Dávid Dani a Glass of Jazz ötletgazdája és főszervezője elmondta, a rendezvénysorozat 2017 októberében indult, és először Koós-Hutás Áron lépett fel zenekarával. A BJC vezetősége a kezdettől felkarolta az ötletet, segített a zenekarok kiválasztásában, a klub programjába kerülve a következő években már megvalósulhatott az eredeti tervek szerinti téli, tavaszi, őszi rendezvény. Ez az évszakonkénti szisztéma bevált, és 2020-ig zökkenőmentesen folytatódott is. A járvány aztán ez esetben is felforgatott mindent, de ebben az évben szerencsére már megszűntek a korlátok, a kényszerpihenő után visszaállhatott a rend, és a közönség érdeklődése is töretlen maradt. Mindhárom idei rendezvényre jó részt már elővételben elfogytak a jegyek, köszönhetően annak, hogy a zenei kínálat mellett a bor, és a borkorcsolya kínálat is mindig újdonságot hozott, minden alkalommal az ország más-más tájegységeiről hívtak borászokat, a kóstolók során új pincészetekkel ismerkedhettünk meg.

A klub becsületére írandó, hogy kezdetektől a kizárólag a jazzre szomjas betérőkre is gondoltak, ők a hazai előadóknál szokásos tarifáért válthattak legutóbb is jegyet. Örömmel tapasztaltam, az évek során a Glass of Jazz közönségének egyre nagyobb része a poharak tartalmán kívül a jazzt is meg akarja ízlelni, a borkóstolásból legtöbben most is betértek a jazz-kóstolóba. Este nyolcra a nézőtér megtelt, telt ház várta a Balázs Elemér Group koncertjét. A két énekes, Molnár Enikő és a gitáron, valamint szintetizátoron is játszó Szakonyi Milán mellett Balázs József zongorázott, Komjáti Áron gitározott, Lakatos Pecek Krisztián bőgőzött, és természetesen a zenekarvezető Balázs Elemér dobolt. A szokásos felállásból egyedül az ütőhangszeres Czibere József hiányzott, mint Elemér bevezetőjében elmondta, porckorong bántalmai miatt egyelőre kezelésre szorul, ezúton is gyors gyógyulást kívánva neki.

Az első részben from the BEGinning, azaz a kezdetekből, az ezredfordulón alakult zenekar első korszakából adtak összeállítást, a zenekar történetének pár fontos epizódját bemutatva, legsikeresebb darabjaikból válogatva lepték meg a közönséget. A BEG első, 2002-es „Around the World” lemezéről a zenekar akkori gitárosa, Juhász Gábor szerzeménye, a „Spirit”, majd a Balázs József-Balázs Elemér komponálta címadót játszották el. A 2003-ban Charlie Mariano közreműködésével készült „Our Worlds Beyond” albumról a Balázs József írta „Together Alone” következett, melyhez Molnár Eszter írt szöveget, és amely ifj. Balázs Elemér bevezetőjével kiegészülve a 15. születésnapját ünneplő BEG „Endless Love / Örök Szerelem” című lemezére is felkerült. Ez a kompozíció aztán átvezetett az új színeket kapott múlt idézéséből a jelen felé. A négy éve megjelent „Sounds Of Diversity” albumról Gadó Gábor „Balkan Ballad” című szerzeménye zárta az első részt.  

A szünet után a borkörútról a koncertterembe visszatérve, a két évvel ezelőtti, a 20. BEG születésnapra elkészült „Celebration 20&10” albumából kaptunk kóstolót. A „Sounds of Diversity” bevált szisztémáját követve, erre a jubileumi tizedikre is a zenekar minden tagja hozott annak idején egy-egy dalt. A koncert második része a lemezhez hasonlóan, Komjáti Áron és párja, a dalszöveget író Kőhalmi Anett „Zephyr” című szerzeményével kezdődött.

Továbbra is a lemez sorrendjéhez hűen következett a „Chess Piece”, az egykori újonc gyalogból már régen tisztté előlépett Szakonyi Milántól. A szám végén, a tapsokat lecsendesítve, Balázs Elemér meghatóan emlékezett Szakcsi Lakatos Bélára. Szakcsi volt, aki már gyerekkorában felfigyelt tehetségére, később mentora lett, és hálás a sorsnak, hogy együtt játszhatott Vele. Elemér fiával írt dala, a „Silhouette” most az Ő emlékére szólt. Lakatos Pecek Krisztián fantasztikus bőgő szólója után bekapcsolódtak a többiek, a zene szárnyalt, Elemér szemében egy könnycsepp jelent meg. Megrendítő főhajtás volt.

A fájó megemlékezés után befejezésként újra vérpezsdítő dallamok következtek. Az Elemér írta „Celebration” a közönséget is helyenként a ritmus visszatapsolására sarkalta, így a zenekar óriási ováció közepette vonulhatott le a színpadról. A kitartó tapsoknak köszönhetően, pár pillanat múlva vissza is tértek. A ráadásban a „Be Mine”, Balázs József szerzeménye hozott újabb varázslatos perceket, és bár a közös meghajláshoz vezető út a zongora miatt túl szűknek bizonyult számára, az ünneplés neki is szólt. 

Jó volt ebben a bő másfélórában kicsit kizökkenni a nem túl vidám hétköznapokból, átadva magunkat a zenének, tapsolni a bravúros szólóknak, és élőben élvezni tehetséges emberek szívből jövő muzsikáját. Balázs Elemér, testvére Balázs József, Komjáti Áron, Lakatos Pecek Krisztián és persze a két énekes, Molnár Enikő, a zenekar zenei elképzeléseibe rövid idő alatt tökéletesen beilleszkedett új „női hang”, és a billentyűs hangszereken is játszó „férfihang”, Szakonyi Milán remek hangulatot teremtett. A koncert után Szakcsi Lakatos Béla mondatai derengtek fel bennem: „Valamilyen aktualitásának kell lennie a zenének, és legyen benne valami, ami vonzó. Koncepció legyen benne, érdekes legyen. Ezt Elemér jól csinálja, mindig próbál valamit csinálni, próbálja kicsit érdekesebbé tenni a zenéjét, szerintem ezt élvezi is. Mindig azt szoktam mondani, csinálj olyan zenét, ami a közönségnek is tetszik, meg a zenészeknek is! Ha csak a zenészeknek tetszik az nem jó, sőt nem is biztos, hogy az jó zene. Ez egy elég komplikált dolog, de az nem árulás, ha a közönségnek is tetszik valami. Úgy kell csinálni, hogy szakmailag megtámadhatatlan legyen, és úgy tetsszen a közönségnek. Erre kell törekedni, és Elemér erre törekszik.” Múlt csütörtökön erről valamennyien meggyőződhettünk, nagyon igényes, mindenki által emészthető és szerethető zenét hallhatott a Glass of Jazz közönsége.

Budapest Jazz Club, 2022. október 13.

Fotó: Somogyvári Péter