresen szól jazz?

Magyarországon nem számíthat akkora visszhangra ez a lemez, mint Amerikában, mégpedig azért, mert hazánkban alig-alig ismert az alapanyag, melyből McMurray, az öblös hangú tenorszaxofonos (egyesek szerint Grover Washington Jr. avatárja) dolgozott.

A HARMÓNIA JAZZMŰHELY a Budapest Jazz Clubban október 15-én, PÉNTEKEN 20:00 órai kezdettel bemutatja: Balázs József Trió és Horváth Cintia

Terence Blanchard az amerikai jazz olyan képviselője, aki az egyetemes zenei világ kiemelkedő képviselői közé emelkedett. New Orleans szülötte, mint a trombita annyi más világhírű művelője Armstrongtól Joe Newmanig, Wynton Marsalistól Nicholas Paytonig. Irving Shaw regényének címét kölcsönvéve az „oroszlánkölykök” egyik legkiemelkedőbb képviselője, aki még a műfaji határok átlépésében is talán a legmesszebbre jutott.

Ezt a központi, izgalmas kérdést tette fel Karap Zoltán filozófus, zenész a Jazztanulmányi Kutatócsoport idei harmadik vitaestjén, melyet itt teszünk közzé hangfelvétel formájában. A jazzhallgatás népszerűsítésében a Jazztanulmányi Kutatócsoportnak is szerepe lehet, akár provokatív kijelentések felvetésével, elemzésével, mondja Karap, aki mindkét szempontból, mint koncertező muzsikus és mint a témából doktorált filozófus megvizsgálja Theodor Adorno szövegeit. Rávilágít a következő kérdésekre is: Győztesek vagy vesztesek zenéje? Van-e ma a jazznek erotikus jelentés-rétege? Miben tévedett a jazzbarátnak kevéssé mondható társadalomtudós?

Készült néhány emlékezetes film még az elmúlt század vége felé, amit a jazz miatt érdemes megnézni. A „Mo’ Better Blues” például pont ilyen. 90-ben készült, nem a jazz-biopic vonalba illeszkedik, de valódi jazzmozi. Spike Lee jegyzi a forgatót és a rendezést is, sőt amolyan fekete Woody Allenként az egyik fontos karaktert is ő játssza a filmben.

Nem kell bizonygatnom, hogy a hárfa nem kimondottan jazz-hangszer, mint pl. a tenorszaxofon vagy a zongora. Még a jazzlapok népszerűségi listájának különleges hangszerek kategóriájában is igen ritkán fordult elő, hogy találkoztam volna ennek az elegáns hangzásvilággal bíró csodás instrumentumnak a művelőivel. Azért persze akadtak kivételek, mindenekelőtt Dorothy Ashby és Alice Coltrane.