Ki mit hallgat / Varga Gábor

Pallai Péter 2020. november 30.

A zenésznek a zene nem csak hivatás, kenyérkereset vagy megszállottság, de mindenek felett örömforrás. A MagyarJazz újabb sorozata keretében munkatársunk, Pallai Péter kérdezi a magyar jazzvilág nagyjait, mi az a tíz zenedarab, amit a legszívesebben hallgat saját épülésére, amikor éppen nem szakmázik?

Varga Gábor top 10-es listája:

Ezúton küldöm a listámat, ami persze mindig változik, de hangulati értelemben, jól érzékelhető az a heterogenizmus, amivel viszonyulok a zenéhez.

Daryl Hall & John Oates - You Make My Dreams

Egy igazi jókedvű szám. Nem lehet valakinek annyira rossz napja, hogy ez a dal, ne dobja fel egy kicsit.

AC/DC - Let There Be Rock

Imádom ennek a dalnak a dinamikáját, az építkezését, és úgy általában, az ős rock feelinget.

Debussy - Children's Corner - I. Doctor Gradus ad Parnassum

Különösen Arturo Benedetti Michelangeli előadásában. Magam is játszom és nagyon szeretem. Debussy szinte 100 évvel megelőzte korát dinamikában, dallamvezetésben és hangulatban. Improvizálni is fantasztikus erre a műre.

Dave Brubeck - Unsquare Dance

6-7 éves koromban, talán az első jazz darab volt, amit a TV-ben láttam anno soproniként, az ORF1 egyik magazinműsorának volt a főcímdala. Mi Ausztria közelségének hála, fogni tudtuk a földi adásokat. Tejesen elvarázsolt a páratlan, 7/8-os lüktetés és a fantasztikus klip hozzá.

Bach - The Goldberg Variations, Glenn Gould előadásában

Valami oknál fogva, ezt a közel 40 percet, télen szeretem hallgatni, amikor esik a hó, ami sajnos egyre ritkább. Talán ami a legfontosabb, hogy a 40 perc egyben a legélvezhetőbb, szférikus hatása van.

Daft Punk - Giorgio by Moroder

Számomra a korunk legjobb minőségű, elektromos zenéjét játszó együttesnek, egész albuma, minden albuma elképesztő.

Bach - Partita No.2., Vengerov előadásában

Ez egy időutazás, ami azonnal kifacsarja az ember szívét.

Bartók - Three Etudes op. 18., Kocsis Zoltán kezéből

Ez maga a csoda. Senki sem játszott úgy Bartókot, mint Kocsis Zoltán. Hihetetlen szerencsésnek érzem magam, hogy egy korban élhettem egy ilyen korszakos zsenivel, aki véleményem szerint, géniuszában egyenes ágú folytatás Bartók, Kodály és Dohnányi örökségének.

Prokofiev Toccata in D minor Op. 11., Yuja Wang-tól

Ezekre a felvételekre szoktam mondani, hogy hármat egy csapásra. Yuja, korszakunk legzseniálisabb zongoraművésze. Technikája, üzenete és megjelenése tökéletes lenyomata a XXI. századi, szuper zongoristájának. Prokofiev, nekem ő egy őrült zseni volt. Számtalanszor azt érzem a műveiben, mintha egy kortárs jazz művet hallgatnék. Ennek egyik legikonikusabb lenyomata.

Keith Jarrett Trio - You and the Night and the Music

Végezetül, de nem utolsó sorban, Jarrettnek szinte bármelyik felvétele jöhetne, de ennek a dinamikája, vidámsága és kissé az old school megfogalmazása különösen közel áll hozzám.