Egri János 55 évvel ezelőtt, 1966. február 7-én született Budapesten, zenészcsaládban. Tizenhét éves kora óta lép fel rendszeresen, minden neves magyar jazzmuzsikussal és világsztárok sorával játszott. A teljesség igénye nélkül néhány név a legendák közül, Steve Grossman, Jack DeJohnette, Lee Konitz, Pat Metheny, Frank Zappa. A jazz egyik legkeresettebb bőgőse és basszusgitárosa az évek során részt vett számos "crossover" és "world music" stílusú projektben, és popzenekarokkal is koncertezett. 2009-ben a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel tüntették ki, 2019-ben a Magyar Jazz Szövetség közgyűlésén őt választották a Szabó Gábor-díjra. Megalakulása óta állandó tagja Oláh Kálmánnal és Balázs Elemérrel a Trio Midnight formációnak. Saját zenekarai mellett egyengeti a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszéke ének szakán diplomázott fia, ifjú Egri János útját, aki már zongorán folytatja tanulmányait. Zongoristaként nyerte meg idén az Év fiatal jazz-zenésze versenyt is, és zongorázik a családi Egri a Négyzeten duóban is, mely időnként kibővül egy-egy vendégszólistával. Az 55-öt ünneplő, az iF Cafe Jazz Facebook oldalán élőben közvetített születésnapi koncerten is az ezúttal tenorozó Soso Lakatos Sándorral kiegészült apa-fiú duó játszott. A korlátozó intézkedéseket betartva, sikerült bejutnom a zártkapus koncertre, és utána az előírt másfél méterről egy ilyenkor szokásos „leltárt” készítenem az ünnepelttel, felidézve gazdag pályafutásának legfontosabb állomásait.

Tíz nappal 69. születésnapja előtt, január 8-án megjelent Russell Ferrante első saját néven jegyzett CD-je, az Inflexion. A zongorista-zeneszerző, hangszerelő közel félévszázados pályafutása során játszott többek között Art Blakey, Wayne Shorter, Joe Farrell, Bobby McFerrin, Marcus Miller, Joni Mitchell, Art Pepper, Ernie Watts, Dave Grusin turnéin és lemezfelvételein is, írt filmzenét (pl: Star Trek IV), de neve igazán a Yellowjackets egyik alapítójaként vált ismertté. A több tagcserét, sőt teljes vérátömlesztést túlélt zenekar 1980-as megalakulása óta készült több mint 20 album közül tizenöt Grammy-jelölést kapott, és két alkalommal, - 1987-ben a „Shades” című lemezükről az "And You Know That" című kompozícióval (R&B Instrumental Performance), majd 1989-ben a „Politics” albummal (Jazz Fusion Performance) - a díjat is sikerült elnyerni. Ez elsősorban az eredeti felállásából egyedül megmaradt Russell érdeme, aki jó érzékkel kormányozta a hajót az R&B vizeiről a kedvező széljárást mindig megtalálva, leginkább a jazz fúziós áramlatai felé.

Csaknem két éve, 2019 januárjában Jazz Generációk címmel havonta jelentkező új sorozat indult a Magyar Jazz Szövetség és az NKA támogatásával a Budapest Jazz Clubban. Az ötletgazda és művészeti vezető Bordás József hangszerekre bontva történeti előadással, beszélgetésekkel és visszaemlékezésekkel fűszerezett koncerteken szólaltatta meg a jelenkor ikonikus előadóit, a középgeneráció aktív jazz zenészeit és a most tanuló, vagy épp az iskolapadból kikerült új generáció ígéretes képviselőit.

Közeledik az év vége, ilyenkor szoktunk leltárt készíteni az év közben történtekről. A világ legtekintélyesebb jazzmagazinja, az 1934-ben Chicagóban alapított DownBeat, csaknem a kezdetektől helyt adott olvasói véleményének is, sőt már 1936-tól év végi szavazásra hívta őket. Ebből alakult ki az először havonta, majd félhavi rendszerességgel megjelenő kiadványok decemberi számaiban megjelenő „readers poll”, majd jóval később, 1953-tól, a havi megjelenéshez visszatért, a jazz világában etalonná vált magazin augusztusi számaiban a szakújságírók szavazatait összesítő „critics poll”. Mindkettő hamar népszerű lett mind a zenészek, mind az olvasók között, a magazin augusztusi és decemberi számait évről évre megkülönböztetett figyelemmel kísérik, elemzik az egész világon. Az idei, 68. kritikusi szavazásról az augusztusi nyomtatott példány terjesztése előtt beszámoltunk, most a decemberben megjelenő 85. olvasói szavazás összes, az évtizedek során jócskán kibővült kategóriáját hasonló részletességgel tanulmányozhatják olvasóink.

