Winand Gábor top 10-es listája:
-
Luciano Pavarotti - Nessun Dorma
Énekesi és előadóművészi pályámat abszolút befolyásolta ez az ária, a hihetetlen Pavarottival. És nem azért mert tini koromban operaénekesi pályára készültem (hiszen azóta már máshogy hallom, más a véleményem az opera éneklésről).
Ebben a Puccini műben és Pavarotti előadásában van számomra valami könnyed légiesség, ami szárnyakat adva repít engem bármikor, amikor hallgatom. És erre nagy szükségem van, hogy inspirálódjak vagy egyszerűen kikapcsoljak.
- Afro Cuban All Star featuring Ibrahim Ferrer
Ez az a zene, ami mindig feldob, felemel. És az énekes Ibrahim Ferrer (akit úgy is hívtak, mint a kubai Nat King Cole) hangja egyenesen a szívbe hatol. Számomra olyan a hangja, mint egy burok, ami körülölel és tuti biztonságban vagy. Arról nem is beszélve, hogy példa értékű, fiatal művészeket megszégyenítő a vitalitás.
- 4 Saxophones: The Four Sleepers ~ Pools
Amikor a Jazz tanszakra jártunk, egyik nagy kedvencem volt ez a két Don Grolnick dal. A Four sleepers és a Pools.
Ez a felvétel különösen megragad engem mindig, hiszen 4 különböző karakterű hihetetlen szaxofonos adja elő.
Bill Evans (nem összekeverendő a zongorista névrokonnal), Stanley Turrentine, Ernie Watts és Michael Brecker. És hogy Michael Breckert hagytam a végére a felsorolásnak csakis azért van, mert számomra nagy kedvenc. Úgy gondolom, hogy egy nagy iskolát hagyott hátra maga után.
- Miles Davis - Something's On Your Mind
Miles Davis. A Jazz Óriás! Egy jazz-zenész egy napjából sem hiányozhat, hogy legalább egy dallal ne töltsük fel magunkat belőle. Ez a felvétel nekem dupla vagy tripla ajándék, hiszen Bob Berg a számomra drámai szaxofonos játszik vele. Nekem dráma, ahogy szólt akár a tenorja, akár a szoprán. Nyers erő és drámai sírás, ami eszembe jut a soundjáról.
Ha elbizonytalanodnék, hogy kell szólni egy szaxofonnak, ha Őt hallom, tudom ez az, amit úgy hívunk mi jazzisták, "dög".
- Chano Dóminguez - Oye Cómo Viene
Chano Dominguez a spanyol jazz-zongorista úgy keveri a jazzt a flamenco zene sajátosságával, hogy unatkozni nem lehet, ahogy az első hang megszólal.
Mindig is érdekelt a különböző kultúrák ének stílusa, és ebben a dalban a flamenco éneklés igazi gyöngyszemét lehet hallani. Imádom, energiát ad, felpezsdít.
-
Wynton Marsalis Quintet with Sachal Jazz Ensemble
Wynton Marsalis és a Sachal Jazz Ensemble
Igazi Nyugat és Kelet találkozás.
Az ízig-vérig amerikai jazzisták pakisztáni zenészekkel.
Imádom, amikor Marsalis párbajozik a pakisztáni Baqar Abbas-szal. Elnézést, kb. a 3. percnél érdemes a Marsalis arcát nézni.... A boldogság és a hihetetlen ábrázat, hogy így is lehet fuvolázni? Hozzá tenném, hogy ez nem európai fuvola, itt nincsenek billentyűk. Így még lenyűgözőbb.
Engem ez a felvétel boldogsággal tölt el.
- James Ingram & Tamia: How Do You Keep The Music Playing
Tőlem nem idegen az igényes populáris zene sem.
Főleg, ha egy ekkora hang, mint James Ingram követi el.
Ha igazi énekhangot akarok hallani ebben a műfajban, meghallgatom.
- John Scofield: My Foolish Heart
John Scofield szerintem a mai jazz gitározás egyik nagysága. Ez nem is vitás, nem is azért írom le, inkább azért mert talán még tudja, hogy ezt írom, és csörren a mobilom, hogy meginvitál... Na ok!
Ebben a felvételben benne van, ami egy balladának kell. És a gitárjáték egyszerre modern és dallamos.
-
Pensamento Positivo
Mindig szerettem kísérletezni vagy hallgatni ötleteket, ahol nemcsak arról szól a zene, hogy beszámolás, és megy a swing.
Másról is szólhat. Például itt zseniálisan megharmonizált prózát hallunk. A beszéd, próza is dallam, és ezt fogja meg a brazil zeneszerző. Őrült ötletnek tűnik, de nem az. Vagy akkor Picasso is az volt.
Én így hívom, művészet. Nagy hatást gyakorol rám mindig.
- Elsa Valle - Gábor Gadó: Quedate
Legvégül hazabeszélnék kicsit. A legelképesztőbb duó: Elsa Valle - Gadó Gábor
Abszolút mese. Két ember, akiknek sokat köszönhetek, és itt megszólal együtt. Mese, líra, melankólia, szépség, érzelem, tiszta zene. Ha mindezekre vágyom, csak ez szólhat. Ha épp nem vágyom ezekre, e dalt hallgatva mind megérkezik egyszerre.
Fotó: Lázár Miklós