Múlt hét szombaton a Budapest Jazz Clubban egy igazi gálakoncerttel ünnepelte Pintér Zoltán 50. születésnapját. Az eredetileg június 5-ére hirdetett esemény akkor a korlátozások miatt elmaradt, most szerencsére, mint utóbb kiderült, éppen belefért a kedden közétett, még szigorúbb rendelkezések életbelépése előtt. A kerek évforduló alkalmából Pintér Zoltán a kezdetektől napjainkig idézte fel pályafutása legemlékezetesebb pillanatait, a kétrészes koncerten 7 formáció lépett fel, a hazai jazzélet meghatározó szereplőivel. Egyedül a zongorista személye nem változott.

Múlthéten mutatták be a Puskin Moziban a sajtó képviselőinek Michael Murphy New Orleans: A zene városa (Up From The Streets) című filmjét. A 104 perces eredeti nyelven, magyar felirattal vetített dokumentumfilmet holnaptól a nagyközönség is láthatja, november 12-től érkezik országszerte a mozikba.

Kvartetté bővült Oláh Dezső több mint egy évtizede együttjátszó triója, új formációjával a fővárosban először múlt szerdán, a Budapest Jazz Clubban lépett fel. Az új kvartett neve, a Vibratone is céloz rá, vibrafonos érkezett a családba. Nem véletlenül használta Dezső a család szót a zenekar helyett, mikor röviden elmesélte a formáció létrejöttének történetét, ugyanis triójában a hosszú évek alatt a zenészbarátság elmélyült, a színpadon túl, a privát életben minden jelző nélküli barátsággá alakult hármójuk között. A Vibratone megalakulásának története pedig rém egyszerű. Dezsőt már régóta foglalkoztatták a vibrafonban lévő lehetőségek, így nekiült, és komponált néhány darabot a hangszerre, majd megmutatta Szaniszló Richárdnak, aki nagyon megörült, és boldogan fogadta a felkérést. A Vibratone Quartet első budapesti koncertjén az alapító, zongorista zenekarvezető Oláh Dezső, a bőgős Oláh Péter (az új olvasóknak: csak névrokon Dezsővel), a dobos Lakatos Pecek András és az új családtag, a vibrafonos Szaniszló Richárd lépett a BJC színpadára.

Budapest egyik legnépszerűbb és méltán világhíres klubjának házi nagyzenekara múlt hétvégén fergeteges koncertet adott, a BJC Big Band sztárvendége ezúttal Borlai Gergő volt. A klub online műsorismertetőjében szemérmesen elhallgatott, de szóbeszéd útján hamar ismertté vált többi vendég is komoly közönségvonzerővel rendelkezett. Gotthárd Misinek például csütörtöki koncertjén kiabálták be a nézőtérről, hogy szombaton találkozunk, majd végül Tzumo és Sapszon Bálint részvétele sem maradt titokban. Így aztán a klub honlapján jóval a koncert előtt kikerült a SOLD OUT felirat az esemény beharangozójára.

Múlt csütörtökön a Budapest Jazz Club immár 10. alkalommal adott otthont a nagy sikerű Glass of Jazz estnek. A jubileumi rendezvényen a borkóstoló már este hattól elkezdődött, a koncertteremben pedig a szokásos időpontban, este nyolctól, ezúttal a MIKE GOTTHARD GROUP lépett fel.

Múlt héten egy különlegesnek ígérkező eseményre hívta fel FB oldalán figyelmem Borbély Mihály. Az ő koncertjei persze mindig különleges élményt nyújtanak, de ezúttal nem véletlenül mellőztem előző mondatomban a „koncert” szót. A Bakáts téri Assisi Szent Ferenc-templomban ugyanis az idei, immár hétéves múlttal rendelkező „Miatyánk Fesztivál” első napján nem előadásra, hanem közös emlékezésre készültek, nem nézőket hívtak, hanem, tartozzanak bármilyen közösséghez, emlékezőket. A művészeti-közösségi fesztivál éves programja mindig valamilyen ajánlat kíván lenni, hogy velük együtt nézzük-hallgassuk meg, amit fontosnak, értékesnek tartanak. A múlt pénteki Salkaházi Sára-emlékesten a közös emlékezésre Orbán György a fesztivál szervezője és programjainak szerkesztője, Borbély Mihályt hívta meg a szóban elhangzottak zenébe fogalmazásához. A zene kínálta lehetőséggel élve a fúvós hangszereken játszó Borbély ezúttal az ütős hangszereken játszó Födő Sándorral segített a szavak tartalmának mélyebb, érzelmi síkban történő átéléséhez. Az Ybl Miklós tervezte Főplébánia altemploma csodálatos, meghitt helyet adott, ahol ráadásul terített asztalokkal, fehérborral, almával, szőlővel és lágy kenyérrel várták a közös emlékezésre érkezőket.